Mindenki láthatja: az átlagos madárintelligenciánál többet birtokló fekete szárnyasok ezrei tanyáznak a város fáin, háztetőin, ürülékükkel – galambtársaikkal együtt – bepiszkítják a köztéri szobrokat, műemlékeket, a temető sírköveit, háztetőket, mindent. Ez nemcsak esztétikai, hanem épségmegőrzési gondot is jelent. Pirkadatkor, mintha valami láthatatlan hatalom vezérelné őket, valamennyien – Alfred Hitchcock filmjét idéző módon – félórás éktelen károgással hisztérikus összevisszaságban röpködnek ide-oda, majd mire teljesen kivirrad, az egész fekete felleg testületileg elvonul táplálkozni a pataréti szeméttelepre. Ahol jól megvannak egész nap, a belvárosban csak néhány ügyeskedő különc marad itt-ott szedegetni. Sötétedésre azonban ismét éktelen zajongással visszatérnek kedvenc fáikra-ingatlanjaikra.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
Előfizetés
