„Az EMKE-nek arra kell törekednie, hogy a magyarságunk élményszerű, tartalmas, hiteles megélésében segítse közösségünk apraját-nagyját”
A kezdeti célkitűzések alapjaiban most is érvényesek, de nyilván a mai világhoz kell igazítanunk a szükséges eszköztárat. Számomra a magyarságom élmény. Úgy érzem, egy korszerű EMKE is arra kell törekedjen, hogy a magyarságunk élményszerű, tartalmas, ugyanakkor hiteles megélésében segítse közösségünk apraját-nagyját, függetlenül attól, hogy tömbmagyar vidéken vagy szórványban él. Nem mellékesen, az erdélyi kulturális és közművelődési civil szervezetek ernyőszervezeteként fontos célja egy erős és hatékony hálózat kialakítása, illetve működtetése, amelynek az alapja – a korábban említett célok mellett - a kölcsönös tisztelet és a jó együttműködés.
– A Kincses Kolozsvár Egyesület elnökeként és immár tizenhatodik éve a Kolozsvári Magyar Napok főszervezőjeként milyen tudást, tapasztalatot vagy kapcsolatrendszert viszel tovább az EMKE elnökeként?
– A Kolozsvári Magyar Napok szervezése és a Kincses Kolozsvár Egyesület vezetése során elég sok tapasztalatot szereztem a közösségépítés, a művelődésszervezés, a programkoordináció, valamint a csapatépítés és hatékony együttműködés terén. Az elmúlt évek alatt kialakult egy erős kapcsolati hálónk Erdély-szerte, amely jó alapot ad arra, hogy az EMKE keretein belül is hatékonyan tudjunk dolgozni. Fontos számomra az a szemlélet, hogy a magyar kulturális hagyományainkat a mai környezetben életben tartsuk és vonzóvá is tegyük – ez egyaránt kulcs a helyi rendezvények sikeréhez, valamint az EMKE országos küldetéséhez is. Az a gyakorlatias közösségi szemlélet, amely Kolozsváron kialakult, sokat segíthet abban, hogy az EMKE tevékenysége is még szélesebb körben legyen hatékony és látható.
– Milyen mértékben felelnek meg a kezdeti célkitűzések a 21. századi kihívásoknak, mennyire tarthatók, követhetők ezek napjainkban?
– A korábbi évtizedekhez képest, mondhatni, feje tetejére állt világunkban kézenfekvő és biztonságot adó érzés visszatérni közös kulturális hagyományainkhoz. A közösségeink akkor maradhatnak erősek, ha a gyakorta kiüresedett szimbolikus kereteket újragondolják, szükség szerint átszabják, és a hagyományos értékeink mellett az aktív, élő kapcsolódásokra építenek. Fontos ugyanakkor, hogy az EMKE a digitális világban is otthonosan mozogjon, és a sajátos erdélyi magyar értékekre összpontosító digitális tartalomgyárként is működjön, bevonva és megszólaltatva közösségünk értékteremtésre képes, aktív szervezeteit és tagjait: művészeket, kutatókat, újságírókat, sportolókat, adatközlőket. Az erdélyi magyar hangosversek, hangoskönyvek, rövid, népszerűsítő történelmi sorozatok, helytörténeti kuriózumok talán szórványosan léteznek, de érezhetően hiányoznak a széles tömegek által használt közösségi médiumokból, tartalommegosztó platformokról.
– Merre felé kellene tartania az elkövetkező időszakban, illetve hosszabb távon az egyesületnek, hogy élet- és működőképes maradjon?
– Egy stabil, de mégis mozgékony EMKE-ben van jövő, amelyhez – jelen tapasztalataim alapján – igazításokra, korrekcióra és bővítésre is szükség lesz. Mindemellett, konszolidálni kell az EMKE anyagi helyzetét, és új programokat kell hirdetni, új tevékenységeket kell felvállalni. Ki kell alakítani, illetve meg kell erősíteni a kapcsolatot az erdélyi magyar civil-kulturális világ számottevő szereplőivel. Lehetőség szerint nyitni kell a többségi társadalom irányába is, hiszen az EMKE lehetne a legnagyszerűbb kulturális kirakat a románság felé, de ennek a mikéntjét még nem igazán látom. Egy erdélyi magyar-cigány misszióra is nagy szükség lenne, különös hangsúlyt fektetve a gyermekek segítésére, nevelésére – de mondanom sem kell, hogy ez is meglehetősen nehéz feladat. Személy szerint a magyar vállalkozói réteg megszólítását és bevonását a közművelődés alakításába abszolút prioritásnak tartom, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ez megvalósuljon.
