Következésként: az asszimiláció esetükben valóban nem lehetett természetellenes. Legalábbis a fogalom egy sajátos értelmében. Ha valaki idegenként települ be egy kulturálisan – többé-kevésbé homogén – államba, vagy egy adott államon belüli – többé-kevésbé homogén – kulturális közösségbe, normális körülmények közt maga vállalja az asszimilációt. Egyetlen vagy akár néhány tucatnyi, egymástól függetlenül betelepülő individuumért tényleg lehetetlenség a szó tulajdonképpeni értelmében vett multikulturális társadalmat kialakítani. A szóbanfargó egyének nyelve és kultúrája valóban nem tehető hivatalos nyelvvé és kultúrává. Ezekben az esetekben tehát az asszimiláció tényleg természetes folyamat.
De a valóban multikulturális társadalmakban, melyekre korábbi érveim vonatkoztak, s melyekben évszázadok óta eltérő kulturális közösségek élnek együtt, a helyzet alapvetően más. Ha a többségi közösségek magától értetődően, azaz az érintettek által is elfogadottan asszimilálnak, akkor az asszimiláció tényleg magától értetődő folyamat. Sőt – nemzetállami kényszerek nélkül – a kisebbségi közösségekben is az lenne. Következésként azokra a más nyelvű és más kultúrájú individuumokra, akik például a székelyek közé telepednek, eredendően ugyanennek a szabálynak kellett volna érvényesnek lennie. És évszázadokon át az is volt.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
