Vizsgára készülni nem leányálom, legyen az érettségi vagy nyolcadikos képességvizsga. Ezt a helyzetet csak tovább nehezíti, ha a szóban forgó nyolcadikos diák esetleg versenyszerűen táncol. Így van ez azokkal a gyerekekkel, akik idén márciusban a Junior II Standard Magyar Bajnokságon remek helyezést értek el: Szabó Bernadett és Kupa Norbert második, míg Bugár Zsófia és Nagy Gergő negyedik helyen végeztek. Velük és egyik edzőjükkel, Kovács Zoltánnal beszélgettünk táncról, versenyszellemről, iskoláról és még sok minden másról.

Sokszor halljuk, mennyire fontos a kapcsolati háló kiépítése, ez a nemzetköziekre hangsúlyosan igaz. Ha az ember lánya újságíró, a nulladik lépés, amit meg kell tennie, az, hogy a kapcsolatok nyomába ered. Ha az ember lánya úgy újságíró, hogy még egyetemista, az Erasmus-program kiváló lehetőség erre. Így ismertem meg sok új és érdekes kollégát Budapesten, márciusban.

„Zenei különlegesség, hiszen a zenekar nem az énekest kíséri, hanem a darab szereplője. A díszlet, a jelmezek, az énekkar, a főszereplők mind egy szólam” – jellemezte Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója Puccini Manon Lescaut-ját, a társulat bemutatásra váró, legújabb darabját. Ennek apropóján tartottak sajtótájékoztatót az opera emeleti előcsarnokában.

A tavalyi év végén mind a magyarországi, mind az erdélyi magyar társadalmat megrázta a hír: meghalt Kovács András Ferenc. A Kossuth-és Artisjus-díjas költőt, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztőjét itthon és az anyaországban egyaránt olvasták, tisztelték, majdhogynem páratlan népszerűségnek örvendett. Idén, a magyar költészet napján a BBTE bölcsészkarának épületében állított neki emléket Balázs Imre József, Csörsz Rumen István, Bodolai Balázs és Boka László.

Fiatalnak lenni nem könnyű. Ezt sokszor, sokfajta kontextusban elmondtuk már: iskola, egyetem, önmagunk megtalálása, szerelem, bulik, barátok, mélységek és magasságok. De mi van azokkal a fiatalokkal, gyerekekkel, akik mindemellett krónikus betegséggel is küzdenek? Akik a beadandók és vizsgák mellett kezelésre járnak, gyógyszert szednek és állandó látogatói a kórházaknak? Őket veszi szárnyai alá a Yuppi Tábormozgalom Egyesület, akik legújabb befejezett projektjükről tartottak sajtótájékoztatót a kolozsvári Planetarium Caféban kedden.

A művészet önkifejezés. Ez a mondás körülbelül a kerékkel egyidős, a művészek, alkotók mégis mindig találnak új módot arra, hogy érvényt szerezzenek ennek a kijelentésnek. Ki gondolta volna, hogy a művészi önkifejezés plakátkészítés útján is megvalósítható. A 100 Beste Plakate 22 (Száz legjobb plakát – 22) német, osztrák és svájci alkotók műveiből készült válogatás most Kolozsváron, a Művészeti Múzeumban győzi meg az embereket a plakátművészet relevanciájáról.

A fiataloké a jövő – hangzik a mára közhelyessé vált mondat. Arra viszont kevésbé tér ki a mondás, hogy a fiatal, akié a jövő, ne csak fiatal legyen, hanem tájékozott, országa intézményeit ismerő állampolgár is. Ennek biztosítása érdekében Intézmények a zsebünkben címmel szerkesztett kiadványt a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (Kifor). A kisokos és annak bemutatása apropóján tartott sajtóreggelit a szervezet ma reggel.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a „kék közösségi oldal”. 2004-ben született, éppen idén húszéves, már bőven felnőtt. Az időtálló közösségi felületnek közel hárommilliárd aktív felhasználója van. Mindenki „rajta van a Facebookon”, mégis keveset tudunk róla. Működéséről, alakulásáról és változásairól Szász István Szilárd újságírót, a közösségi oldal kutatóját kérdeztük a platform születésnapjának apropóján.

Minden év január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját, ugyanis a kéziratok szerint, Kölcsey Ferenc ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását 1823-ban. Ilyenkor, főként az irodalom és a költészet nagyjai előtt tisztelegve szervezünk különféle eseményeket, könyvbemutatókat, és kicsit magyarabbak vagyunk, mint az év többi napján. L. Simon László A megőrzés kultúrája című esszékötetének bemutatóját az Erdélyi Magyar Írók Ligája a Bulgakov Kávéházba szervezte, a szerzővel Szenkovics Dezső egyetemi adjunktus és Király Zoltán költő beszélgetett.

A kultúra, kultúrafogyasztás a legtöbb ember hétköznapi életének része: sokan járunk színházba, olvasunk irodalmat, költészetet, gyönyörködünk képzőművészeti alkotásokban. Mi, felnőttek. De mi a helyzet a legkisebbekkel, a gyerekekkel, a „jövővel”? Ezt a korosztályt próbálja bevonzani a Kolozsvári Állami Magyar színház legújabb darabja, a Hans Christian Andresen meséje nyomán Tasnádi-Sáhy Péter által adaptált A fülemüle, amelyet szombaton, december 16-án mutatnak be.

A történelem eseményeit általában az iskolapadban, a tankönyvekből, esetleg múzeumi látogatásokból ismerjük meg. Ezeket megtanuljuk, felelünk történelem órán, leérettségizünk és a java részét el is felejtjük. A személyes történetek azonban segíthetnek abban, hogy ezeket a tényeket ne elfelejtsük, hanem közelebbinek érezzük. Többek között ezt a célt szolgálja Szentpáli Szabó László Farkaskölykök című kötete, amelyet a Vallásszabadság Házában mutattak be kedden délután.

A minőségi oktatást nem elég az elemi iskolától kezdeni. Ha tudatos, alkotó felnőtteket akarunk nevelni a gyermekekből, vissza kell menni az alapokig. Ez lehetne akár az óvoda is. De van előtte valami: a bölcsőde. Ahol a gyermek a kortársaival együtt tanul meg járni, megfogni az evőeszközt, és nem mellesleg játszani. Egy ilyen teret hozott létre a Belvárosi Unitárius Egyházközség Kolozsváron. November 18-án hivatalosan és ünnepélyesen felavatták és átadták azt a bölcsődét, amely a nulladik mérföldkőtől magyar oktatási közeget biztosít a kolozsvári aprónépnek. A hányattatott sorsú épületet 2009-ben igényelte vissza az egyház, a bölcsődét akkor, támogatás hiányában, ajándékokból és adományokból „tákolták össze”. Az összefogás és a segíteni akarás erejének köszönhetően idéntől az intézmény teljes pompában, egy barátságos, már-már mosolygós épületben várja a legkisebbeket a Berde Mózes/F. Joliot Curie 1. szám alatt.