GYŐRGYIKE NOÉMI CSILLA
DOMOKOS IRISZ KAMILLA
MAKÓ CSONGOR
Szakbemutató-sorozatunk ezen részében olyan szakot mutatunk be, ahol a hallgatók átfogó tudást szerezve a történelmi eseményekről, a múltat megismerve tehetnek a jövőért, olyan készségekre tehetnek szert, amelyek által a társadalom hasznos tagjává válhatnak. A történelem és filozófia kar nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakán a hallgatók betekintést nyerhetnek a 21. század eseményeibe, a jelenkor alapvető kérdéseibe, valamint feltérképezhetik az aktuális európai politikai és gazdasági nézeteket. A egyetemen elmagyarázzák, mi Európa, kik az európaiak és az életük milyen elvekre épül.
Ha a nemzetközi kapcsolatok szak hallgatóitól megkérdezik, „mi leszel, ha nagy leszel”, a válasz így hangozhat: regionális és helyi EU-irodák irodavezetője, közigazgatási, civil és politikai szervezetek szaktanácsadója, EU-szakértő és politikai elemző vagy közintézmények és magáncégek pályázati referense, tanácsadója.
A szak idén öt tandíjmentes és huszonkilenc tandíjköteles helyet kínált. A jelentkezők az érettségin elért eredmények alapján versenyeztek. Az intézet 2012-ben alakult meg, az új tanügyi törvény alapján, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) történelem és filozófia karán, célja a történelem és rokontudományai magyar nyelvű, egyetemi szintű oktatásának összefogása, szervezése és támogatása.
A hároméves alapképzésen a hallgató nemcsak elméleti tudásra tehet szert, hanem a tanultakat szakmai gyakorlaton keresztül tapasztalattá formálhatja. A kötelező szakgyakorlat mellett az Erasmus Placement- és CEEPUS-programokon külföldi intézetekben is bővíthetik tudásukat. Ha a diákok a tanári pályát is kipróbálnák, akkor a Tanárképző Intézet pedagógiai programja hasznos lehet.
A kar számos közösségi programot szervez, például az évente megrendezett paintballmeccs, emellett a KoMaTe szakosztály is várja a résztvevőket.
A szak a diákok szemével
Megkérdeztünk néhány alapképzéses végzőst is arról, hogy mit gondolnak a nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakról.
Péter Eszter pályaválasztását az a felismerés inspirálta, hogy a mesterséges intelligencia számos szakmát átvehet, de a nemzetközi kapcsolatokban az emberek közti kommunikáció elengedhetetlen – ezt a területet nem válthatja ki a gép. A nemzetközi témák közül számára az európai helyzet tematikája áll a legközelebb, különösen az stratégia kialakítása, amely „belülről nyitott, kívülről zárt rendszert” hozna létre, lehetőséget adva Európának, hogy versenyben maradjon Amerikával vagy Ázsiával. Mint mondta, ez azért fontos, mert itt él, és azt szeretné, hogy Európa számára kedvezőbb helyzetet teremtsenek. Tanulmányai során az is új dolog volt számára, hogy a történelem nem csupán események sorozata, hanem emberek és ideológiák állnak mögötte, amelyek a történéseket befolyásolják. A beszélgetésből az derült ki, a legnagyobb kihívást – amely az Európai Uniót (EU) és a világpolitikát érinti – Oroszország szerepének alakulása, valamint Kína egyre növekvő befolyása jelenti. Az interjúalany szerint az EU-nak és az Amerikai Egyesült Államoknak közösen kell fellépnie, megőrizve saját értékeit anélkül, hogy közvetlenül világhatalmi törekvésekkel vádolná Oroszországot. A nemzetközi kapcsolatok területén, szerinte, több olyan téma is van, amelyekről alig esik szó, bár mélyen formálják az országok közötti kapcsolatokat.
Véleménye szerint szükség lenne arra, hogy a közbeszédben többet halljunk a politikáról, és megtanuljuk szűrni az információt, mert számos témát csak felszínesen érintünk.
Elmondta: mindig különválasztja azokat az idealista nézeteket, amelyek a világ megváltásáról szólnak, inkább a realista szemléletmód híve. Inspirálónak találta, hogy megismerhette mind a két megközelítési irányzatot, hiszen ez segített világszemléletének kialakításában, és nyitottabbá tette az adott politikai és társadalmi helyzetek megértése iránt.
A nemzetközi kapcsolatok oktatásával kapcsolatban elmondta, hogy már középiskolában fontos lenne megismerni az EU vagy a nemzetközi intézmények működését, akár ösztöndíjak és szakmai gyakorlatok révén, például Genfben, Strasbourgban vagy Brüsszelben.
