„Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött” – Péter Blanka Mózes első könyvével, a bibliai teremtéssel indította a beszélgetést. Háy János beszélgetőtársa ugyanis kapcsolatot vélt felfedezni az idézett textus és a Boldog boldogtalan között. Péter Blanka úgy fogalmazott, a regényben is hasonló mélységek, súlyosságok olvashatók, a szerző ezeket azonban könnyedséggel kezeli, adja át. Háy János megerősítette a feltételezést és hozzátette: szerinte az Isten nem megteremtette, hanem megnevezte a világ dolgait, és mi is így élünk, vagyis akkor tudjuk otthonosan érezni magunkat, ha meg van nevezve körülöttünk a világ. A József Attila-díjas szerző úgy véli, az írók is ezt csinálják: amikor leírnak valamit, megnevezik a történetet.
Adódik a kérdés, hogy ennek a Háy János által megnevezett történetnek kik a szereplői. A rövid válasz az, hogy közel nyolcmilliárd ember. Nem, ezt nem én találtam ki, tényleg így van. Péter Blanka is meglepődve tapasztalta, hogy a szerző milyen lazasággal kezeli a rengeteg ki- és beléptetést a szövegben, emiatt néha nehézséget okozhat az olvasás. Ez a lazaság abban érhető tetten, hogy a szereplő és a beszélgetés tárgya mindenféle előrejelzés nélkül, bármikor változhat, az pedig már olvasón múlik, hogy ezeket a változásokat tudja-e követni. Az író elmondása alapján nem tudta előre, hogy ilyen lesz a regény szerkezete. Amikor azonban ráeszmélt arra, hogy a szereplők mintegy stafétaszerűen adják át egymásnak a szót és a történetet, úgy döntött, ez így marad, ugyanis – saját meggyőződésével ellentétben – ez a fajta regényszerkezet tényleg mintázza a való életet. Vagyis mi emberek, a való életben úgy beszélünk és élünk, ahogy ezek a hősök. Számtalanszor indokolatlanul váltunk témát a beszélgetésben, véletlenszerűen kapcsolódnak be emberek és hallgatnak el mások. Tehát, mondja az író, ez a regény egy nagy beszélgetés.
Háy János író és olvasó viszonyáról is beszélt. Úgy fogalmazott, ha van a mű, amit senki nem olvas el, az elméletileg létezik, gyakorlatilag nem. Saját regényéről is ezt gondolja: ha senki nem nyitná ki a Boldog boldogtalant, az olyan lenne, mint a bibliai Lázár, aki meghalt és Jézus még nem ment oda hozzá, hogy feltámassza. Az író által megteremtett, háyi kifejezéssel élve, megnevezett világ csak akkor ér valamit, ha az olvasó abba bevonódik és általa gondolkodik el a valóságról, esetleg saját magáról.
Amellett, hogy szerző és olvasó a műveken keresztül közvetve találkozik, Háy szerint rendkívül fontos, hogy a kortárs író kiüljön a közönség elé és élőben is kapcsolódjon hozzá. A mai, politikával átitatott közbeszédben fontosnak, ugyanakkor üdítőnek tartja, hogy ilyen alkalmakkor másról is lehet beszélgetni, nem csak közéletről és politikáról.
Háy János a beszélgetés során felolvasott a regényből, hogy a közönség is érzékelje a nem mindennapi szerkezetet. A helyenként igen kellemetlen és telefonozással tűzdelt moderátori jelenlét ellenére a Boldog boldogtalan hangulatát és különlegességét sikerült érzékeltetni, csupán annyi maradt hátra, hogy a felolvasott részlet folytatását – a közel 500 oldalas regényt – elolvassuk.
