Eszmefuttatásában azzal vádolja az kolozsvári önkormányzatot, hogy eltűri a városban az oktatás terén érvényesülő szegregációt, ahelyett, hogy az interkulturalitás, interetnikus párbeszéd szellemiségét a gyakorlatban is alkalmazná, és felszámolná az önálló magyar oktatási intézményeket.
„1989-ben minden magyar tannyelvű iskolában voltak román osztályok is, nem létezett etnikai szempontból „tiszta” oktatási egység. Sajnos azonban már 1990 januárjában megkezdődött az iskolák etnicizálása, a román osztályok felszámolása. A szeparatisták szerint a román osztályok létrehozása a magyar osztályok mellett nem a kölcsönös megismerést, az interetnikai párbeszédet szolgálják, hanem kifejezetten károsnak tartják. Ezt különben sem a diákok, sem a szülők nem igényelték” – hangoztatja Coleșa.
Kifejti: a belváros magyar középiskoláiban - az Apáczai Csere János, a Báthory István, a Brassai Sámuel líceumok, illetve a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban - évek óta nincs román tannyelvű osztály. Csak néhány oktatási intézményben vannak még párhuzamos magyar és román osztályok - az 0nisifor Ghibuban, a Waldorfban, a Sigismund Toduțăban, illetve a Közlekedési Szakközépiskolában. Ezekben – Coleșa szerint legalábbis – az eredmények jók, senki nem panaszkodik.
„Csak ebben a négy belvárosi színmagyar iskolában mintegy 3000 magyar diák tanul, a jövő elitje, akik sajnos az elkülönülés, az interetnikus tudatlanság szellemében nevelkednek” - véli. Bár beismeri, hogy indokolt ezeknek az iskoláknak az elnevezése magyar kulturális személyiségekről, megjegyzi: ezek az épületek is a jogfosztott románok kemény munkájával és a tőlük beszedett adókból épültek.
Coleșa úgy véli: a szeparatizmust hirdetők számára a „jogok visszaszerzését ” a románok kiűzése jelenti a magyar középiskolákból, ami meglátása szerint kimeríti az apartheid, az etnikai, faji elkülönülés kategóriáját. „Hasonló politikáról van szó, mint amit évszázadokon keresztül alkalmaztak Erdélyben, ahol a románoknak nem volt joguk az anyanyelvi oktatáshoz, különösen a városokban” – mondja.
„A magyar és román osztályok egy épületben való összeköltözését, bizonyos terek - udvarok, folyosók, sportcsarnokok - közös használatát nemcsak az egymás megismerésének, hanem az identitás erősítésének is tekintjük. Ez az oktatási apartheid, ez az oktatási szegregáció a legfontosabb összetevője annak a szeparatizmusnak, amely már elkezdte erjeszteni ezt a tudatlanságon, előítéleteken, bizalmatlanságon alapuló társadalmat, mindez pedig jó táptalaj azok számára, akik az etnikumok közötti ellenségeskedés szítására törekednek” - fogalmaz.
Coleșa szerint erről az elmúlt 35 év kormányai tehetnek, a szeparatizmus, a párhuzamos világok létrehozói, az intoleráns és szélsőséges szellemiség támogatói. „Egyesek a szélsőségesség hívei, enklávék kialakítására törekszenek, hogy megőrizhessék funkciójukat, mások gazdasági érdekekből készek bármit eladni” – teszi hozzá, és a jelenlegi helyzet radikális változtatására buzdít.
Csoma Botond képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke szerint az AUR ismét kimutatta foga fehérjét, amikor szeparatizmussal vádol, és a magyar iskolák megszüntetését kezdeményezi. Valóban ez volt Ceausescu idején és ilyesmiket mondogatott annak idején a magyargyűlölő Gheorghe Funar is.
Ennek az egyedüli ellenszere a magyar szavazat. „Csak úgy tudjuk megakadályozni az AUR-osok őrült, magyarellenes terveit, ha június 9-én minél nagyobb számban elmegyünk szavazni” – nyilatkozta.
