Ha valaki hagyományos író-olvasó találkozót remélt szombat délután, csalódnia kellett. Ugyanis, megérkezésünkkor bulgakovos kötényt viselő Cserna-Szabó András látványa fogadott, aki a teraszon, a bogrács mellett kamerába magyarázott. Aki nem olvasta a programot, nem értette a helyzetet, aki viszont igen, az pontosan tudta, hogy az író étellel várta a közönséget a beszélgetésre. Mint kiderült, egy 1695-ből származó recept alapján készült a fogás, amelyre az első nyomtatott szakácskönyvben bukkant rá Cserna-Szabó András és Saly Noémi irodalomtörténész. A káposzta kolozsvári módon névre hallgató egytálételt a beszélgetés után fel is szolgálták.
A tavalyi könyvhétre az író Utolsó magyarok című novelláskötetét hozta, amely szerint záros határidőn belül vége van a világnak és lajstromba veszi, kik az utolsó magyarok és milyenek ők. Idén azonban Cserna-Szabónál Kolozsváré a főszerep. Elmondása szerint, bár apja és nagyapja itt születtek, nem kapott tőlük Kolozsvár-képet, ez saját magától alakult ki benne. 2012-ben, amikor írói ösztöndíjjal fél évet töltött itt, metafizikai, misztikus élményként hatott rá, hogy hazakerült. Ha ide jött valamilyen eseményre, mindig hamarabb jött és később távozott, szerinte tudna hosszútávon is itt élni.
– Össze van lopva mindenféle kolozsváritól ez a kötet – magyarázta a Kolozsvár alatt az égről Cserna. Az író, elmondása szerint, bárhova költözik, mélyfúrást végez. Amikor megélte a hazaérkezést, szégyellte is magát, hogy nem tud a városról semmit. Ezért elkezdte járni a várost és levéltárakban, könyvtárakban próbálta összerakni a saját Kolozsvár-képét. Hunyadi Sándorra reflektál a könyv fülszövege, a beszélgetésen is idézi Cserna-Szabó András: „születni csak Kolozsváron lehet, máshol az ember csak világra jön”.
A Bookart kiadó gondozásában megjelent kötet nem feltétlen azt a Kolozsvárt adja át, amelyet megszoktunk, amelyre számítunk. Néha madártávlatból szólal meg az elbeszélő. Néha Petőfi, Drakula vagy esetleg Emil Cioran szemszögéből látjuk, nézzük, értjük meg, milyen is lehet ez a város annak, aki nem itt jött világra, de itt is itthon van.
