A romániai magyar közösség nemzeti és nyelvi jogait egy komplex jogi keret szabályozza, ám ennek az alkalmazási nehézségeiről vagy akadályairól/akadályoztatásáról sokszor többet hallunk, mint magáról a jogszabályi környezetről. Ebben a cikkben bemutatásra kerülnek a legfontosabb törvények és nemzetközi egyezmények, amelyek segítségként szolgálhatnak ezekben a jogérvényesítési folyamatokban.
Törvényi háttér
Románia Alkotmányának több rendelkezése is érinti a kisebbségi jogok kérdését. Az Alkotmány 4. és 6. cikke kimondja:
„Románia az összes állampolgárának közös és oszthatatlan hazája, fajtól, nemzetiségtől, etnikai eredettől, nyelvtől, vallástól, nemtől, véleménytől, politikai hovatartozástól, vagyontól vagy társadalmi származástól függetlenül.” Továbbá, Románia „elismeri és biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kifejezéséhez.”
Az alapvető jogokat bemutató fejezetben több rendelkezés is érinti a nemzeti kisebbségek jogait (az őrizetbe vett vagy letartóztatott személy joga, hogy az általa ismert nyelven tájékoztassák az őrizetbe vételről, a letartóztatás okairól valamint a vádakról, a gondolat, a vélemény és a vallás szabadsága, az anyanyelv oktatásának és az anyanyelven történő oktatás joga, stb.). Az Alkotmány 30. cikkének 7. bekezdése bevezet egy, legfőképpen a nemzeti kisebbségeket érintő korlátot is. A bekezdés első része a kisebbségek védelmét is hivatott szolgálni: a törvény tiltja (…) a nemzeti, a faji, osztály- és vallási gyűlöletre való buzdítást.
A nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználati jogát az Alkotmány biztosítja, mind a közigazgatásban, mind pedig az igazságszolgáltatásban. Az Alkotmány 120. cikkének (2) bekezdése értelmében „azokban a területi-közigazgatási egységekben, ahol az egy nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok aránya jelentős, biztosítják az illető nemzeti kisebbség anyanyelvének használatát, szóban és írásban, a helyi közigazgatási hatóságokkal és a dekoncentrált közszolgálatokkal való kapcsolatokban, az organikus törvény feltételei között.” Az itt említett „jelentős arány” a törvény szerint azokat a megyéket és településeket jelenti, amelyekben egy adott kisebbség aránya 20% fölött van.
Az igazságszolgáltatásban érvényesülő anyanyelvhasználatot az Alkotmány 128. cikke rögzíti: „A nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgároknak joguk van, hogy anyanyelvükön fejezzék ki magukat a bírói hatóságok előtt, az organikus törvény feltételei között.” Ez esetben az organikus törvény a büntetőeljárási és polgári perrendtartási törvény.
Az Alkotmány kisebbségi vonatkozású rendelkezései közül meg kell még említeni a kisebbségek parlamenti képviseletét garantáló 62. cikk (2) bekezdését, amely kimondja, hogy azok a nemzeti kisebbségi szervezetek, „amelyek a választásokon nem kapják meg a parlamenti képviseletükhöz szükséges szavazatszámot (tehát nem érik el a választási törvény által megszabott bejutási küszöböt), egy-egy képviselői helyre jogosultak, a választási törvény feltételei között.”
Nemzetközi egyezmények
Az Alkotmány 20. cikkének értelmében a Románia által törvénybe foglalt, emberi jogokat érintő egyezmények elsőbbséget élveznek a belső joggal szemben, kivéve, ha a belső jog előnyösebb rendelkezéseket tartalmaz. Románia a legtöbb kisebbségi jogokat is érintő nemzetközi egyezmény részese. Globális szinten az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a Faji Megkülönböztetés Valamennyi Formájának Kiküszöböléséről Szóló Egyezménye egyaránt része a román belső jognak. Európai szinten is gyakorlatilag minden olyan egyezményt aláírt vagy jóváhagyott, amely az emberi jogok és a kisebbségi jogok témájában releváns.
