KOVÁCS DOLORES VIVIEN
LUKÁCS ORSOLYA IZABELLA
Következzen a pontos meghatározás: a KÚF a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) kommunikáció, közigazgatás, újságírás, film-fotó és idéntől a digitális média szakot összevonó, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) által elismert szakosztály.
A KÚF hagyományos gólyatáborának idén Szamosújvár adott otthont: a diáksereg számára a Téka Alapítvány kulturális központ biztosított szállást és finom meleg ételt.
A tábor változatos programjainak köszönhetően a diákoknak nem volt idejük unatkozni, sőt igazán aludni sem. A Kúffaktor tehetségkutató alatt a gólyák megmutathatták énekesi és előadói képességüket, amit a zsűri nagylelkűen pontozott. A résztvevőknek a divatérzékük és a kreativitásuk bemutatására is volt lehetőségük, a divatbemutatón a Totál Dráma című sorozat karaktereinek kellett beöltözni.
A diákok lelkesedésén nem változtatott sem a fáradtság, sem pedig a kint uralkodó hideg; a napot a hajnalig tartó buli ellenére is kitartóan reggeli tornával kezdték, amelynek alapzenéje Arsenium Rumadaija volt. Aki a jókedv és egyéb tényezők (értsd: becsiccsentés, másnaposság) miatt késett vagy névjegykártyát hagyott el, büntetést kapott: a társaik előtt, térden állva kellett frappáns imákat mormolnia. A továbbiakban az élményeikről meséljenek a gólyák és a szervezők.
– Miért éri meg elsőévesként részt venni a KÚF-gólyatáborban?
Hanna (szervező): – A szakosztályos gólyatábor a legjobb hely arra, hogy az elsőévesek az évfolyamtársaikkal és a felsőbb éves hallgatókkal is megismerkedjenek. A szakosztályunk olyan emberekből áll, akikkel a szakmai életben is együtt dolgozhatnak majd, szóval jó, ha a gólyák találkozhatnak olyanokkal, akik mesélhetnek a tapasztalataikról, hasonló érdeklődéssel rendelkeznek.
Andi (szervező): – Második éve, hogy szervezőként veszek részt a KÚF-gólyatáborban és azt tapasztalom, hogy olyan élmény, ami egyszerre szól az újrakezdésről és az összetartozásról. Az elsőéves számára ez nem csupán tábor, hanem kapu az egyetemi élethez, ahol leendő barátokkal, évfolyamtársakkal és azzal a közösséggel ismerkedhet, amely később támaszt nyújthat. Itt mindenki számára van hely – legyen valaki visszahúzódó vagy kalandvágyó –, hiszen a programok célja, hogy összehozzon mindenkit és megalapozzák az első egyetemi emlékeket.
Joe (gólya): – Elsőévesként rendkívül fontos, hogy már a kezdetekkor barátságokat és kapcsolatokat alakíts ki, hiszen ezek segítenek abban, hogy a következő három év során ne érezd magad egyedül. A KÚF-gólyatábor erre tökéletes lehetőséget biztosít, hiszen kötetlen, támogató légkörben ismerheted meg az évfolyamtársaidat és a felsőbb éveseket, miközben felejthetetlen élményekkel gazdagodsz.
Anita (gólya): – A tábor alatt lesz lehetőséged megismerni a szaktársaidat és összerázódni az évfolyamtársaiddal és a KÚF-osokkal. A programokat is meg kell említenem, mert ezek által örök élményeket szerezhetsz.
Szandi (gólya): – Feledhetetlen élményeket lehet szerezni. A programok szórakoztatóak, az egész tábor hangulata felszabadult volt. Emellett a csapatmunka által könnyen megismerkedhettem szaktársaimmal, ami az egész eseménynek családias hangulatot adott.
– Mi az a három dolog, ami – akár pozitív, akár negatív téren – kiemelkedik az élményeid közül?
