KOVÁCS DOLORES VIVIEN
SZABÓ BERNADETT
DOMOKOS ÍRISZ KAMILLA
LUKÁCS ORSOLYA IZABELLA
A szak olyan embereket képez, akik a „gondolkodás történetében és problémafelvetéseiben, tudásukat, fogalmi-érvelő és kommunikációs képességeiket kreatív és interdiszciplinárisan érzékeny módon tudják alkalmazni a társadalom, a kultúra és a tudomány jelenlegi kihívásaira” – olvasható a Magyar Filozófia Intézet weboldalán.
A hároméves alapképzés idén öt államilag támogatott helyet hirdetett meg, az iratkozás online zajlott, bejutási sorrend az érettségi eredmények alapján alakult. A jövőre nézve lehetőséged van felvételt nyerni, ha filozófia vagy logika tantárgyversenyeken díjazott lettél. Ez úgy történik, hogy benyújtod az eredeti olimpiai oklevelet, és annak függvényében a szakválasztás indoklásának megfelelő minősítést kapsz. Bővebb információt a felvételi eljárásról a Magyar Filozófia Intézet és a Történelem és Filozófia Kar honlapjain találsz. Ezután elvégezheted a mesteri, majd doktori képzést is. A tantervet úgy alakították ki, hogy a hallgatók egyenlő arányban ismerhessék meg azt a filozófiatörténetet, amelyre az elvek épülnek, és logikus érvelőrendszert kialakítva értelmezzenek, elemezzenek.
Rendkívül gazdag a rendezvénykínálat, a diákok rendszeresen hallgathatnak külföldi vendégelőadókat hazai és nemzetközi konferenciákon egyaránt. Workshopokon, lap- és könyvbemutatókon vehetnek részt, ezzel is gyarapítva gyakorlati és elméleti tudásukat. Felteheted a kérdést: milyen jövőt ígérnek számodra az itt tanultak? Lehetsz tanár, hiszen a kar pedagógiai képzést is kínál. Továbbá, kulturális szférában is mozoghatsz, mint kritikus, szervező vagy tudományos kutató. Szerkesztőségekben dolgozhatsz, kiadóknál közölhetsz írásokat, ugyanakkor politikai pályán is elhelyezkedhetsz, vagy civil szervezeteknél, egyesületeknél, alapítványoknál, művelődési intézményekben, a közigazgatásban, de még szellemi kreativitást kamatoztató cégeknél is dolgozhatsz.
A diákélet tudományos területen is lehet igazán pörgős, hiszen a szaknak saját önképzőköre van, ami a 127 nevet viseli. Itt teljes mértékben kibontakozhatsz, megmutathatod a gondolataidat adott szövegekről, filozófiai témákról, osztozhatsz mások véleményén és cáfolhatsz felvetéseket. Emellett filmklubot is szerveznek, ahol már a tanárok is részt vesznek, a látott filmeket a diákokkal közösen elemezik. Nyáron sem áll meg a filozófiát hallgató egyetemista élete, mivel lehetősége van filozófus táborba menni, ahová a középiskolásokat is tárt karokkal várják. Egyetemista éveid alatt publikálhatsz az intézet oktatói által szerkesztett folyóiratokban, mint például a Kellékben, Korunkban vagy a Studia Philosophiában. Fejlődésedet a Pro Philosophia Szakkollégium is garantálja, náluk lehetőség van különböző témákban kutatni, valamint a kutatásaikat előadók és doktoranduszok bemutatják. Ez a háttérintézmény biztosítja a felsőfokú filozófiai oktatás folyamatos fejlődését.
A filozófustanoncok perspektívája
A filozófia, mint kifejezés, manapság teljesen más jelentéssel bír, mint ami valójában. Megkérdeztük a másodéves filozófia szakos hallgatókat, mit jelent filozófusnak lenni, gyakorolni és alkalmazni mindazt, ami ezzel a szakmával jár.
Pécsi Zsolt szótárában a filozófia feladata kérdéseket feltenni, nem megválaszolni a már meglévőket. Fő jellemzője a szakmának, hogy különböző álláspontokat, perspektívákat és gondolkodásmódokat nyilvánít ki, ahol semmi sem kőbevésett, bármikor modellálható, ez a hagyományos ontológia. ,,Ez lényegében olyan, hogy a filozófus a tapasztalatait általánosítja egy adott területen, meg akarja ragadni a princípiumokat”. Leginkább a filozófus szemén keresztül jön létre az ítélet, az ő nézeteit testesíti meg. A filozófia, mint válaszadó a nagy kérdésekre, valójában egyetlen személy nézőpontját mutatja be. Az alkalmazása elméleti és gyakorlati síkon egyaránt végbemegy.
