A „nyugat-német” jobboldal, a CDU és a bajor CSU a keresztény hagyományt puszta paravánként használta arra, hogy az amerikai liberalizmus klónjává váljék. Akárcsak a német szociáldemokrácia, melynek viszont a kelet-német szocializmustól kellett ugyanannak a liberalizmusnak a védőernyője alá menekülnie.
Csakhogy az utóbbi évtizedek amerikai szabadságeszméje a szabadságot nem az egyes ember és az egyes közösségek tényleges szabadságának, hanem világhatalmi törekvéseinek szolgálatába állította. Drezda bombázásától vagy Hirosimától máig se szeri se száma az amerikai hatalom emberjogi visszaéléseinek. Az emberi jogok gyönyörű és ma is jobbára valamiféle álomként derengő elmélete eleddig jobbára a gazdasági-politikai érdekek katonai érvényesítésének eszközéül szolgált. Elegendő pusztán az Amerikában élő zsidó származású elit értelmiségi, Noam Chomsky írásaiba beleolvasni. De ugyanez érvényes a szovjet egyenlőség-eszmére is..
Nem csoda tehát, hogy az európai bal- és jobboldal gyakorlatilag megkülönböztethetetlenné vált. Hosszú évtizedeken át ezek a pártok váltogatták egymást a hatalomban anélkül, hogy bármi is változott volna. A nagykoalíciókról nem is beszélve. Egyetlen ideológia vagy hatalmi elit sok évtizedes kormányzása pedig elkerülhetetlenül egyensúlyzavarokhoz vezet.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
