– A férfiak általában, ha be is kukkantottak a konyhába, legfennebb felemelték a fazék fedelét, hogy megnézzék, mi rotyog alatta – jegyezte meg Nyáry Krisztián a huszadik századi férfi és a főzés kapcsán. A szerző arra a következtetésre jutott a kötet megírásakor, hogy a huszadik századi férfiak története többé-kevésbé kiolvasható a gasztronómiával kapcsolatos írásokból, feljegyzésekből. Például az, hogy nem nagyon tudtak főzni. Örkény István, aki polgári családban nevelkedett, személyzettel, szakáccsal, nem tudott és nem is kellett neki főznie, egészen élete második feléig, amikor harmadszor is megnősült, és feleségül vette Radnóti Zsuzsát. Ő színházi dramaturg lévén már azok közé az értelmiségi nők közé tartozott, akik munkájukból kifolyólag nem sokat voltak otthon, a konyhában meg pláne nem. Így Örkény, 50-60 éves korában kénytelen volt megtanulni főzni, és ezáltal kicsit a szerepek is felcserélődtek, ugyanis sokszor előfordult, hogy az író várta étellel a feleségét. A huszadik századi férfiak konyhaidegenségére Nyáry eklatánsabb példát is hozott: Krúdy Gyula, akinek nem sok lakomában volt része, de amikor igen, akkor nagyon jól tudott enni, úgy írta le a töltött káposzta receptjét, hogy kihagyta belőle a tölteléket. Mert, bár az evésben remekelt, a főzésben annál kevésbé.
A gasztronómiának az irodalomban talán fontosabb szerepe is volt: az ételen keresztül bemutatni az embert, a csoportot, akár a társadalmat. Nyáry Krisztián nyomán és a középiskolai olvasmányainkból tudjuk, hogy ennek az egyik nagy mestere Móricz Zsigmond volt, aki rendszeresen az étkezési szokásokon keresztül, a gasztronómia segítségével mutatta be írásainak szereplőit. Nyáry Krisztián a beszélgetésben az Ebéd című novellát említette példának, amelyben a család eszik, és hétköznapi témákról beszélget. A sokadik fogás után viszont beront az egyik háztartási alkalmazott, hogy a csordást a bika agyontaposta az udvaron. Miután, orvos nem lévén, a fiú meghalt, nem a sajnálat vagy a szomorúság zárja a novellát, hanem a zsörtölődés, hogy pont ebédkor kellett a csordásnak meghalnia.
Nyáry Krisztián arra is rávilágított, hogy például a középkori magyar paraszti réteg étkezési szokásairól, receptjeiről nagyon keveset tudunk, hiszen nem volt szükségük arra, hogy leírják, amit főztek. Akkor teljesen magától értetődött, hogy a háziasszonyok tudtak főzni és a hétköznapi recepteket mindenki ismerte, ezért az otthoni, kéziratos szakácskönyvek is csak később váltak elterjedté.
A beszélgetés során az Így ettek ők szerzője ízelítőt adott a magyar írók és a gasztronómia viszonyáról, arról, hogy mennyi mindenre jók az étkezési szokások s arról is, hogy mennyi mindent nem tudunk saját konyhánk múltjáról. A részletesebb tájékozódás érdekében el kell olvasni az Így ettek őket, mondjuk ebéd után.