Zsolt úgy véli, a filozófia szerepe a huszonegyedik században az, hogy releváns kérdéseket tegyen fel, ezeken belül árnyaltan, álláspontot foglaljon, ami közelebb vihet a kortárs problémák megoldásához. Az ő területe leginkább az erkölcs- és morálfilozófia, de ezen kívül a lét minden aspektusára kitér, számtalan ága sorolható fel, mint például: az erkölcs, a kritika – amely az egyik legfontosabb aspektusa –, esztétika, logika, szemiotika (a jelek és tudományos megfogalmazások), etika stb.
A filozófus kiindulhat konkrét esetekből – például az alkalmazott etika ezt az eszközt használja– vagy akár elméleti síkon is elindulhat.
Az interjúalany elmondása szerint a filozófusok terén az ízlése szinte napról-napra változik, de a voksát az antik görögök és rómaiak mellett teszi le, mint például Arisztotelész, a görög tudós és filozófus, Platón, a görög filozófus vagy Marcus Aurelius római császár és filozófus.
Azok a hallgatók, akik a tanulmányaikat filozófia szakon végezték, a jövőben tanárok, filozófiai műfordítók, illetve szövegírók is lehetnek, ez a területtől függ, amellyel foglalkoztak.
Pécsi Zsolt egyetért az antik filozófusoknak azzal a nézőpontjával, miszerint keresték az igazságot, nem csupán elmélkedtek az univerzális igazság létéről, hanem hittek benne. Próbálták felkeresni az objektív igazságot, nagy hangsúlyt fektettek az erkölcsre.
Az alany számára a szak az erkölcs többféle felfogásának a kategorizálását nyújtotta, úgy érzi, ez számára többlet. Zsolt szerint a jog nem feltétlen kapcsolódik a filozófiához, mint szakmához, inkább az erkölcs és az igazság terén van kis hasonlóság, közreműködés.
A másodéves hallgató elmondása szerint ez a szakma leginkább azoknak való, akik kíváncsi, érdeklődő természetűek, szomjazzák a tudást és nem félnek kérdéseket feltenni akkor sem, ha valószínű, hogy nem kapnak választ. Illetve, azoknak is ajánlaná, akik olvastak már filozófiaszövegeket.
Ezen felül Zsolt arra is rávilágított, hogy a középiskolában a diákok kevés filozófiai szöveggel találkoznak, pedig előnyösebb lenne, ha több hasonló mű kerülne a látókörükbe.
A filozófustanonc gyakran alkalmazza a mindennapjaiban a filozófiai gondolatokat, bár nem a hagyományos értelemben. Nem törvényként követi a filozófusok által a történelem során leírtakat, sokkal inkább irányelvként, útmutatásként tekint rájuk, és ezek által hoz ítéletet.
A filozófiában alkalmazott gyakorlat szerint – aminek értelmében bizonyos kérdéseket érdemes több szempontból megvizsgálni – Szaniszló Zsanett másodéves filozófiahallgatóval is beszélgettünk arról, hogy ő hogy gondolkodik a „gondolkodóképzőről”. Arra a kérdésre, hogy a közhiedelemmel ellentétben mi a filozófia, Zsanett a következőképpen válaszolt: „erős kérdés, hiszen maga a filozófia is nap mint nap önmaga definiálásával bírkózik meg. Elég absztrakt.” Szerinte a filozófia meghatározására legalkalmasabb definíció Gilles Deleuze-től származik. A francia filozófus meglátása szerint a filozófia lényegében az új szavak, az új fogalmak és az új problémák megalkotását jelenti, illetve az emberek képességét arra, hogy ezekkel a szavakkal és gondolatokkal játszadozhassanak. Ehhez szorosan kapcsolódik a filozófia egyik ágazata, a nyelvfilozófia, amely – ahogyan a neve is mutatja – az élő beszéddel, a szavak jelentésével, és azok egymásra gyakorolt hatásával foglalkozik. Zsanett szerint ez az ágazat az elmúlt évszázadban vált a relevánssá, napjainkban kiemelten nagy figyelmet igényelne.
