A napok óta kerengő híreszteléseket, miszerint Tánczos menesztésének lehetősége felerősítette a kormányból való kilépést támogató hangokat a szövetségen belül, azt követően igazolta vissza Csoma, hogy hétfőn állítólag hivatalosan is tudomásukra jutott a dolog.
A Digi24 hírportál idézi Ionuț Stroe képviselőt, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szóvivőjét, aki Csoma Botond szavaira reflektálva cáfolta, hogy tudomása lenne arról, hogy a liberálisok, vagy a Szociáldemokrata Párt (PSD) igényt tartana az RMDSZ valamelyik tárcájára. (Na, ha megvan hivatalos cáfolat, akkor a rossz hír biztosan igaz… -gondolhatnánk az elmúlt évek tapasztalataira hagyatkozva.) Stroe hozzátette azt is: a miniszterelnök-csere ugyanakkor jó alkalom arra, hogy megtörténjenek azok a korrekciók, amelyek a kormány jobb működéséhez szükségesek. Biztosította ugyanakkor az RMDSZ-t arról, hogy a továbbiakban is feltétlenül számítanak rájuk a csapatban. Magyarul: bármi lehetséges. (Lásd az Országos Energiaszabályozó Hatóság - ANRE alelnöki tisztségének elorzását az RMDSZ-től minden különösebb ok és figyelmeztetés nélkül.)
Senkinek sem lehettek illúziói azzal kapcsolatban, hogy a 2021-ben kötött megállapodást a PSD és a PNL között nem írja felül az idő – és a politikai érdekek. Jóllehet a protokollum nagyon világosan – és méltányosan – határozza meg, kit mi illett meg az úgynevezett rotáció alkalmával, a helyzet változott. A 2024-es megaválasztási év (egyre sötétebb) árnyékában a PSD tudja, hogy meg kell tartania a szállításügyi tárcát, hiszen nem ígéretekkel, hanem infrastruktúrafejlesztéssel lehet ma választást nyerni Romániában. Ezzel máris esett az eredeti elképzelés, miszerint a szállításügyi minisztérium szépen átvándorol a liberálisokhoz a hátralevő két évre, cserébe pedig a szociáldemokraták megkapják az európai alapokért felelős tárcát. (No meg a miniszterelnökséget és egyebeket.) A PSD pedig abban a helyzetben van, hogy ha akarja, épp meg is őrizheti a szállításügyet, a szociáldemokraták nélkül ugyanis nincs stabil kormány. A bé-változat az ellenzékbe vonulás – ahogy azzal már fenyegetőztek augusztusban, és amint arra volt már példa az elmúlt évek során -, és akkor meg onnan véreztetik el a magukra – illetve az RMDSZ-szel kötelékben - maradt liberálisokat. A különbség az, hogy ellenzékben a PSD annyira megerősödhet, hogy – elméletileg - 2024-től már akár egyedül is elkormányozgathat. (No meg az RMDSZ-szel.) Ilyen alkupozícióban nehéz a PNL-nek nemet mondani, ezt viszont csak úgy lehet pártja és választói előtt arcvesztés nélkül megúszni Ciucaéknak, ha kapnak kárpótlásul valami más zsákmányt. És itt jön a képbe a környezetvédelem. Ez - a költségvetéséből eredő presztízsét tekintve – valóban egy kis vigaszt nyújthat a PNL számára.
Amikor az RMDSZ április végi kongresszusán Marcel Ciolacu úgy megdicsérte Cseke Attila fejlesztésügyi minisztert, hogy még az emeleten lévői sajtósok is belepirultak, tudhattuk, hogy az a tárca nincs veszélyben. (Merthogy erre sem lehetett mérget venni…) A fejlesztési minisztérium az egyik legnagyobb zsák pénznek számít, és hogy az RMDSZ ezt megtarthatja, az sajnos nem csak Cseke Attila elismerésre méltó teljesítményének köszönhető, hanem Ciolacuék érdekének is. A PSD nyilván nem formálhat igényt egyszerre a közlekedésre és a fejlesztésre is – legfennebb lélekben-, de akkor azt a liberálisok se kaphassák meg! Gondolom, ez a logika érvényesült, amikor Ciolacu gyakorlatilag megerősítette tisztségében Csekét a kongresszuson.
A környezetvédelemre azonban ilyen típusú garancia nincs. (A sport és ifjúság is ülhet nyugodtan, a jelek szerint ez a tárca sem fontos – gazdag - annyira, hogy elérje a PSD, vagy a PNL ingerküszöbét a nagy osztozkodásban.) A „méltányosság” jegyében valószínűleg fel fognak ajánlani egy másik tárcát cserébe. Ja nem a mezőgazdaságot, vagy energetikai minisztériumot, ahogy az RMDSZ szeretné, hanem a sovány művelődést. Amely nyilván kínál kifutási lehetőségeket, kérdés, hogy a PSD és a PNL bevállalja-e, hogy ismét „magyart” tegyenek igazgatni a román kultúra ügyeit. (Már hallani is az AUR egyre hangosabb csaholását…)
Az RMDSZ tehát döntés előtt. A „partnerek” igyekeztek készségesen megkönnyíteni a szövetség dolgát azzal, hogy megpróbálták morálisan lejáratni Tánczost a román sajtóban, hátha így könnyebben elviselhető, megmagyarázható lesz a magyar közösség felé a menesztése, ez azonban elég gyermeteg, mi több gyalázatos próbálkozásnak bizonyult.
A kérdés most az, hogy a kérdés, hogy vetődik fel: olyan gesztusnak értékeli a szövetség Tánczos Barna elmozdítását a partnerek részéről, amely teljesen lenullázza a további együttműködéshez szükséges bizalmat? Ez az a határ, amin túllépve saját önbecsülésünkkel megyünk szembe? Vagy a piszkos politikai játszmák egyikének tekinti ez az epizódot is, ahol Tánczos sajnos egyike a járulékos áldozatoknak, a szövetség pedig - a fejlesztési minisztérium megőrzésének fejében, illetve az elkövetkező tíz év perspektívájából - megpróbál a legtöbbet kihozni ebből a kétségtelenül méltánytalan helyzetből.
