Bán Mór – szerkesztő, újságíró, a magyar fantasy és történelmi science-fiction egyik meghatározó alakja – Kecskemétről, az Alföld szívéből származik. Úgy tartja, hogy szülővárosának földje nemcsak testét nevelte, de lelkét is formálta: mentalitását, világlátását évszázadok sűrű tapasztalatai alakították, amelyek szorosan kötődnek a Hunyadiakat követő korszakhoz, ahhoz az időhöz, amikor a magyar történelembe belesüppedt a török hódoltság súlya. Kecskemét ekkor különleges helyet foglalt el, hiszen szultáni városként bizonyos védelem alatt állt, ám e kiváltság ára a magára utaltság volt, sem földesúr, sem egyházi tekintély, sem királyi hatalom nem gyakorolt közvetlen uralmat felette. Így jött létre a sajátos, önkormányzó, önmaga sorsát formáló parasztpolgári mentalitás, amely mélyen beleivódott a kecskeméti lélekbe és Bán Mór saját világszemléletébe is. Ez a szabadsághoz szokott szellem a későbbi századokban egyre inkább a leleményesség, sőt a csibészség irányába hajlott – az önállóság öntörvényűséggé vált, amit a betyárvilág legendái is őriznek. Bán Mór számára mindez nemcsak történelmi érdeklődés, hanem személyes örökség. „Nálam ez úgy jelentkezik, hogy megörököltem, azt a gondolkodásmódot, illetve a kombinált megoldásra való hajlamot” – fogalmazott.
Bán Mór Hunyadi Jánosról szóló regénysorozatának gondolata a hiányérzetből fakadt, hiszen a magyar könyvpiacon nem talált történelmi regényt. Hiába kereste azokat a nagy ívű történelmi regényeket, amelyek méltó módon tárják elénk a magyarság múltját, nem akadt senki, aki megírta volna őket. Ő maga viszont olvasóként épp ezeket a történeteket kedvelte, azokat az elbeszéléseket, amelyek a magyar történelem sorsfordító pillanatait nem poros tankönyvi szárazsággal, hanem eleven, átélhető valóságként idézik meg. Ekkor hangzott el a kiadó részéről a sorsszerű, félig játékos, félig komoly ajánlat: „ha megírod, és nem nagyon rossz, kiadjuk”. Ez a fél mondat fordulópont volt. A szerző elfogadta a kihívást, és nemcsak írni, hanem mindenekelőtt kutatni kezdett: belevetette magát a források rengetegébe, krónikákba, tanulmányokba, elfeledett történelmi mozzanatok lenyomatába. „Kinyílt előttem egy világ. Bár azt hittem, sokat tudok a Hunyadi-korról, kiderült, hogy mégsem. Lenyűgözött az a sok-sok részletgazdag forrás meg az a sok krónika, amit végigolvastam” – mesélt a folyamat kezdetéről a szerző. A szerző és a kiadó eredetileg abban állapodtak meg, hogy a Hunyadi család három nemzedékének – Hunyadi Jánosnak, Mátyás királynak és Corvin Jánosnak – történetét tíz kötetben dolgozza fel. Azonban ez másként alakult, hiszen a sorozat most tart a tizenkettedik kötetnél, és a történet szerint Hunyadi János a hadjárataira készül, Mátyás alakja pedig még nem is szerepel mint igazságos.
A sorozat első kötete 2008-ban jelent meg, visszafogott reményekkel, mindössze 1500–2000 példányban került a könyvesboltok polcaira. A kiadó és a szerző úgy számolt, hogy legjobb esetben is évekre – talán öt évre – lesz szükség ahhoz, hogy az összes kötet gazdára találjon. Ám alig telt el két hónap, amikor a szerző váratlan hívást kapott: a leltár során egyetlen példányt sem találtak a könyvesboltokban. Felmerült a gyanú, hogy valamilyen hiba történt, talán a szállítás maradt el, vagy a könyvek valahol elakadtak az úton. A valóság azonban ennél sokkal örömtelibb volt: a könyv nem veszett el, csupán az utolsó példányig elfogyott. A váratlan siker nemcsak a kiadót, de magát a szerzőt is meglepte, így az első kötetet azonnal újra kellett nyomni. Azóta a sorozat tizenkettedik része is elérhető a könyvesboltokban, a példányszám pedig már a félmillióhoz közelít. „A mai viszonyok között egy dolgot biztosan jelent – és én ennek örültem a legjobban –, mégpedig azt, hogy a magyar olvasókat érthető módon érdekli a magyar történelem” – fejezte ki háláját Bán Mór.