Másik interjúalanyunk, Vadas Bianka, a nemzetközi kapcsolatok szakban rejlő lehetőségekről beszélt. Szerinte a szak elvégzése után változatos elhelyezkedési lehetőség várja a diplomázottakat a helyi önkormányzatoknál, kormányzati pozícióban és politikai pártoknál. Az oktatás során olyan tantárgyakat tanulnak, amelyek széles körű ismereteket nyújtanak az Európai Unió gazdaságától a nemzetközi jogon át a modern politikai ideológiákig. Ezek segítik a hallgatókat a nemzetközi politika mélyebb megértésében. A gyakorlati lehetőségekről szólva kiemelte, hogy a szakmai gyakorlat részeként a hallgatóknak itthon is lehetőségük van helyi tanácsnál vagy megyei önkormányzatnál tapasztalatot szerezni. A külföldön gyakorlatot keresők számára az Erasmus Placement program is nyitott, amely a Nemzetpolitikai Kutatóintézetnél biztosít szakmai tapasztalatot. Ezt ő maga is kipróbálta, és szívesen ajánlja azoknak, akik elmélyülnének a kisebbségi kérdések területén. A szakterület kihívásai közül megemlítette, hogy a magyar diákok számára a románnyelv-ismeret hiánya hátrányt jelenthet, ami a munkaerőpiacon is korlátozó tényező lehet.
Ahogyan Toth Szilárd történész gondolja
A nemzetközi kapcsolatok szakról Toth Szilárd történészt, a kar docensét kérdeztük, aki főleg kisebbség- és intézménytörténettel foglalkozik.
– Mit tart a legnagyobb tévhitnek a nemzetközi kapcsolatok szakkal kapcsolatban?
– Azt, hogy sok előzetes történelmi tudás kell hozzá. Ez onnan fakadhat, hogy a szakképzés a BBTE történelem és filozófia karának magyar történeti intézetéhez tartozik. Nem árt, ha a hallgatónak van valamennyi történelmi tudása. A szak történelmi alapokkal indít, interdiszciplináris, ötvözi a földrajz, a politológia, a filozófia, a pszichológia, a szociológia, az antropológia és a gazdaságtan kutatási eredményeit is.
– Miért izgalmas ez a szakterület?
– Az interdiszciplinaritása teszi színessé, ugyanakkor ez abban is segíti a hallgatókat, hogy az érdeklődési területüket a szakirányon belül megtalálják. Van, akit a diplomácia, a sport- vagy a kultúrdiplomácia, az európai intézmények érdekelnek, míg másokat a civil szervezetek.
– Milyen karrierlehetőségek várnak a hallgatókra, mely területeken helyezkedhetnek el?
– Az elhelyezkedési lehetőségek széles körűek. Vannak diákjaink, akik konzulátusokon, a külügyminisztériumban, a városi és a megyei tanácsnál, pályázati irodákban, multinacionális cégeknél dolgoznak, illetve soraikból több sikeres polgármester és alpolgármester került ki. A legtöbben jövőjüket a diplomáciában vagy a közigazgatásban látják, de sokan a magánszférában, illetve multinacionális cégeknél helyezkednek el.
– Mit tanácsol azoknak, akik nemrég kezdték el a tanulmányaikat, hogyan lehet a legjobban kihasználni az egyetemen eltöltött éveket?
– Érdeklődés, szorgalom, kitartás. Nem árt, ha a diák minél hamarabb tisztázza az érdeklődési területét, és ezt a saját készségeivel, képességeivel összhangba hozza. Hiába álmodik valaki diplomáciai karriert, ha nincs megfelelő nyelvkészsége és kitartása. A helyi közigazgatásban például nincs feltétlenül szükség arra, hogy valaki nagyon magas szinten több idegen nyelvet ismerjen. Ezért fontos a hallgató számára összhangba hozni a saját képességeit az álmaival. Ha ez sikerült, akkor szorgalmas tanulással felkészülhet az állásinterjúk sorozatára. Ide kitartás kell, senki ne képzelje azt, hogy az első állásinterjún az álomkarrierje összejön. Az egyik nagyon ügyes diákom mondta, hogy az egyetem elvégzése után egy tucat állásra jelentkezett, teltek a hetek, hónapok, és sehonnan sem jött válasz. Már kezdett kételkedni a saját képességeiben, amikor egyszerre több helyről is pozitív visszajelzés érkezett. Örült, hogy nem fogadta el rögtön az első állásajánlatot, mert két nap múlva sokkal jobbat kapott. Feltétlenül szükséges a kitartás. Van, amikor a szerencse is közrejátszik, de valójában mindenki a saját sorsának a kovácsa.
– Hogyan segíti az egyetem a hallgatók kapcsolatépítését a nemzetközi szervezetekkel és szakemberekkel?