Erre reflektálva kifejtette véleményét Stephen Hawkingnak arról a megjegyzéséről, miszerint a filozófia halott. „Olyan világban élünk, ahol mindenre választ szeretnénk kapni, anélkül, hogy bármilyen kérdést feltennénk, emiatt lehet az, hogy egyesek számára a filozófia halott” – fejtette ki Zsanett. A másodéves hallgató kiemelte, hogy „ennek ellenére továbbra is lesznek kérdéseink, amelyekre nem garantált, hogy valaha válaszokat kapunk, viszont a tudatunkban továbbra is jelen lesznek, és rajtuk elmélkedve éltetjük a filozófiát, aminek a kulcsa a kérdés”.
Zsanett úgy véli, hogy a filozófiára kevés ember nyitott, a fogalom sokak számára jelenthet tabutémát, de ahogy ő fogalmazott, ez nem 21. századi probléma, ez évezredeken átívelő gondolkodásmód. Úgy érzi, hogy a filozófusok feladata, hogy az emberek számára a lehetséges válaszokon túl – a lehetőségekkel játszva – újakat alkossanak.
Megkérdeztük Zsanettet arról is, hogy számára melyik lenne az a filozófiai mű, amelyet mindenképp megőrizne a jövő nemzedékeinek. Platón és Arisztotelész összes műve – érkezett a határozott válasz, amelyet azzal indokolt, hogy a filozófia alapjai ezekben fogalmazódtak meg. Szerinte Platón és Arisztotelész könyveiben lényeges problémák kerülnek górcső alá, viszont letisztult nyelvezetüknek köszönhetően mindenki számára érthetőek. „Van megjegyzés, miszerint az összes filozófiai mű lábjegyzet Platónhoz. Már csak ezért is tartom őt a legesszenciálisabbnak, hogy megőrizzük.”
A másodéves hallgató a vallás és filozófia kapcsolatát illetően a nézeteiről is mesélt. Véleménye szerint ezek egymás kiegészítői, hiszen a vallás és filozófia kéz a kézben járnak. Hasonlóan a nyelvfilozófia ágazatához, vallásfilozófia is létezik, a vallási megnyilvánulások alapjai lényegében filozófiai elmélkedések. Zsanett kiemelte, hogy a vallás mellett az érzelmek, az emberek lelki világa is nélkülözhetetlen a filozófia megértéséhez. ,,Ez a szíve a filozófiának, mert ebből indult ki minden, a vágy, a kíváncsiság, hogy megtudjuk, ezek a lelkületek miért vannak bennünk” – részletezte a leendő filozófus. Azt is megosztotta, hogy kezdetben a perspektivizmusát illetően a tanulmányai meghatározóak voltak, sokat segítettek neki abban, hogy nyitottabban viszonyuljon azokhoz az emberekhez, akik teljesen más értékrendet képviselnek, mint ő. „Ebből rengeteget lehet tanulni, ezáltal akár önmagadon is változtathatsz” – fogalmazott Zsanett.
Gregus Zoltán egyetemi adjunktussal is filozofáltunk
– Milyen a filozófia szakon tanárnak lenni?
– Van jó és rossz oldala is, ami a nehezebb, hogy egyre kevesebb diákunk van, ezt érezzük, és visszahat ránk is. Amíg többen voltak, könnyebben alakultak ki beszélgetések, így, hogy kevesebben vannak, ez ritkábban jön össze. Azt hiányolom, hogy a pandémia után nincs közösségi összetartó erő. Amíg több diák volt, voltak önképzőkörök, filmklubok, előadásokat szerveztek maguknak, és ezek, mint összetartó szövet, a szellemi munkát is vitték. Egyébként szerintem mindenki szeret itt tanítani, mert végül olyan dolgokkal foglalkozunk, ami minket is érdekel, és ezt szívesen megosztjuk a hallgatókkal. Kvázi személyre szabott oktatás folyik, tényleg van idő, hogy egymással beszélgessünk, de ez helyzetfüggő.
– Hogyan látod a mesterséges intelligencia korában a filozófia a szerepét?
– Egyelőre nem látom, hogy ezt a szellemi munkát a mesterséges intelligencia súlyosan érintené, valószínűleg ezt a kreatív gondolkodási módot nem fogja kiváltani soha. Elég, ha megnézzük azokat a sokszor nevetséges szövegeket, amelyeket a mesterséges intelligencia a világhálóról összelopkod. Azzal kapcsolatban szkeptikus vagyok, hogy valaha olyan filozófiai gondolatokat tudna megfogalmazni, mint amilyeneket a nagy gondolkodók tudtak.