Első nekifutásra három év vezetői mandátumot vállaltam. Terveim szerint az első szűk év alatt bejárjuk Erdélyt, igyekezve megismerni a helyi igényeket, állapotokat. Megkeressük az aktív közösségépítő embereket és civil szervezeteket, akik eddig is részt vettek vagy a jövőben részt vállalnának az EMKE építésében. Velük közösen kidolgozunk egy konkrét cselekvési tervet, amelyet a jövő áprilisban esedékes országos közgyűlés elé terjesztünk. A mandátum további két évében a kerettervnek megfelelően kísérleti jelleggel modellprogramokat indítanánk helyi és regionális szinten, amelyek – amennyiben életképesnek bizonyulnak – a következő elnökség négyéves mandátuma alatt országos szintre is kiterjeszthetők lesznek.
– Tevékenységed során mire szeretnéd elsősorban helyezni a hangsúlyt?
– Rövid távon a belső struktúrák rendbetétele mellett prioritásnak látom az EMKE tagszervezetek hálózatának megerősítését, új partnerségek kialakítását, valamint egy köztiszteletben álló tagokból álló tanácsadói testület létrehozását. Hosszabb távon szeretném, ha az EMKE valódi „mozgalommá” válna, de ehhez számos új és jó kezdeményezésre lesz szükség. Ilyenek lehetnek többek között országszerte megszervezhető EMKE-klubok, EMKE-táborok, csoportos honismereti körutak, kerékpártúrák és még sok más kulturális - közösségépítő célú program. Tréfásan úgy is mondhatnám, hogy az EMKE-t közösségi ünneplőből – olykor hálóingből – közösségi edzőruhává is át kellene átszabni.
– Hogyan képzeled el a többi civil szervezettel, az egyházakkal, a politikai érdekképviseleti szervezetünkkel való együttműködést, beleértve a Kárpát-medencei hasonló intézményeket?
– Úgy gondolom, hogy az erdélyi magyar közösség javát leginkább az szolgálja, ha kiegészítő, komplementer munkára törekszünk a politikai képviseletünkkel, egyházainkkal, oktatási intézményeinkkel. A társult szervezetekkel és az EMKE kötelékén kívül működő, értékteremtő civil szervezetekkel való partnerség elmélyítése kulcsfontosságú a jövő tekintetében. Különösen fontosnak tartom a Kárpát-medencei testvérintézményekkel való együttműködést is: közös programok, táborok, képzések és kulturális értékcserék révén erősíthetjük egymást. Jelenleg az EMKE legfőbb finanszírozói az RMDSZ, a Communitas Alapítvány, illetve Magyarország kormánya. Velük nem elég a meglévő kapcsolat fenntartása – meg kell győznünk őket arról, hogy a jövő EMKE-jébe igenis érdemes fektetni, mert valóban a közösség megerősödését szolgáló stratégiai beruházásról van szó.
– Kinek a támogatására számítasz elsősorban, és milyen csapatot tervezel felépíteni magad köré, akik segíthetnek a munkádban?
– Elsősorban a meglévő aktív bázisra, az önjáró és pótolhatatlan munkát végző partnerszervezetekre, de hasonlóképpen a leendő pártoló tagokra, mozgalmárokra és sok-sok kreatív újoncra, fiatalra is számítok. Fontosnak érzem egy hatékonyan működő tanácsadó testület létrehozását a megfelelő szakmai háttér biztosításához.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani az EMKE korábbi vezetőinek – Dávid Gyulának, Kötő Józsefnek, Dáné Tibor Kálmánnak és Széman Péternek – az általuk teremtett értékes örökségért és az EMKE közösségének építéséért. Ugyanígy hálásak lehetünk mindenkinek, aki az újraszervezés óta eltelt 35 évben bármilyen módon támogatta az EMKÉ-t: a szervezőknek, támogatóknak és a partnerszervezeteknek egyaránt.
Ami engem és a tennivalóimat illeti: elsőként az EMKE tiszteletbeli elnökéhez, Dávid Gyula bácsihoz kopogtatok majd be útravalóért, akire az erdélyi magyar közművelődés ügyének zászlóhordozójaként tekintek. Jó lenne az ő tanácsaival és bíztatásával elindulni. Szeretnék jó EMKE-elnök lenni, első sorban azáltal, hogy a meglévő alapokon egy együttműködő, segítőkész, folyamatosan bővülő és tevékeny rendszert építünk tovább, amellyel a közös erdélyi jövőnket - erőnkhöz mérten - szebbé, jobbá tesszük. Ehhez az EMKE kiváló eszköz, a cél pedig az, hogy a magyarságunk ne csupán örökségünk, hanem életre szóló élményünk is legyen.
