Azt gondolom, hogy a jelöltek közül az egyiket, az eszelős szektavezér Donald Trumpot senkinek nem kell bemutatni. Aki imádja, nem annak ellenére imádja, amilyen, hanem pont azért. Önmagát, a saját értékeit, emberi viszonyulásrendszerét találja meg benne.
Már rég nem 2016-ban vagyunk, amikor Trump gátlástalan, erkölcstelen gyűlölködésében, nyílt fenyegetéseiben a politikán kívülről érkező ember naiv módon a karrierpolitikusoktól eltérő nyers őszinteséget láthatna. Ha 2024-ben egy jelölt nyíltan kijelenti, hogy megválasztása esetén a Nemzeti Gárdát, esetleg a hadsereget is beveti, hogy „a belső ellenséggel”, azaz a Demokrata Párt vezető alakjaival leszámoljon (hogy csak az egyik elképesztő őrültségét említsem), akkor a rá szavazó polgár ennek teljes felelősségét vállalja fel.
Kamala Harris sokkal kevésbé ismert és mivel Joe Biden elnök visszalépése nyomán eléggé későn lett elnökjelölt, még mindig vannak vele kapcsolatosan megválaszolatlan kérdések. Sok választó szemében ez jelentős akadályt képvisel. A végletesen megosztott Egyesült Államokban azonban az összes felmérés annyira szoros eredményt mutat, hogy minden valószínűség szerint néhány állam, azon belül pár megye, tehát néhány ezer szavazó fogja eldönteni a versenyt.
Mint ismeretes, ez az egyetlen olyan ország, ahol egy ósdi és értelmetlen rendszer működik, az elektoros szavazás. Eszerint, amelyik jelölt megnyeri az adott államban a választást, az „a győztes mindent visz” alapon magáénak tudhatja az adott állam valamennyi elektorát. Kivétel ez alól Maine és Nebraska, ahol választókerületek külön-külön állítanak elektort az ottani eredmények alapján.
Az egyes államoknak járó elektorok számát igyekeztek arányban tartani az ottani lakosság mértékével úgy, hogy minden állam annyi elektort kap, ahány képviselője és szenátora van összesen. Míg a Szenátusba minden állam két embert küldhet, a képviselők számát nagyjából a népszámlálási adatok döntik el, de így is méltánytalan a dolog.
No de, ahogy mondani szokás: ez van, ebben a rendszerben kell érvényesülni.
Az elektorok összlétszáma 538, tehát a győzelemhez 270 szükséges. Amennyiben a szavazás nyomán döntetlen, 269-269 az eredmény – amire ezúttal van is esély – akkor a Képviselőház választ elnököt, a Szenátus pedig alelnököt.
Ha a várható helyzetet akarjuk elemezni, akkor arra a néhány államra kell figyelnünk, amelyet jelenleg egyik jelölt sem tudhat biztosan magáénak.
A többi állam elektorait összegezve azt látjuk, hogy Trump 219 elektorban reménykedhet, míg Kamala Harris 208-ban. A maradék 111 lesz tehát a döntő. Vegyük sorra az esélyeket, nyugatról keletre s délről északra haladva.
Nevada állam hat elektorral bír. Az utóbbi négy választási ciklusban demokrata párti jelöltekre szavazott. Trump 2016-os jelöltségével kezdődően a verseny szorosabb lett, de a nagyobb városok körzetében – Reno, Las Vegas – még mindig jelentős demokrata szavazóbázis van, úgyhogy jó eséllyel sorolhatjuk Nevadát a „kék” táborba. Ezzel Harris elektorainak száma 214 lenne.
Arizona a maga tizenegy elektorával – bár versenyben levőnek számít – egyre inkább jobbra tolódik, a legtöbb felmérés a Trump táborba sorolja, ezzel a „piros” elektorok száma 230.
Új Mexikóban a felmérések nagyon vékony demokrata előnyt mutatnak. Ha hihetünk az adatoknak, akkor az állam öt elektora 219-re növeli a Harris-tábor részeredményét.
Georgiát négy évvel ezelőtt Joe Biden meglepő módon megszerezte, igaz, egy százalék alatti különbséggel. Nem kizárt, de nem is valószínű, hogy Harris ezt a bravúrt meg tudja ismételni. Sokkal több esély van arra, hogy 16 elektorával Georgia a piros tábort erősítse, a Trump elektorok száma ezzel 246.
Számos felmérés szerint Észak-Karolina is versenyben van. Trump néhány százalékpontos előnnyel szerepel, de még a hibahatáron belül. Ha hihetünk az előrejelzéseknek, akkor ő zsebeli be az állam 16 elektorát, ezzel 262-re ugorhat ezek száma.
A következő pár állam létfontosságú mindkét jelölt számára. A különbség az, hogy míg Trumpnak elég ezek közül egyet megszereznie, hogy meghaladja a mágikus 270 elektoros szavazatot, ellenjelöltjének mind a négyre szüksége van.
A helyzet pedig úgy áll, hogy Harris némi előnnyel bír Minnesotában, amely Tim Waltz alelnökjelölt állama, jelentős, de nem biztonságos előnnyel Wisconsinban, kényelmes többséggel Michiganben. Ha mindhármat, és a még jó eséllyel rá szavazó, külön számolt választókerületeket megszerzi, 257 elektora lesz.
Ami marad, és ahol a felmérések jelenleg döntetlen állást, vagy valamelyik jelölt tizedszázaléknyi előnyét mutatják, az Pennsylvania. Sőt, azon belül is néhány megye icipici ingadozásain múlik minden, tehát a részvétel mindkét tábor számára nagyon fontos. Pennsylvania 19 elektorával Kamala Harris 276-ra növelné előnyét, és megszerezné az elnöki mandátumot. Sőt, ezzel akkor is sikeres lesz, ha akár Nevadát, vagy Új Mexikót elveszíti. Pennsylvania nélkül viszont csak úgy van esélye, ha vagy Észak-Karolinát, vagy Georgiát megszerzi, ami sokkal keményebb dió.
A felméréseket persze nem kell készpénznek venni Az elmúlt két választási ciklusban például Trump sok helyen jelentősen jobb eredményt ért el, mint amit az előzetes felmérések jósoltak.
A közvéleménykutató intézetek és cégek jelenleg állítják, hogy azóta javítottak módszereiken, de az igazság az, hogy nem tudhatjuk: ezúttal helyesen számolnak-e, vagy még mindig alábecsülik a republikánus jelölt szavazótáborát, vagy esetleg túlkorrigáltak, és most a kék tábor fog az adataikhoz képest jobban teljesíteni?
Még pár nap, és kiderül.
