Az AfD sikerességének számos oka van, de az egyik – meghatározó személyiségek szerint is – nyelvpolitikai jellegű. (Csak két nevet említek: a kereszténydemokraták elnöke, Friedrich Merz illetve az egykori családügyi miniszter, Christina Schröder.) A kormánypártok, sőt még a néppárt tagjainak egy része számára is csupán a német nyelv radikális megújítása számít politikailag úgymond „korrektnek”.
Azt, hogy pontosan miről is van szó, egy magyar számára meglehetősen nehéz szemléletesen megjeleníteni, hiszen a magyar nyelvben nincsenek úgynevezett nyelvtani nemek. A román nyelv ismerete azonban bennünket is eligazíthat, hiszen a románban a főnevek – akárcsak a németben – hím-, nő-, vagy semleges neműek. De a hímnemű alakokat, ha nőnemű lényekről van szó a legtöbb esetben az -a, -ă, vagy -iță toldalékkal nőneművé lehet változtatni. Az ember fogalomnak azonban nincs nőnemű, csupán hímnemű alakja: un om, doi oameni. A latinban ezt hívják genus comunne-nak, azaz kollektív nemnek, amelybe (az élettelen tárgyak, növények stb. mellett) a férfiak és a nők egyaránt beletartoznak, hiszen mindannyian emberek és nem csimpánzok vagy mondjuk, mókusok vagyunk.
A németben, akárcsak a románban az ember jelentésű Mensch-nek szintén nincs nőnemű alakja, a Menschin a fentebbi okokból nevetségesnek hatna. Akárcsak a románban az oamă. A férfiak és a nők közti „jogegyenlőség” jegyében azonban a német elit tagjai, akik – a fasizmus bélyegét eltüntetendő – mindig hajlanak a túlzásokra, a férfiakból és nőkből álló emberi közösségeket, foglalkozási csoportokat stb., amelyeknek megnevezése eredendően hímnemű, kötelességének érzi nőnemű alakban is megjeleníteni. Vagy megfordítva. Liebe Ärzteund Ärztinnen..., azaz Kedves orvosok és orvosnők… Ez eddig még természetes is lenne, hiszena románban, sőt még a magyarban is lehetőség van arra, hogy bizonyos esetekben a hímnemű megnevezéseket nőkre utaló toldalékkal egészítsük ki, lásd orvosnő vagy doctoriță. Vannak azonban olyan megnevezések, amelyek esetében ez sem a németben, sem a románban nem lehetséges.
Azaz a nyelv spontán módon „patriarchális”, azaz a férfiakat „részesíti előnyben” a nőkkel szemben. Ilyen esetekben vélik azt a gender-elmélet hívei, hogy: a nyelvet – a nyelvszokást önkényesen megváltoztatva – korszerűsíteni kell. Ez a korszerűsítés mellesleg teljesen fölösleges, hiszen a főnevek többesszámú névelője a németben is nőnemű, azaz die. Függetlenül attól, hogy férfiakról vagy nőkről van-e szó. Ami korántsem jelenti azt, hogy csak egyetlen ember lehetne férfi, az emberi közösségek viszont kivétel nélkül mind nőkből állnának. A görcsös akarat azonban, hogy a nemek közti egyenlőség a nyelv révén is egyfajta „valósággá” váljék, időnként egészen groteszk, a nevetségességet súrolóan természetellenes alakzatokat ölt.
A gender-elmélet ugyanis nem veszi tekintetbe azt a nyilvánvaló tényt, hogy a nyelvtani nem korántsem azonos a – természet és nem a nyelv által definiált – nemiséggel, azaz a szexussal. A hímnemű német Mensch lehet férfi és nő is, ahogyan a nőnemű die Person, azaz személy (románul o persoană) nem csak nő, de férfi is lehet.
A két dolog összemosása, mely ekként egyfajta agymosást is jelenthet, a mai német közbeszédben egészen kínos, de a politikai elit többsége által kötelezőnek vélt alakzatokat generál. Annál is inkább, mert többes számban a hím- és nőnemű alakzatokat az elméletnek megfelelően, de a nyelv belső logikájától eltérően, egyfajta kollektív nemmé összevonva igazi nyelvi torzszüleményeket „eredményez”, mint a Lehrer: Innen, azaz egybeírva: Lehrer, kettőspont vagy csillag, -Innen. A Lehrer (a tanár) többes száma ugyanis Lehrer, a Lehrerin-é (a tanárnőé) viszont Lehrerinnnen. Azaz a poszthumán „nyelvújításnak” a férfiak és a nők csoportját kell kényszeresen összemosnia egymással. A genderelmélet radikális változatai ugyanis úgy vélik, hogy mi emberek (legalábbis rendszerint) nem nőknek vagy férfiaknak születünk, csupán a szocializáció, azaz nyelvszokás elsajátítása tesz bennünket ezzé vagy azzá. Igaz ugyan, hogy még senki sem találkozott olyan nővel, akinek elméleti (implicite nyelvi) argumentumok „eredményeként” fejlődött volna ki a férfi nemi szerve. Vagy éppenséggel megfordítva. De ha elvekről van szó, a természet nem sokat számít. Arról persze mindannyiunknak van tudomásunk, hogy vannak nők, akiket a nők, és férfiak, akiket a férfiak vonzanak, de azt is tudjuk (vagy legalábbis sejtjük), hogy ennek legfeljebb a teremtéshez vagy a genetikához lehet köze (tessék választani!), a gender elmélethez nemigen. Vagy ha mégis igen, az már tényleg természetellenes…
Nos, Németországban is számosan vannak értelmiségiek és politikusok, akik úgy vélik, hogy az AfD szavazóinak nem várt szaporasága ezzel a természetellenesség elleni spontán tiltakozással is összefügghet. Akkor viszont a választók jelentős részének a szövetségi politikából való kiutasítása (az úgynevezett koalíciós AfD-tabu) válhat a szó szoros értelmében vett antidemokratikus abszurditássá…
S ennek (legalábbis Európában) nem csak a németek ihatják meg a levét. Távlatilag legalábbis…