A nemzetközi egyezmények és dokumentumok jellemzője, hogy a tagállamok kompromisszumának eredményeként megszületett dokumentumok jelentős része általános elveket és ajánlásokat fogalmaz meg, kikényszerítő mechanizmusok és szankciók nélkül (jogi szempontból). Ez alól kivételt képeznek az Európai Unió Alapjogi Kartája és a Faji megkülönböztetés tilalmáról szóló irányelv, amely az EU tagállamai számára kötelező érvényűek és szankciókat is vonnak maguk után. Ide tartozik még az Európai Tanács által elfogadott Emberi Jogok Európai Egyezménye, amely bár nem kisebbségi jogi dokumentumként ismert, az egyezménnyel létrehozott Emberi Jogok Európai Bírósága számos kisebbségi vonatkozású üggyel is foglalkozott. A kivételekhez tartozik az Európai Tanács két másik dokumentuma is: a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája, olyan értelemben, hogy bár alkalmazásuk nem érvényesíthető európai bírósági úton, a tagállamok részéről egy periodikus jelentéstevési kötelezettséget állapítanak meg.
A diszkrimináció tilalma
A kisebbségek szempontjából diszkriminációnak minősül minden olyan aktív vagy passzív magatartás, amely egy személyt, személyek csoportját vagy közösséget más személyekkel, személyek csoportjával vagy közösségekkel szemben indokolatlanul előnyben vagy hátrányban részesíti, vagy ha jogtalan vagy megalázó bánásmódnak teszi ki.
Románia még az Európai Unió jogegyenlőségi irányelve előtt fogadta el a Mindennemű megkülönböztetés megelőzéséről és szankcionálásáról szóló 2000. évi 137-es számú kormányrendeletet. Ez a jogszabály a későbbi módosításokkal (beleértve az irányelvvel való harmonizációval) az egyik legfontosabb eszközzé vált a diszkrimináció jelenségével szemben. A kormányrendelet egyik előnye, hogy elismeri a közösséget, mint diszkrimináció tárgyát, ezzel gyakorlatilag egyfajta kollektív jogot ismer el. A jogegyenlőség elvét gyakorlatilag minden területen elismeri és védelmezi:
bíróságok előtti jogegyenlőség
egyéni biztonsághoz való jog (beleértve azt a jogot is, hogy az állam védelmet biztosítson mindennemű erőszakkal és kegyetlen bánásmóddal szemben)
politikai jogok (választásokon és közéletben való részvétel joga, köztisztségek betöltésének joga)
polgári jogok (ide tartozik: a helyváltoztatás és lakhelymegválasztás szabadsága, az ország elhagyásának és az oda való visszatérésnek a joga, az állampolgárság megszerzésének és az arról való lemondásnak a joga, a házasságkötés és partnerválasztás szabadsága, a tulajdonhoz való jog, az örökléshez való jog, lelkiismereti és vallásszabadság, vélemény- és szólásszabadság, gyülekezési és egyesülési jog, petíciós jog)
gazdasági, szociális és kulturális jogok (ide tartozik: a munkához való jog, a foglalkozás szabad megválasztása, a méltányos munkakörülményekhez és bérezéshez való jog, szakszervezeti jog, lakáshoz való jog, egészséghez és egészségügyi ellátáshoz való jog, szociális védelemhez való jog, oktatáshoz való jog, kulturális és sporttevékenységekben való részétel joga)
mindennemű, nyilvános helyeken és szolgáltatásokban való részvétel joga.
A jogszabály az abba foglaltak alkalmazására, a diszkrimináció megelőzésére és szankcionálására létrehozta az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot (ODT), amelynek döntési és szankcionálási képessége van.
A romániai magyarok jogait nem kizárólag az Alkotmány és nemzetközi egyezmények szabályozzák, hanem más jogi normák (törvények, sürgősségi kormányrendeletek stb.) is. Általában mindegyik olyan területre, amelynek kisebbségjogi vonatkozása van, külön jogszabály vonatkozik. Ahogy már az első cikkben is említettük, külön törvények szabályozzák az anyanyelvhasználatot a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban, ám ilyen területnek számít az oktatás, az egyházi tevékenység és az egyházi vagyon, az egészségügyi szolgáltatás, a közösségi szimbólumok használata stb. Az elkövetkezőkben ezeket a területeket vizsgáljuk meg kisebbségjogi szemszögből.
