VADAS ZSOLT
SÜKÖSD PÉTER
KOVÁCS DOLORES VIVIEN
LUKÁCS ORSOLYA IZABELLA
„Engedd, hogy vajként olvadjon a szíved, / Engedd, hogy felolvadjon a jég, / Ahogy az ő szíve olvad, mint a viasz, / Engedd, hogy felengedjen a jég. / Engedd, hogy rád áradjon a szeretet, / Engedd, hogy rád áradjon a fény, / Engedd, hogy újjá formálja szívedet, / Engedd, hogy hússá váljon a jég” – énekeltük közösen gitárkísérettel. Az estét Farkas Paula, az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) programkoordinátora és Mező Anita, az IKE irodavezetője nyitotta meg különböző zsoltárok, bibliai részek és irodalmi művek részleteinek felolvasásával.
Riportunkat úgy állítottuk össze, hogy az elhangzott gondolatokból egy-egy részletet néhány fotóhoz társítottunk.
„A remény a változás és a jóba vetett hit ereje. Hiszel abban, hogy »valami jó jön«, vagy »valami jobb jön«. Hiszel abban, hogy »a reménység nem szégyenít meg«, hogy Isten gondviselését megtapasztalhatod, és meglesz minden, amire szükséged lesz.” (Szikszai Szabolcs, Újragondoló)
„– A szél kint a havat kavarja / és trombitálva jár a tél; / a lelkünk félve gondol arra, / ki tőlünk most oly messze él…” (Szabó Lőrinc, Karácsonyest, nyugalmas este...)
„Gyertya kell! – Sok kis égő gyertya,
És lángokat hordozó kezek,
hogy amikor szembe jön velünk,
el ne kerüljük Őt, emberek!” (Lukátsi Vilma, Ha szembe jön)
„Hóból az erdő, ködből a felhő, / Hó esik, tél szele fújja. / Kisgyermekként eljött, / Megváltóként elment, Királyként visszajön újra!” (Füle Lajos, Visszajön)
Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben. (Zsolt 23)
„Reménységgel tekinteni a jövőbe: hinni Isten a jövőben is megérkező jóságában. A reményre szükségünk van ma, mint éhezőnek egy falat kenyérre. Remény nélkül az élet poszttraumatikus: csak a múltban megtörténtek megismétlődését vetíted előre. A remény viszont azt a hitet jelenti, hogy lehet más, lehet máshogyan.” (Szikszai Szabolcs, Újragondoló)
„– elcsöndesül az ég haragja,
csillag ragyog, elült a szél
és lelkünk áldva gondol arra,
ki nemsokára visszatér…” (Szabó Lőrincz: Karácsonyest, nyugalmas este…)
„Uram, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat! Figyelj rám, Jákób Istene! Istenünk, pajzsunk, nézz ránk, tekints fölkented személyére! Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer.” (Zsolt 84, 9–11)
„Ma még sötét
van, mert nem jöttem világosságnak,
hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön Ő, minden bizonnyal eljön.” (Dsida Jenő: Közeleg az emberfia)