– Ha már a jelenről beszélünk – kicsit játszva az idősíkokkal, a múlttal, a jövővel, a választások aggodalmaiban ringatózva –, mi a filozófia szerepe a történelmi tényezők változásában?
– Ha történelmileg nézzük, az idők során nagyon sok olyan kor volt, amikor a filozófia pozícióban volt, meghatározta azt, hogy az emberek bizonyos dolgokról mit gondolnak. Hegel grandiózus rendszert épít fel és úgy gondolja, hogy a történelmet az egész szellemiség és gondolkodás meghatározza. Manapság ez már nem így működik. A huszadik századból hozva példát, a hatvanas években nagyon sok olyan filozófia volt, ami köré valamiféle társadalmi tudat alakult. Például 1968-ban a diákok kimentek az utcára és idézeteket skandáltak Debord művéből, A spektákulum társadalmából. Mondjuk, az a történet kudarcba fulladt. Ezt követően volt egyfajta kiábrándulás, ami abból adódott, hogy ha kimegyünk az utcára, akkor sem történik semmi lényegi társadalmi változás. Az emberek kicsit elengedték ezt. Az is fontos, hogy az értelmiségi közeg milyen szerepet tölt be. Egyre inkább azt látjuk, hogy nem képes azt a pozíciót betölteni, amit a felvilágosodástól örökölt, hogy ő a megmondó figura, akire a társadalom nagy része hallgat. Ez az, ami már egyre kevésbé működik. Van olyan erősebb logika, ami szabályozza a társadalom működését. Akár a profitszerzésre, a gazdasági logikára is gondolhatunk. Esetenként a politikum is alárendelődik ennek, és ebből az értelmiségi közeg kiszorul.
– A nagy megmondó emberekre térve, szerinted az értelmiségre kinek van a legnagyobb hatása?
– Nem vagyok nagyon otthon az influenszerek világában. Puzsért ismerem, hallgattam néhány beszélgetést vele, sokan vannak, akik a médiában a hangadó szerepet viszik. Erre a kérdésre azért nagyon nehéz válaszolni, mert már nem beszélhetünk olyan közösségről, amely ugyanazokat a hangadókat találja meg, szerintem ez már nem működik. A társadalom ennél jóval fragmentáltabb. A szűkebb közösségén belül mindenki megtalálja a maga emberét, és nem biztos, hogy ezek összeadódnak. Nem hinném, hogy a hierarchia csúcsán meg tudunk jelölni valamiféle figurát, aki aztán az adott közegnek meghatározza a véleményét. Nagy a szórás.
– Mivel biztatnád azokat, akik érettségi után abban gondolkodnak, hogy a filozófia szakot válasszák?
– A filozófia manapság már nem képes arra, hogy leírja a világot a maga totalitásában, ezt nem vállalja fel. Emmanuel Lévinas a húszadik század közepén például azt mondta, hogy a filozófiának lényegében anarchikusnak kellene lennie abban az értelemben, hogy nem szabadna visszavezetnie az egyedi, egyszeri jelenségeket őselvekre, archékra. Persze az anarchia, mint metafora jelenik meg nála, amivel fel kell robbantani a hagyományos metafizikus formáit a filozófiának, mert erre ő már képtelen. Hasonló gondolatok tűnnek fel másoknál is, akár Nietzschénél a 19. század végén. Ez viszont nem feltétlenül negatívum. A fiatalokban működhet az az igény, hogy szeretnék jobban megérteni önmagukat, a világot. Persze, ott van az interneten csomó minden és mindennek utána lehet olvasni, de ez nagyon fragmentált tudást eredményez. Ebben hiányoznak a kötések, hogy ezek hogyan függnek össze. A filozófiai képzés „ideiglenes mankókat” adhat ahhoz, hogy a dolgok valamennyire összeálljanak, hogy az adott dolgot mindig kontextusban elemezzünk. Rádöbbentheti az embert arra, hogy mindent nagyon sok nézőpontból lehet látni és értelmezni. A filozófiától azt is „el lehet tanulni”, hogy nem kell totalizáló igényre törekedni. Szóval aki szereti az „anarchiát”, aki nem szeretne egy-egy adott szemléletbe beleragadni, annak az ilyen képzés csak jót tehet.