– Az egyetemnek széles körű kapcsolati hálója és ösztöndíjrendszere van (ERASMUS+, CEEPUS stb.), amelynek köszönhetően a hallgatók külföldi és belföldi intézményeknél szakmai gyakorlatot végezhetnek. A szakgyakorlat nemcsak hasznos gyakorlati képzést nyújt, hanem ilyenkor – konferenciákon, workshopokon való részvétellel – alkalom adódik a diákok számára kapcsolati hálójuk bővítésére, mert olyan szakemberekkel ismerkedhetnek meg, akik később komoly befolyással lehetnek a karrierjükre. A szakmai gyakorlat a hallgató CV-jében bizonyos intézményeknél az állásinterjún ,,jól mutat”.
– Milyen típusú projekteken dolgoznak a hallgatók az órákon? Hogyan támogatják ezek a gyakorlati tudás megszerzését?
– A hallgatók alapképzésen – főleg az első két tanévben – a tudományos kutatás alapjait igyekeznek elsajátítani. Ahhoz, hogy bármilyen projektben részt vehessenek, ismerniük kell a kutatás módszereit, eszközeit, tudniuk kell megkeresni a kutatási témájukhoz szükséges forrásokat. A nemzetközi adatbázisokban fellelhető forrásokat, adatokat is kell elemezni, kezelni. A továbbiakban (harmadév, mesterképzés, doktori tanulmányok) a hallgatók sokoldalú projekteken dolgoznak mind egyetemi keretek közt, mind szakmai gyakorlaton a partnerintézményeknél (nemzetközi szervezetek, kutatóintézetek, közigazgatási intézmények stb.). Van, akit a Kárpát-medence magyar kisebbségének problémái érdekelnek és ezzel kapcsolatos kutatásokat végez a Nemzetpolitikai Kutatóintézetnél Budapesten, vagy a kisebbségek problémáit elemzi a kisebbségkutató intézetnél. Ugyanakkor nagyon sokan vettek részt több hónapos gyakornoki programban az Európai Parlamentben. Mások pályázatíró irodákban gyakornokoskodnak, de akár civil szervezeteknél is megtalálhatják az érdeklődési területüket. Az egyetem igyekszik minél alaposabb elméleti alapot biztosítani, míg a diákok a partnerintézményeknél elsajátíthatják a gyakorlati készségeket.
– Mit tanácsolna azoknak, akik a diplomácia, a külpolitika vagy a nemzetközi szervezetek iránt érdeklődnek?
– Azt, hogy tanuljanak! Különösen idegen nyelveket. Minél többet tudsz, annál nagyobb esélyed van az életben. Emellett azt is tanácsolnám, hogy használjanak ki minden gyakornoki lehetőséget, amely nemzetközi szervezeteknél (Európai Parlament, NATO stb.) vagy kutatóintézeteknél adódik. Ne ódzkodjanak az önkéntes munkától, mert ezzel tudják meggyőzni a jövendőbeli munkaadójukat, hogy számítani lehet rájuk és hogy a szakterületen belül elhivatottak.
– Van kedvenc szakterülete vagy kutatási témája a nemzetközi kapcsolatokon belül? Ha igen, melyik az és miért?
– Több kedvenc kutatási és érdeklődési területem van, de a nemzetközi kapcsolatok területén különösen a regionális konfliktusokkal kapcsolatos békefenntartás és humanitárius tevékenységek elemzése vonz. Nagyon komplex feladat, és rendkívül érdekes elemezni például az ENSZ békefenntartási próbálkozásait Kongóban, Dél-Szudánban, Nyugat-Szaharában vagy ugyanezekben a térségekben a Vöröskereszt, az Orvosok Határok Nélkül, az Amnesty International civil szervezetek segélyakcióit kutatni. Mindig mondom a diákjaimnak, hogy Kolozsváron, Erdélyben jó helyen élünk. A világ átlagához viszonyítva nagyon jó az életszinvonal. Afrika lakosságának nagy vonalakban a fele fejenként napi 2 dollárnál kevesebből él, de hasonló a helyzet Indiában, Pakisztánban, és hosszasan sorolhatnám. Továbbá nagyon jó a közbiztonság, van szólásszabadság, a különböző fejlettségi indexekben Románia a világ 200 állama között általában az első 30–40. pozíció között helyezkedik el, de mindenképp benne van a felső negyedben. Mindez arra utal, hogy nem élünk rosszul. Hogy szeretnénk jobban is, az természetes emberi tulajdonság, de ne feledjük el, hogy az ENSZ pillanatnyi adatai szerint naponta 25 ezer ember hal éhen (ebből 10 ezer gyerek!), és 854 millió szenved az alultápláltságtól. A nemzetközi szervezetek egyik fő célja ezt a világméretű problémát kezelni, enyhíteni. Csak az ENSZ Világélelmezési Programja évente 152 millió éhezőt segít több mint 120 országban. Ha elérem, hogy mindez tudatosuljon a diákjaimban, az már kisebb siker, mert jobb emberek lesznek. Amikor az egyik diákom elment segélyszervezettel fél évig Malawiba, a világ egyik legszegényebb országába segíteni az ott lévőknek, az kimondhatatlan boldogsággal árasztott el.