Oktatás
Romániában a kisebbségi nyelven történő oktatásnak, valamint a román nyelvű tanintézményekben a kisebbségek anyanyelvének és irodalmának önálló tantárgyként történő oktatásának a 2023. évi 198-as és 199-es oktatási törvények adják meg a kereteit, ezek a törvények helyettesítik a közismert 2011. évi 1. számú nemzeti oktatási törvényt. E két legfontosabb szabálycsomag mellett további részletszabályok vonatkoznak még a tankönyvkiadásra, vagy további információt találhatunk más, oktatáshoz kapcsolódó kérdéseket szabályozó rendeletekben is.
A törvény értelmében a nemzeti kisebbségeket az oktatás minden típusában, szintjén és formájában megilleti az anyanyelvű oktatáshoz való jog, amely megfelelő szülői igény esetén csoportokban, osztályokban vagy önálló oktatási intézményekben zajlik. A felsőoktatásra vonatkozó szabályok rögzítik, hogy a kisebbségi nyelvű felsőoktatás önálló intézményekben, multikulturális felsőoktatási intézményekben (önálló belső szabályzatok alapján működő szervezeti egységekként, tagozatok vagy oktatási vonalak szintjén), vagy román nyelvű felsőoktatási intézmények keretén belül (nem feltétlenül saját szabályzatokkal, de önálló csoportok, tagozatok szintjén) szervezhető.
Vallásszabadság, egyházi tevékenység és egyházi vagyon
Romániában a vallásszabadság alkotmányos garanciára épül. Az Alkotmány vallásszabadságról szóló rendelkezését a Vallásszabadságról és a vallási felekezetek általános működési kereteiről szóló 2006. évi 489. számú törvény bontja ki. Ebben a törvényben külön rendelkezések vonatkoznak az elismert felekezetek jogállására és külön rendelkezések a vallási szervezetekre, amelyek nem minősülnek felekezeteknek, továbbá a törvény melléklete felsorolja az elismert felekezeteket, köztük a történelmi magyar egyházakat (római katolikus, református, unitárius, evangélikus) is. A felekezetek egymás között egyenrangúak, a törvény szerint nincsen államvallás. Ám a törvény maga emeli ki, hogy az állam elismeri a Román Ortodox Egyháznak és más felekezeteknek a Románia történelmében és társadalmi fejlődésében betöltött szerepét, ezzel gyakorlatilag kiemeli az ortodox egyház vezető státusát.
Az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb egyházi kötődésű témaköre a kommunista rendszer által elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása. Az egyházak ezekben az ingatlanokban egykori oktatási vagy szociális intézményhálózatukat próbálják visszaépíteni. Erre az évek során több jogszabály született, amelyek alkalmazása egy ideig folyamatos volt és sok ingatlan visszaszolgáltatása megvalósult. Ám egy ideje a folyamat megtorpant. Legújabb akadályt a folyamatban a Legfelsőbb Bíróság új jogegységi határozata jelenti, amelynek értelmében az egyházaknak közvetlenül bizonyítaniuk kell a 19. században telekkönyvezett iskoláik tulajdonjogát.
Közösségi szimbólumok használata
A közösségi szimbólumok kapcsán igazából egy jog tiltásáról beszélhetünk, mivel az erre vonatkozó törvény nem teszi lehetővé más államok himnuszának és szimbólumainak használatát, csak a román zászlóval és himnusszal együtt, és bírsággal sújtja azokat, akik ezt nem tartják be. Bár egy korábban elfogadott kormányhatározat lehetővé teszi, hogy a nemzeti kisebbségek használhassák saját szimbólumaikat, a gyakorlat azt mutatja, hogy ez csak magánjellegű használatot tesz lehetővé, tehát a székely zászló használata hivatalos helyen nem megengedett.
Jogérvényesítési lehetőségek
A különböző módon megnyilvánuló magyarellenes hangulattal szemben a magyar közösség megpróbál minden eszközzel érvényt szerezni saját jogainak. Erdély szerte (és nem csak) több olyan civil szervezet is működik, amelynek célja a magyar közösségi identitáshoz fűződő jogok érvényesítése.
Amennyiben valaki úgy érzi, hogy anyanyelvhasználati jogait nem tartották be, vagy más jogai sérültek magyarságából adódóan, kisebbségi jogban jártas ügyvédek, jogászok és civil szervezetek segítségét kérheti.
Ha bármilyen jogi kérdése van, azt ingyen felteheti az egyesület oldalán, a jogaink.ro weboldalon.
