Most épp az UFO című írásra (cikkre) bukkanok az Utunkban, 1978 nyaráról. Két fémtestről szól, amelyek a város Házsongárd fölötti részén álltak, és amelyek fényképen is megtekinthetők az Utunk-cikk képmellékleteként: „az egyik egy épület – a Csillagvizsgáló – tetején, melyről most leemelték, mint egy nagy sapkát vagy koponyatetőt; a másik fémtest egy világháborús vadászgép, betoncölöpökön állt a Csillagvizsgáló kertjében mostanig”.
A szétszerelt, másként összerakott szerkezetek vagy akár élőlények az ekkori Szőcs Géza-versek visszatérő szereplői. Az Utunkat böngészve gyorsan kiderül, hogy Szőcs szerette a minőségi science fiction történeteket, értett a témához, írt is róla. Verseibe ezekből leginkább az időparadoxonokkal, párhuzamos univerzumokkal való játék került át, de az emberi-gépi-állati működés emlékezetes kombinációi is. Az ember leüt egy szúnyogot, és a Szőcs Géza-versek világában ebből ilyen történetek, képek születnek: „Nézd meg jól ezt a szúnyogtetemet, / figyeld meg, össze-vissza törtek / a födeles szárnyacskák, / a fél mákszemcse nagyságú / propellerek // (...) hogy köpködték az olajat / a dugattyúk és fogaskerekek // és látod a kifordult tárcsa-csigolyák, / szertegörbült, tönkrement tengelyek / között a két zsoké összemorzsolt / testét, két magányos csillaghajós: / egy alezredes és két százados.” Miniatűr világokba nyílik átjárásunk vagy egészen más időkbe, más nyelvekbe.
Az 1979-es Párbaj című kötet egyik verse, a Repülőgép a Csillagvizsgáló kertjében még izgalmasabbá változtatja az UFO-cikket, hiszen képversként megformált repülőjében egyértelműen ráismerhetünk a cikk fotóján szereplő, ott épp szétszerelés alatt álló szerkezetre. Nézzük előbb azt, ahogyan a cikk maga beszél a szerzője számára egyértelműen otthonos, képzeletvilágában mítoszivá alakított tér feldúlásáról: „Néhány napja a kertben buldózeresek és csákányosok bukkantak föl, a kert most feltúrva, az épületek elhagyottan, kirámolva, tető nélkül; itt-ott betontömbbe ágyazott vasrudakat lehet látni, a betontömböket körülásták, kifordultak a földből, s most mint valami példátlan, óriási krikettütők hevernek szanaszét, feltehető, hogy valakik ezekkel ütötték le a kupolát a Csillagvizsgáló tetejéről.” A krikettütő-párhuzamhoz olyan méretű embereket kell elképzelnünk, akik ezeket forgatják, és valamiféle óriásokat láthatunk magunk előtt. A repülő szétszerelésén dolgozó munkás hasonló méretjátékok részévé, az élő-élettelen világok összekapcsolójává válik a cikkben: „azon mesterkedik, hogy szétszedjen valamit ott bent, a repülő zsigereinél; nem tudom, mi lett a sorsa aztán, de könnyű volt elképzelnem. Egy nagy tengeri hal tetemére gondoltam, amit kikezdenek az apró ragadozók, nemsokára csak a csontváz marad, azután az sem.” Később a cikk azzal ér véget, ahogyan a Csillagvizsgáló-kupolát szállítja lefelé a dombon egy óriás teherautó – „mint egy hatalmas csigát vagy búgócsigát”, állapítja meg Szőcs. A járdáról figyelő emberek pedig valami olyasmit érezhettek, mondja, mint amikor valamilyen nagy zsoldosvezért temetnek.
Szőcs ebben a cikkében, ahogy számos versében is, egyfajta steampunk életérzés megjelenítője (amely formatervezői-kulturális iránynak, mint talán sokan tudják, múzeuma is van jelenleg Kolozsváron): a gépi világ, amely sok más történetben a modernizáció úthengere, Szőcsnél gyakran inkább nosztalgikus, történelmi patinájú, furcsa és izgalmas anakronizmusokat működtető elv. Az Egy üveg Szemper sör története című versben például ugyanezt a repülőroncsot a sörhöz szükséges komló megtermesztéséhez használja a beszélő: „A komló szépen benőtte a repülőt hasonlított egy / sárkányra vagy egy lugasra. Nevettem magamban: no / ha mégis fölrepülne egyszer a gép, / repülő komlólugas válnék belőle! / De nem repült fel mégsem. Hanem jó repülő-ízű lett a komló.”
A gépekhez a steampunkban (és Szőcs Gézánál) valamiféle személyes, auratikus viszony fűz bennünket. Ezt a Repülőgép a Csillagvizsgáló kertjében szépen megmutatja: az, aki beindíthatja a repülőgéproncsot (noha valószínűleg sosem fog felrepülni), gyémántkurblit hoz magával, és két veder görög konyakot alkalmaz üzemanyagként. Ennek eredményeként a kertben „rekedtes vasköhécselés” hangzik fel, az asztronómusok ijedten figyelik a fejleményeket, az egész akció célja viszont ennél egyszerűbb és köznapibb: „– Ó, te! Minek indítottad el, miért, minek? / Ha tudod, hogy úgysem repül! / – Csak úgy – felelem majd –, / csak úgy. Születésnapodra.”
Szőcs Géza jó volt születésnapi ajándékokban, igaziakban és képzeletbeliekben. Verseiben, cikkeiben pedig egyszerre valós és képzeletbeli városról olvashatunk, amelynek kétségkívül aurája van.
Borítókép: Repülőgép a Csillagvizsgáló kertjében – képvers
