A birodalomköziség egyébként egyáltalán nem előzmény nélküli gondolat: Bethlen Gábor szimbolikusan kiegyensúlyozó történelmi szerepe, a különböző birodalmak elvárásai között történő lavírozás sok szempontból hivatkozási alappá vált a transzilvanizmus elméleteiben az idők folyamán. A különféle „többségi” elvárások terében, geopolitikai erőterek kereszteződésében elhelyezhető erdélyiségtapasztalat a huszadik-huszonegyedik század evidenciája is. Ez az elv jelenik meg K. Lengyel Zsolt korábbi könyvének címében is (A kompromisszum keresése), új könyvében pedig ugyancsak ő említi azt a „modernizációelméleti távlatot” is, amely a mindenkori transzilvanizmus lehetséges másik arca, és amely részben a kortárs Erdély-imázst is meghatározza a romániai közegen belül.
Az április 20-i Transzilvanizmus-ülésszak a Sapientia ‒ Kutatási Programok Intézete által támogatott csoportos kutatási program eredményeibe nyújtott betekintést. A csoporthoz kötődő kutatók (Boka László kutatásvezető, Filep Tamás Gusztáv, János Szabolcs, Albu-Balogh Andrea, Antal Balázs) elsősorban az irodalmi vonatkozások tekintetében mutattak fel újdonságokat, korábban kevésbé tárgyalt összefüggéseket. És noha K. Lengyel Zsolt könyvei rendre a politikai összetevők, logikák felől építkeznek, és ebben az irányban mélyítik el a téma ismeretét, az ülésszak előadói arról győzték meg hallgatóságukat, hogy az irodalmi vonatkozásokat tekintve is maradtak még elmondatlan történetek a témáról. Ezúttal, Boka László tágasan kontextualizáló bevezető előadása után, különösen az úgynevezett „urbánus transzilvanisták” hozzájárulása került előtérbe, Filep Tamás Gusztáv és Albu-Balogh Andrea kutatásai nyomán ‒ ezek a gondolatkör modernizációs összetevőit hangsúlyozták a tág összefüggéseket tekintve. Ezt egészítette ki János Szabolcs ismertetője a két világháború közötti szász‒magyar interakciókról, amelynek, mint az előadó rámutatott, szövegközeli olvasatok és frissen hozzáférhetővé vált archív anyagok további vonatkozásait deríthetik ki.
A kérdés, mint már annyiszor a rendszerváltás után, az, hogy mennyiben bizonyulnak összetalálkoztathatóknak a különböző transzilvanizmusok. Hogy a széttartó értelmezések vagy az egyszerre célorientált és lényegi megközelítések kerülnek a figyelem középpontjába. Az érdeklődés hosszabb szélcsend után ‒ amely utoljára az Európai Unióhoz történő csatlakozás előtt növelte meg a regionalitáskoncepciók relevanciáját ‒ mindenesetre fokozódni látszik a téma iránt.
