Eljön az a pillanat a legtöbb férfi életében – és nem, nem lehet elbújni előle a kanapé mögé –, amikor a tükör nemcsak férfit és férjet mutat vissza, hanem egy kissé kialvatlan, kissé tanácstalan, de hatalmas szívű apajelöltet is. Hirtelen ott terem az apró, de annál hangosabb lény, aki fittyet hány a logikára, az időbeosztásra és minden eddig ismert szabályra – és akinek a létezése a „te” meg az „én” helyére egy hárommal osztható, nyakig kakis „mi”-t ültet. És bár a természet kilenc hónapot ad a felkészülésre, a szülővé válás gyakorlati vizsgája még csak akkor kezdődik, amikor a kórházból kilépve először nem találod a babaülés rögzítőjét. Tóth Edu könyvében kendőzetlen őszinteséggel és egészséges adag szarkazmussal tálalja a gyereknevelés rögös útját. Nem oszt tanácsot, nem prédikál, inkább együtt botladozik velünk végig azon a keszekusza ösvényen, amit apaságnak hívnak, és ahol a humor gyakran életmentőbb, mint a popsikrém.
Amikor a humorista megtudta, hogy apa lesz, nagyjából úgy reagált, ahogy az emberek többsége: nem igazán tudta, mi vár rá, hogyan is kell majd csinálni, de eltökélte, hogy megpróbálja. Tíz év távlatából visszanézve úgy érzi, bár sokszor csinálta rosszul, és gyakran ment szembe minden létező gyermeknevelési elmélettel, az eredmény mégis fantasztikus kisfiú lett. Egy tízéves, aki – akár csak az apja – megingathatatlan derűvel szemléli a világot. „A fiam nagyon ügyesen focizik – meséli –, nemrég kapta meg a legjobb játékos díjat. Nyakában az érem, kezében a kupa, és még egy 3000 forintos élelmiszerutalványt is nyert a gólkirály cím mellé. Odajött hozzám, ragyogott az arca, és azt súgta: Apa, most már nem kell sokáig dolgoznod”.
Tóth Edu könyve lépésről lépésre mutatja be, hogyan formálódik belőle funkcionálisan működő apa. Az írás közben azonban váratlan fordulat történt: kiderült, hogy bővül a család létszáma. Így az addig gondosan lecsiszolt, testvéres poénokat szépen kiszortírozta, de nem maradt ihlet nélkül, sőt az új családi helyzet termékenyebbnek bizonyult, mint valaha. A friss élmények sora olyan humoros történeteket szült, hogy lassan már külön testvér melléklet is kitelne belőlük. A szerző persze nem tud kijelentést humoros történet nélkül hagyni, ezért így folytatta: „Kérdezte a fiam tőlem: Apa, te szoktál viccelni Jézussal? Mondtam neki, hogy nem igazán, bár lehetne többet. Kérdezte: Miért nem? Mondom: Hát, mert vannak, akik szeretik Jézust, és megsértődnek rajta. Erre ő csak nézett, nem értette, miért ne lehetne Jézussal is viccelni. Hogy jobban megértse, próbáltam példával elmagyarázni: Nézd, Jézus olyan sok embernek, mint neked Lionel Messi. És hogy érzékeltessem bedobtam egy poént arról, hogy Messi milyen alacsony. Erre ő, teljes komolysággal: Apa, azért vannak határok.”
Az apaság nemcsak új fejezetet, hanem műfajváltást eredményezett, hiszen a regényből, amelynek ő volt a főhőse, hirtelen kaotikus, de szívet melengető családi komédiába csöppent egy pici emberrel a főszerepben, aki nem ismeri a logikát, csak az érzelmet. Mint mondja, gyereket nevelni nem kis kihívás, különösen, amikor azt kell megértetni vele, hogy attól még, hogy szerelmes a padtársába, nem szükségszerű megenni annak színes és illatos radírját. Bár, tegyük hozzá, ő maga is átélt hasonlót gyerekkorában radírral és szerelemmel egyaránt. Kötete nem kézikönyv, nem is útmutató, sokkal inkább egy apa bénázásainak enciklopédiája. Történetek gyűjteménye, amelyek bármelyik apával megeshetnek, aki úgy érzi, hogy egy centivel mindig le van maradva a gyereknevelés nevű hullámvasút kanyarjaitól. Tóth Edu nem ad kész recepteket, nem hirdet tuti megoldásokat, helyette bepillantást enged abba a sokszor kaotikus, ám annál életszagúbb világba, amit apaságnak hívunk. Ahol például az is komoly kérdéssé válhat, hogy hogyan altassunk el egy csecsemőt, aki minden próbálkozásra csak még hangosabban sír. „Amit megtudtam ebben az időszakban, hogy az anyaméhben kilenc hónapig folyamatos zúgás van. Ezt épp egy nyilvános mosdóban tudtam meg, miközben egy másik apukával beszélgettem a szagelszívó alatt, aki épp babakocsival próbált bejutni a fülkébe. Így már nem is olyan furcsa, hogy a YouTube-on a porszívó hangja 12 ezer megtekintésnél jár. Rengeteg a kétségbeesett, mindenre elszánt szülő” – mesélte kacagva.
Tóth Edu apa lett, de ember maradt, csak egy kicsit fáradtabb, háromezer forinttal gazdagabb és érzékenyebb a radírszagra. És bár nem állítja, hogy minden kérdésre tudja a választ, abban egészen biztos: ha az apaságnak van hangja, az valószínűleg a porszívóé.
