Filip Antonella, a Sigismund Toduţă Zenei Főgimnázium magyar tagozatáért felelős igazgatóhelyettes búcsúzott a tizenhárom magyar végzőstől szombat délelőtt a tanintézet udvarán: – Kedveseim, ti nem iskolába jártatok, ti itt laktatok. Napi 10-12 óra, uzsonnás dobozok, térden írt leckék két óra között, próbák – mintha egy életre készültetek volna. Nemcsak zenét tanultatok, hanem azt is, hogyan lehet zenére élni. Láttuk, ahogy felnőttetek, néha fáradtan, máskor rohanva, de mindig nyitott szívvel. Zenével, érzelemmel és élettel töltöttétek meg az iskolát. Ma talán utoljára énekeltetek itt, de számunkra fontos hangjegy maradtok ennek az iskola-partitúrának a lapjain. Tóth Ágnes osztályfőnök Müller Péter írót idézte, amikor arra kérte volt növendékeit: teremtsenek erős alapokat, amelyre újat lehet építeni.
A végzősöket Fehér Ágota 11. osztályos tanuló búcsúztatta: – Tizenhárom évvel ezelőtt új korszak kezdődött az életetekben: kisiskolás gyerkőcökből lassan fiatal felnőttekké cseperedtetek. Annó csak kényszerből, a heti kórusórákon, meg olykor lesütött szemekkel botlottunk egymásba a folyosókon, talán még egymás neveit sem tudtuk. Aztán osztálytermeink előtt állva beszélgettünk a szünet végéig, most pedig könnyekkel küszködve búcsúztatunk benneteket. Legyetek kíváncsiak és merészek, keressetek új utakat. Csak azután hallgassatok Mozartot, miután hallottátok Schonberg zenéjét is. Új frázis következik az életetekben, ahol ismeretlen téma bontakozik majd ki. Variáljátok kedvetekre, és ha a nagy improvizálásban elfáradnátok, nyugodtan tartsatok szünetet. Nem baj, ha nem tudjátok, kik vagytok. Schumann se tudta ki ő, mégis nagyot alkotott.
Sógor Dénes 12. osztályos diák a ballagók nevében búcsúzott: – Elérkeztünk oda, hogy 13 év kínkeserves szenvedés után elmondhatjuk, vége van. Vállunkon a batyu, elmegyünk, hosszú útra megyünk és még hasonlók. De mégis valami furcsán hangzik – tizenhárom évet nem sokan töltöttek az iskolában, akik meg igen, legtöbbször nem vállalják fel ilyen büszkén. Sok szempontból különleges osztály volt a miénk: elsőként jártunk előkészítőbe, sosem voltak új tankönyveink, új tanterv szerint tanulhattunk, ezáltal kiérdemeltük a „kísérleti nyulak” címet. Tizenhárman küzdöttük végig a tanórákat, de a sok év alatt senki sem vesztette el a fejét ebben a fejlesztő útvesztőben. A kis létszám összetartó és sokszínű osztályközösséget eredményezett, amely mindig hatékonyan tudott együttműködni, legyen szó nyakkendővásárlásról, pizzasütésről vagy táblatörlésről. Nem volt hiány egyéniségekből, mindenki kiállt bátran a véleménye mellett, de végül a közös akarat érvényesült. A közös éneklés végigkísért minket. Rengeteg korszakon, műfajon keresztülrágtuk magunkat, miközben megismertük a zeneirodalom gyöngyszemeit. Ezeken keresztül belekóstolhattunk az élet általános tapasztalásaiba, megtanultuk milyen a szerelem, a barátság, az összetartozás, a fájdalom és az elmúlás. A legkülönösebb dolog, ami velünk történt, hogy zeneiskolába jártunk. A zene számunkra menedék, hobbi, karrier és beszédtéma, ami nélkül ma nem lehetnénk azok, akik vagyunk.
DÍJAZOTTAK: XII.B. osztály (magyar tagozat) I.díj, Kiss Janka 9.85 átlag és a Bach Fesztiválon I. díj, és Sógor Dénes 9, 85 átlag és Bach Fesztival I. díj. II.díj Ferencz Noémi 9,65 átlag; az országos hangszerversenyen különdíj. III. díj Győri Hanna 9,30 átlag. Dicséretek: Tóbiás Eszter 9,26 átlag; Hajós Csenge 9,05 átlag, Bogdán Gyopár 9,00 átlag és Róma Nemzetközi versenyen "Music in the world" I.hely, és az Atlantik országos szavaló versenyen szintén I.hely. Kulcsár Cintia 9,00 átlag és a csíkszeredai népdalolimpián I.helyezést ért el. Más díjak: Kiss Janka, Ferencz Noémi és Sógor Dénes, az Ada Ubuleanu kamarazene versenyen I.díjat és fődíjat nertek el.
