KultSzínTér
Én akkor szerettem meg Tamás Gáspár Miklóst, amikor 2007-ben írni kezdte a cikkeit az (akkor éppen, vagy már korábban) elhunyt erdélyi magyar írókról, a Bálint Tiborról és a K. Jakab Antalról szólót többször is elolvastam. Érződött bennük a szeretet ezek iránt a régi emberek iránt, minden fölény ellenére érződött még a nosztalgia is, a keserűség, hogy micsoda ifjúság jutott nekünk, és ti már nem vagytok.
A jelen a jövő múltja. S ha lesz jövőnk, amelynek napjaink a múltját képezhetik, a szemtanúk vallomásából fog képet alkotni közelmúltunkról és jelenünkről. Föltéve, ha a szemtanúk vallanak, ha érdemesnek tartják az emlékezést, ha élvezetüket lelik a leírt szóban. A szóban, amely azon fölül, hogy dokumentum, egyben irodalmi érték is.