Hanna: – Idén a gólyák nagyon nyitottak voltak, hatalmas örömmel tölt el, hogy nemcsak egymás, hanem a kis közösségünk felé is léptek. A reggelig tartó sztorizgatások, beszélgetések, nevetések az embereket igazán összehozták. Negatív tapasztalatnak a hazautat emelném ki, ahol a román vasúttársaság szerelvényén az egész csapatunk szétszórtan, fáradtan, végig lábon állva kellett hogy utazzon, hiszen egyetlen szabad hely sem volt. Szerencsére, ezt is elnevettük, bár kényelmetlen volt 56 percet így utazni.
Andi: – Az egyik legfelemelőbb élmény látni, ahogyan a szervezők és a gólyák néhány nap alatt összerázódnak. Megfigyelni, hogyan alakulnak ki az első, kötetlen beszélgetések, mindig mosolyt csal az arcomra. A programok varázsa, amikor minden részlet összeáll és látjuk, hogy a gólyák élvezik a játékokat, a feladatokat és a közös estéket, olyan érzés, ami minden fáradozást megér.
Nem mondom, hogy szervezőként mindig könnyű, hiszen egy-egy váratlan helyzet megoldása sok energiát igényel, de ezt a szerepet ez teszi különlegessé. A kihívások végül mindig pozitív eredménnyel zárulnak.
Joe: – Kezdetben szkeptikus voltam, hogy vajon az emberek befogadnak-e, hiszen kritikusnak és kívülről talán morcosnak tűnök. Mégis, itt olyan közösségre találtam, amelyet családnak érzek. Férfiként meg tudtam osztani a bánatomat anélkül, hogy bárki megítélt volna. Olyan emberekkel beszélgethettem, akiknek hasonlóak a prioritásai, és önfeledten jól éreztem magam anélkül, hogy később magamról bármilyen pletykát visszahallottam volna. Ez számomra nagyon felszabadító élmény volt.
Anita: – Nem tapasztaltam negatív dolgokat. Kiemelném a csapatépítő játékokat, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy könnyen összeszokjunk és barátkozzunk. A reggeli torna gondolata az ébredés pillanataiban negatívnak hatott, de a Rumadai a mérleget azonnal pozitív irányba billentette. Amit szintén kiemelnék, az a szervezők nyitottsága a gólyák felé. Mindegyikük tett azért, hogy emlékezetes pillanataink legyenek, a szabadidőben is velünk beszélgettek, megosztották az élményeiket és tanácsaikat az egyetemi élettel kapcsolatban.
Szandi: – A hétvége alatt több pozitív élménnyel gazdagodtam, igazán kedves környezetben sok új barátot szereztem. Kiemelném azt is, hogy a szervezők mindent megtettek azért, hogy a tábor témájához illően érezzük magunkat, szuper hangulatot teremtettek. A felsőbb évesek a feladatok során biztattak és bátorítottak minket, ennek köszönhetően könnyen felszabadultunk.
– Melyik volt az a programpont, amelyben igazán jól érezted magad?
Hanna: – Harmadik éve rendezzük meg az év tehetségkutatóját, a Kúffaktort, amelynek célja, hogy a gólyák lenyűgözzék a zsűrit. Ez a szervezőknek is izgalmas, hiszen nem túl komoly program, inkább a szórakoztatásról szól. A zsűri is beöltözik, és úgy értékelik a produkciókat.
Andi: – Az egyik kedvenc programpont a divatbemutató volt, ahol a csapatoknak 20 percük volt beöltözni a Totál Dráma sorozat egyik karakterének. Magával ragadó volt látni, ahogy különböző improvizált kreációikkal a kifutón vonultak. Az egész programot kreativitás jellemezte. Az ilyen közös pillanatok mutatják meg, hogy mennyi fantázia és humor rejlik mindenkiben, és mennyire jó, amikor ezt együtt élhetjük meg.
Joe: – A harácsolás programpont alatt ismerhettem meg igazán a csapattársaimat. Az ott kapott feladatok kiléptettek a komfortzónámból, mert random emberekkel kellett interjút készíteni, TikTok-trendeket alkottunk újra, és még sok hasonlóan izgalmas kihívásban vettünk részt. Ezek nemcsak szórakoztatóak voltak, hanem abban is segítettek, hogy a csapatomhoz közelebb kerüljek.