A szerző szerint létfontosságú, hogy a nemzetnek legyenek történelmi hősei, olyan alakjai, akik példát mutatnak, tartást adnak, és a közösségi emlékezet oszlopaiként állnak az idő sodrában. Ami őt elszomorítja, az épp az, hogy mi, magyarok gyakran magától értetődőnek vesszük e hősi örökséget, mintha minden nép számára természetes lenne, hogy vannak történelmi nagyjai. Pedig ez korántsem így van. Vannak nemzetek, amelyek nem tudnak hasonló erejű alakokat felmutatni saját múltjukból. Ezt a gondolatot tanulságos példával támasztja alá, hiszen a szlovén nemzeti öntudatban sokáig Hunyadi Mátyás volt a legnagyobb történelmi hős. A szlovén nép saját hőseként tekintett rá, anélkül, hogy tudta volna, Mátyás valójában magyar volt. Ennek ellenére alakját tisztelet és szeretet övezte, sőt számos népmonda is őrzi emlékét, amit Jókai Mór is feljegyzett. A monda úgy tartja, hogy amikor Mátyás király a törökök ellen harcolt, hogy megvédje a szlovén népet, csatát vesztett, és a fekete seregével együtt az Alpok hegyei közé menekült. Barlangban leltek menedéket, ahol Mátyás azóta is nyugszik egy kőasztalra borulva, hű katonái körében. A monda szerint, ha Mátyás szakálla már tizedszer is körbeéri az asztalt, újra felébred, és visszatér, hogy ismét védelmezze a szlovénokat.
A Hunyadi-könyvsorozat szerzője végül írásai nemzetközi sikerére is kitért, hiszen művei alapján készült el az első mozgóképes alkotás Hunyadi Jánosról, a híres Hunyadi – A holló felemelkedése című sorozat. Elmondása szerint azonban korántsem volt könnyű az út a megvalósulásig. A producer, aki a kezdetektől támogatta a projektet, már az elején is csak nemzetközi koprodukcióban tudta elképzelni a sorozatot. Ehhez azonban jelentős anyagi forrásokra volt szükség. Először Londonból hívta a szerzőt: az angoloknak tetszett a történet, de nem értették, miért nem küldött az angol király katonákat. Végül abban állapodtak meg, hogy az eredetileg felmerült ötszáz angol katona helyett öt angol íjász is elég lesz. Nem sokkal később Rómából érkezett újabb hívás: az olaszokat is érdekelte a történet, ám ők azt nem értették, miért nem küldött a pápa húszezer katonát, ha már Kapisztrán atya is olasz volt. Bár a történelem ezt nem támasztja alá, kompromisszumként száz olasz zsoldos került a forgatókönyvbe. Bán Mór azonban nem titkolta, egyre inkább azon gondolkodott, hogyan férnek majd el a magyarok a vajdahunyadi vár falai mellett.
A nemzetközi érdeklődés egyre nőtt, a producerrel való közös munka végül isztambuli hívással ért véget: a törökök is beszálltak volna, ám feltételként azt kérték, hogy Hunyadi döntő csatája ne győzelemmel, hanem döntetlennel záruljon. Bár a szerző nyitott volt kisebb változtatásokra, a történelem krónikáit nem volt hajlandó figyelmen kívül hagyni. A sorozat ennek ellenére nemzetközi koprodukcióként valósult meg, olasz, török, cseh, lengyel és német színészek is csatlakoztak a magyar és erdélyi szereplőkhöz. „Olvasóként azokat a könyveket imádtam, amiket úgy tudtam falni, hogy közben a film pergett a lelki szemeim előtt, életre kelt a fejemben a történet, amikor éreztem az illatokat, hallottam a hangokat, éreztem a szelet, az esőt a bőrömön. Fontosnak tartottam, hogy ha már megpróbálom bemutatni a középkori életet, akkor az akkori élet nyers valóságára alapozva adjam vissza azt” – támasztotta alá a szerző a filmsorozat fontosságát.
