A nemzetközi nőnapon rendszerint ismételten figyelmeztetnek a nők és férfiak keresetében fennálló úgynevezett bérszakadékra, arra, hogy a nőket továbbra is gyengébben fizetik adott munkakörben, tevékenységi területen, mint a férfi munkaerőt. Az Európai Parlament (EP) évek óta nyilvánosságra hozza az erről készült uniós szintű statisztikáját, emlékeztetve az ajánlásaira is, amelyeket azért hozott, hogy ezt a jelenséget minél inkább kiküszöböljék a tagországok. Az EP idei, 2022-es napirendjének kiemelt témái között szerepelt többek között a tisztességes bérezés: leszögezték még februárban, hogy a következő hónapokban a parlament tárgyalásokat kezd a méltányos minimálbérek szabályairól az összes uniós ország esetében, és hangsúlyozták a fizetések átláthatóságának fontosságát, úgy vélve, hogy hasznos eszköz lehet az azonos munkát végző nők és férfiak egyenlő bérezése felé az, ha a nagyvállalatokat kényszeríthetnék az általuk alkalmazott fizetésekről szóló információk nyilvánosságra hozatalára.
Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve már 65 éve létezik: a Római Szerződés még 1957-ben bevezette ezt az elvet, a bérszakadék azonban továbbra is fennáll, az elmúlt években csupán minimális javulást sikerült elérni ezen a téren Európában, így az EP további fellépésre szólít fel a bérszakadék csökkentése érdekében. A nemek közötti bérszakadék a nők és férfiak átlagos bruttó órabére közötti különbség. A jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulékok levonása előtti, a munkavállalót megillető bruttó fizetés alapján számítják ki. A számítások során csak a tíz vagy több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásokat veszik figyelembe. Az EU-ban napjainkban is átlagosan 14%-kal keresnek a nők kevesebbet a férfiaknál (2019-2020-as adatok). A nemek közti bérszakadék egyes okai összefüggnek a foglalkoztatással, az iskolai végzettséggel és a munkatapasztalat különbségeivel. A többit a nemek közti kiigazított bérszakadéknak nevezik.
Jelentős az eltérés az EU tagállamaiban
A nemek közti esélyegyenlőség uniós stratégiáját az Európai Bizottság még 2020-ban kidolgozta, a 2020-2025-ös időszakra, ez magában foglalja a nők és férfiak közti bér- és nyugdíjszakadék kezelését. (A nemek közötti nyugdíjszakadék körülbelül 29% volt az EU-ban 2019-ben.) Ehhez lényeges, hogy azt is kiderítsék, mi okozza, váltja ki a különbséget.
Az EU tagállamaiban a bérszakadék jelentős eltéréseket mutat: 2019-ben a legmagasabb volt Észtországban (21,7%), Lettországban (21,2%), Ausztriában (19,9%), Németországban (19,2%), Csehországban (18,9%), Szlovákiában (18,4%) és Magyarországon (18,2%); 2020-ban pedig a legnagyobb különbséget mérték Lettországban (22,3%), Észtországban (21,1%), Ausztriában (18,9%), Németországban (18,3%) – javulásról tehát nemigen beszélhetünk az adatok összehasonlítása alapján.
A legalacsonyabb mutatók voltak 2019-ben Lengyelországban (8,5%), Szlovéniában (7,9%), Belgiumban (5,8%), Olaszországban (4,7%), Romániában (3,3%) és Luxemburgban (1,3%); 2020-ban pedig a legkisebb bérkülönbséget Luxembrugban (0,7%) és Romániában (2,4%) jegyezték. Az Eurostat statisztikái arra is rávilágítanak, hogy nyolc év alatt mind Európában, mind Romániában csökkent a kereseti rés, az EU-ban a 2012-es 16,4 százalékról 2020-ra 13 százalékra mérséklődött, Romániában pedig 6,9 százalékról 2,4 százalékra esett vissza.
Sokszor nem egyszerű a számok értelmezése
A számok értelmezése nem olyan egyszerű, mivel a nemek közti kisebb bérszakadék egy adott országban nem feltétlenül jelenti a nemek közötti nagyobb egyenlőséget. Egyes tagállamokban az alacsonyabb bérkülönbség abból adódik, hogy a nők kevesebb fizetett álláshelyet töltenek be. A nagy különbségek általában a részmunkaidőben dolgozó vagy csak bizonyos szakmákban dolgozó nők magas arányából adódnak. Adatok arról is szólnak, hogy a nők átlagosan több órányi fizetés nélküli munkát végeznek, mint a férfiak (ide sorolva a gyermekgondozást vagy akár a házimunkát). A nemek közti különbség a fizetetlen munkaidőben az összes EU-országban megtalálható: korábbi adatok szerint ez az északi országokban heti 6-8 óra közötti, és több mint 15 óra Olaszországban, Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában, Máltán, Görögországban és Cipruson. Ily módon pedig kevesebb idő marad a fizetett munkára: 2018-as adatok szerint a nők csaknem egyharmada (30%) dolgozott részmunkaidőben, míg a férfiaknak csupán 8% -a. Amennyiben figyelembe vesszük a fizetetlen és a fizetett munkát is, a nők több órát dolgoznak hetente, mint a férfiak.
Több olyan munkahely is van – tudományos, technológiai és mérnöki területeken például –, ahol a férfi munkavállalók aránya kiugróan magas (több mint 80%), ugyanakkor jóval kevesebb a női vezető: a vállalatok vezérigazgatóinak kevesebb mint 10%-a. A női vezetők szintén hátrányosabb helyzetben vannak, mivel 23%-kal kevesebbet keresnek óránként, mint a férfi vezetők. Hátrányos megkülönböztetés érheti őket a munkahelyen , például kevesebb fizetést kapnak, mint az azonos foglalkozási kategóriákban dolgozó, ugyanolyan végzettséggel rendelkező férfi kollégáik, vagy a szülési szabadságról visszatérve lefokozzák őket.
Az EP egy közvélemény-kutatásban arra is kereste a választ, hogyan befolyásolta a nők jövedelmét a járvány, erről kérdezték az európai nőket. A válaszadók 38 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a járvány kedvezőtlen hatással volt a jövedelmére. A legnagyobb arányban Görögországban vélekedtek így, a nők 60%-a, míg Dániában a legkevesebben, 19%.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
