Sőt, a Korán nem csupán a mi Bibliánkhoz hasonló szent könyv, de mereven betartandó életrend, szokásrendszer, és újabban kizárólagosságra törekvő politikai ideológia is.
Ez utóbbiban „édestestvére” a mi nyugati civilizációnkban egymással nem csak vetélkedő, de élet-halál harcot is vívni látszó politikai ideológiáinknak. Azzal az eltéréssel, hogy a muszlim világfelfogásban a vallás, az erkölcs, az életrend és a politikai ideológia megbonthatatlan egységet alkot. Az állam és a vallás reformációban megszülető, de csupán a felvilágosodást követő forradalmak által legalizált szétválasztása a muszlim társadalmak számára merőben ismeretlen.
Nos, a német állam – implicite a politikai elit – ezen szeretne változtatni.
A vállalkozás nem csupán szerfelett bonyolult, de (a muszlim vallású lakosság túlnyomó többségének érzelmeit és politikai vonzalmait ismerve) beláthatatlan következményekkel is járhat. Nemcsak kül-, de belpolitikai vonatkozásban is. Az európai reformációt és felvilágosodást ugyanis évszázados és gyakorta véres konfliktusokkal terhelt belső küzdelmek előzték meg. S muszlim szemszögből (legalábbis) a végeredmény sem túlságosan megnyugtató. A folyamat mára a nyugati társadalmakban is a közösségi érzés megfakulásához, szélsőséges individualizmushoz, ateizmushoz vezetett.
Markus Kerber államtitkárként már Wolfgang Säuble belügyminisztersége (2005-2009) alatt is a német-muszlim párbeszéd elősegítése végett életre hívott Iszlám Konferencia egyik kezdeményezője volt. Ma Horst Seehofer Belügyminisztériumának a csoportközi kapcsolatokért, társadalomépítésért és honügyekért (Heimat) felelős államtitkára gyanánt folytathatja korábbi munkáját. A Tagesspiegelnek adott vasárnapi interjújában elmondta, hogy „időközben mennyire megszaporodott azoknak a muszlimoknak a száma, akik hajlandók elkötelezni magukat az Iszlám Konferencia célkitűzései mellett”.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