Anita: – A Kúffaktor jutott eszembe. Előszőr kellemetlennek gondoltam, hogy szerepelni kell, de végül kellemes meglepetés volt, mert buzdítottuk és támogattuk egymást. Ennek következtében mindenki hamar feloldódott, fergeteges hangulat alakult ki, óriási show-val.
Szandi: – A kedvenc programom a Kúffaktor, ami nagyon megosztó volt, mert az énekesi vagy művészi tehetségét bemutatva mindenki mással állt elő. A többiek viccelődve teremtettek jó hangulatot, ehhez a szervezők alakítása is hozzátett, örök emlék marad.
– Mennyire győzött meg a KÚF, hogy ezentúl is csatlakozz a programokhoz, akár szervezőként, akár résztvevőként?
Hanna: – Ez volt a negyedik KÚF-os gólyatáborom, az elsőn gólyaként, azóta szervezőként vagyok jelen. Vannak olyan tagok, akikkel – a közös munkának hála – barátságok alakulnak ki. Izgalmas, amikor a gólyatábor után a gyűléseken a beavatott gólyák is részt vehetnek, így velük közösen ötletelhetünk azon, hogy milyen programokat szervezzünk. A visszajelzések alapján már most vannak elképzeléseik és vannak olyanok, akik kijelentették, hogy szeretnének a szakosztály aktív tagjai lenni. Ez pozitív visszajelzés számunkra, hogy a gólyák velünk és a munkánkkal is elégedettek voltak.
Andi: – A KÚF számomra olyan, mint egy kis család és minden program megerősít abban, hogy itt a helyem. Szervezőként különösen nagy öröm látni, ahogy egy-egy ötletből valóság lesz, és az eseményről az emberek boldogan távoznak. Biztos vagyok abban, hogy a jövőben is ott leszek, hogy együtt újabb emlékeket teremtsünk.
Joe: – Eleinte azt gondoltam, hogy a KÚF is csak tipikus szakosztály, de hamar rájöttem, hogy ez annál sokkal több. Ez az a hely, ahol valóban otthon érzem magam. Elhatároztam, hogy minden lehetséges módon részt veszek a programokon – legyen az szervezőként vagy résztvevőként –, mert úgy érzem, itt igazán értékes közösség tagja lehetek.
Anita: – A szervezők teljes mértékben meggyőztek, alig várom a következő alkalmat, amikor részt vehetek valamilyen programon.
Szandi: – A KÚF határozottan meggyőzött arról, hogy a jövőben is csatlakozzam programjaikhoz, remélhetőleg már szervezőként. Eddig csak pozitív élményeim voltak.
– Mit jelent számodra a szakosztály, mit szeretsz a KÚF-ban leginkább?
Hanna: – A KÚF számomra az a közösség, ahol igazán önmagam lehetek. Baráti társaság, ahol mindig hatalmas mosollyal fogadnak, ahol tudunk nevetni, mélyen beszélgetni és őszintén jól tudjuk magunkat érezni. Az, hogy ezen felül vannak programok, hab a tortán.
Andi: – A KÚF számomra a szívemben hordozott közösség, ahol mindig van hely a nevetésnek, az őszinte beszélgetéseknek és a közös alkotásnak. Amit a legjobban szeretek az, hogy mindenki fontos, hozzáad valamit és együtt olyan dolgokat hozunk létre, amelyek szívből jönnek. Ez nem csupán szakosztály, ez otthon, ahová mindig jó visszatérni.
Joe: – Olyan sokféle ember érkezik ide különböző helyekről, mégis mindannyiunkban közös a hang, amely összeköt minket. Itt mindenkit elfogadunk és szeretünk. Számomra a KÚF olyan, mintha anyám helyett anyám, apám helyett apám lenne, igazi, támogató család.
Anita: – A szakosztály nagyszerű csapatot jelent, és ezt szeretem benne a legjobban, hogy mindenki megtalálja benne a helyét.
Szandi: – Az első perctől úgy éreztem, hogy ehhez a közösséghez tartozom. Elsőévesként megnyugtató érzés, hogy tudom, van olyan társaság, amelyre bármikor számíthatok. Remélem, hogy egyetemi éveim alatt végigkísérnek majd.
