Olyan ember hagyott most magunkra, aki hatvan éven keresztül hetente jelen volt a kolozsvári magyar napilap hasábjain, aki minden héten felhívta a figyelmünket anyanyelvünk hatalmas kincseire, gazdagságára, aki rendszeresen a magyar nyelv helyes használatának fontosságára intett, és aki a magyar nyelv tiszteletére bennünket, újságírókat is nagyon gyakran tanított.
Szerényen nyitott be mindig a szerkesztőségbe, hogy a Nyelvművelés című rovata soron következő részének a kéziratát az éppen illetékes kollégának átadja, és miközben a szóban forgó szerkesztőhöz eljutott, meg-megállt egyik-másik munkatárs íróasztala mellett, és az elmúlt napok írásaiban tapasztalt rendellenességekre a figyelmét felhívta. Ezt örökké barátságosan és szellemesen tette, hiszen szándéka távolról sem a sértés vagy a tudásfitogtatás, hanem egyszerűen és a legjobb indulattal – az oktatás volt.
Cikkeit a rendszerváltást követően számtalan kötetben is kiadta, de a magyar közösség nyelvművelését célzó munkáját a napi sajtó útján nyugdíjas korában is teljes erővel folytatta. Csodálattal követtem félévszázados, A romániai magyar nyelvjárások atlasza anyagának szerkesztési és kiadási munkáját, amelyen – másokkal együtt – 1959-ben kezdett el dolgozni, és amelynek tizenegy kötete 1995 és 2010 között jelent meg. Egyezségünk volt, hogy Budapestről számomra mindegyik kötetből egy példányt hazahoz, hogy megvásárolhassam. Ennek a monumentális munkának a kötetei (A romániai magyar nyelvjárások atlasza 1–11. Gyűjtötte és a kéziratot összeállította Murádin László. Szerk. Juhász Dezső. [1–2.] Magyar Nyelvtudományi Társaság, [3–11.] Magyar Nyelvtudományi Társaság – Pharma Press Kiadó, Budapest, 1995–2010.) Rendre és hiánytalanul meg is érkeztek, és ma már a Minerva Sajtóarchívumot gazdagítják, bárki által megtekinthetőek. Háromezer szónak a használatát ismertetik Erdély 137 településén, ékes bizonyítékaként a magyar nyelv egységének és nyelvjárásai sokszínűségének és gazdagságának.
Ha Murádin László egész életében kizárólag ezt a munkát készítette volna el, akkor is legmesszemenőbb megbecsülésünket, örök hálánkat és tiszteletünket érdemelné. Emellett azonban számtalan nyelvművelő, illetve helységneveink nyelvi rejtelmeivel foglalkozó kötetet is megjelentetett. A teljesség igénye nélkül sorolom fel a könyvespolcomon sorakozó köteteit: Szavak titka (Dacia, Kolozsvár, 1977); Szavak színeváltozása (Dacia, Kolozsvár, 1983); Anyanyelvünk ösvényein. Nyelvművelő írások (Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1996); A hely, ahol élünk. Barangolások Erdély helynevei között (Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1998); Egyházi településnevek Erdélyben (Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2000); Ki volt az a Deákné? Rövid anyanyelvművelési írások (Europrint, Nagyvárad, 2003); Utak és nevek. Településnevek erdélyi utakon (A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Budapest, 2003); Anyanyelvi mozaik. Nyelvművelő írások (Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2004); Mitől szép egy szó? (Europrint, Nagyvárad, 2006); Utak és nevek. Településnevek partiumi utakon (Europrint, Nagyvárad, 2007); Erdélyi magyar nyelvföldrajz. Nyelvészeti tanulmányok (Europrint, Nagyvárad, 2010); Babér és borostyán. Válogatott nyelvművelési írások (Europrint, Nagyvárad, 2012); Hókuszpókusz. Nyelvművelési írások (Europrint, Nagyvárad, 2014). Az atlasszal együtt ezek teszik teljessé és megkerülhetetlenné mintegy hét évtizedes fáradhatatlan munkásságát, amelyhez természetesen a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (NyIRK) szerkesztőjeként 1968 óta végzett munkáját is hozzá kell számítanunk.
Murádin László meggyőződése szerint a nyelvművelés célja, hogy a nyelvi közösség tagjait az egységes, nyelvi eszményként felfogott nyelvváltozatnak, az irodalmi nyelv szabályainak elsajátítására és helyes használatára buzdítsa. Avégett, hogy az anyanyelvi műveltség által az anyanyelvi öntudatot ébren tarthassuk, és hogy a művelt anyanyelv a közösségünk sajátos szellemiségének a fejlődését szolgálja, lelki alkatának örök tükrévé váljon. Ezért az anyanyelvünk fejlesztését, féltő ápolását és szenvedélyes pallérozását nem csupán nyelvművelői, hanem a legszebb írói és újságírói feladatnak is tartotta.
Szerdán ezt a kihívást hagyta ránk örökül.
Tanítását ápoljuk, derűs és bizakodó szellemének, kiváló humorának az emlékét magunkban megőrizzük, szeretteinek pedig együttérzésünket fejezzük ki és vigasztalódást kívánunk. Legyen neki könnyű az őt betakaró anyaföld, nyugodjék békében!
