Az egyes szám első személyben írt naplóregény főszereplője (és egyben narrátora) Csáky Alex színész, a „Füst Milán Színház” művésze, a regényről a következőket lehet olvasni a kiadó honlapján: „Trianoni Hamlet, black metál Haramiák és a Káli-medencében forgatott zombiapokalipszis a Füst Milán Színház ifjú színészének repertoárján. A növekvő népszerűségben lubickoló Csáky Alex szereplése az «intellektuális túlélő-horrorban» végül rossz döntésnek bizonyul. A karrierjét szívós tudatossággal építő fiatalember szakmai és magánéleti kudarcok sorozatán át bukdácsolva nemcsak a kortárs színházi és filmes világot szemléli egyre kritikusabban, de lassanként önmagával is meghasonlik. Térey János színházi regénye csípős szatíra és kíméletlen kritika. Játszódik Budapesten, a Káli-medencében, Rómában, Isztambulban, Szentpéterváron és Kolozsváron. Térey olvasói ismerős alakokkal is találkozhatnak a szerző első regényében, de bármilyen hasonlóság a kortárs magyar kultúra alakjaihoz és eseményeihez csupán véletlen. Egészen más a helyzet a tájjal.”
Színházi regénynek lehet tehát tekinteni a Káli holtakat, ez szolgál magyarázatul arra, hogy hogyan is kerül ez a könyvbemutató egy színházi fesztivál kísérőprogramjába. Visky András egy regénybeli idézettel kezdi a beszélgetést, „emésztő szerelem a színház iránt”, mondja egy helyütt a narrátor, adódik tehát a kérdés, hol kezdődik a színház Térey János számára.
– Számomra a jóféle színház elsősorban játék, de feltételezem, ezzel nem mondtam újat. Nem gondolom, hogy mindaz, amit a színpadon látok, egy megélhető másik valóság volna, de néha hajlamos vagyok belefeledkezni. Azt is tudom, hogy a színház nem terápia, és nem szeretetszolgáltató intézmény, ahogyan Thomas Bernhard fogalmazott, hanem jó esetben mindez együtt. Szeretem elfelejteni a színházban, hogy színházban vagyok. Visszanyomoztam, mi volt az első színházi élmény, amire emlékszem. Természetesen Molnár Ferenc, az ő Egy, kettő, három című darabját láttam Debrecenben, a szülővárosomban, egy már nem létező épületben, a Kölcsey Művelődési Központban. Akkor kezdtem el színházba járni – kezdi mondanivalóját Térey.
Mint kiderül, később, a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején Pesten „elcsípte” a Katona József Színház egy jó korszakát. Aztán tíz év szünet következett, mert csalódások érték a színházban, mást remélt, mint amit kapott, és, ha 2002-ben Kovalik Balázs nem kéri fel Puskint fordítani, akkor lehet, hogy másként alakul az élete, de szerencsére, felkérte, fűzi hozzá.
Provokatív szerző Trianon-regénye?
Trianon-regénynek is nevezhetjük Térey munkáját, jegyzi meg Visky András. – Miért Trianon, hogyan kezdett el téged érdekelni, és miért gondoltad azt, hogy az a nyelv, amit te művelsz, a költészetedben, versregényedben és darabjaidban is, alkalmas arra, hogy dekonstruálja ezt a szót, ami teljesen eldöntött szónak tűnik a magyar kultúrában – érkezik a kérdés.
Éppen azért, hogy „ne legyen egy örökre eldöntött szó”, válaszolja a szerző, és hogy tudjon mit kezdeni a saját érzéseivel, és azzal a hiátussal, amit kisiskolásként fedezett fel az atlaszban, amikor észrevette, hogy rengeteg magyar városnév található az országhatáron kívül. A szépírás füzetébe bekerült Debrecen, Balatonalmádi meg Szolnok mellé Kolozsvár is, és Kolozsvárról elhangzott, hogy „már nem a miénk”. Hát akkor kié, merült fel benne a kérdés, Romániáé, mondták. Lehet-e oda menni, érdeklődött, „lehet kisfiam, de bonyolult”, volt a válasz. Megszületett tehát benne a kíváncsiság, aztán később tanultak Trianonról.
– Két alapvető habitus, hozzáállás létezik Magyarországon ezzel kapcsolatban, az egyik a sebek nyalogatása, a másik pedig, hogy mindez bagatell, sőt evidens, azt kapta Magyarország, amit megérdemelt – jegyzi meg.
Térey János provokatív szerző, véli Visky András, a költészetében és a drámáiban nagyon erős a közéleti, provokatív magatartás, „mégpedig az, hogy a traumák nem sajátíthatók ki, a traumák nem válhatnak a közbeszéd, vagy a politikai gondolkodás bizniszévé”. Hozzáfűzi: a Káli holtak is „nagyon erősen politizáló könyv”. – A regényedben olvasható egy mondat, miszerint „a jelentős művek megosztóak”. Hogy látod a Káli holtakat, milyen reakciókat váltott ki – teszi fel a kérdést a szerzőnek Visky.
– Ez a könyvem lett életem legmegosztóbb könyve, az elmúlt fél évben nagyon széles skálán olvastam róla recenziókat, az egészen ádáz, szinte már becsmérlő bírálattól, a legszeretettelibb észrevételekig. Amikor egy színházi premierközönségből kiválik Ascher Tamás rendező, és azt mondja, „én ezt a nagyon vitatott könyvedet szeretem”, akkor azt gondolom, nincs okom túlzott jelentőséget tulajdonítani a bírálatoknak. A munkánk, a szakmánk velejárója, hogy sokan utálni fognak minket bizonyos gesztusainkért. És itt a legnagyobb tisztelettel vitatkoznék veled András, hogy én politizálnék ebben a könyvben. Nem politizálok, különösen nem úgy, ahogyan Magyarországon ma már csak annyit jelent ez a kifejezés, hogy pártpolitika, hogy elkötelezett vagy egyik vagy másik oldalon. Én nem vagyok az, és nem is leszek, nem vagyok kisajátítható, nem vagyok „oldali”. Nem könnyíti meg a helyzetemet persze, hogy szóba állok x-szel is, meg y-nal is, de nem vagyok képes elköteleződni. Én a kultúrám iránt, mindannyiunk kultúrája iránt vagyok elkötelezett, egyéb nem érdekel. Nyilván a társadalommal foglalkozom, azzal a zilált, zavart és frusztrált társadalommal, amelyet otthon találok, mert ismerni vélem, ismerem az értelmiségét, az úgynevezett elitjét, ismerem a felnőtt új arisztrokráciáját is, akik érdekeltek ennek a megosztottságnak a mindörökre szóló fönntartásában, és él bennem a remény, hogy nem fog nekik sikerülni – válaszolja meg a kérdést részletekbe menően Térey.
Nem politizál, de a könyv politizál, mondja erre Visky András, hozzáfűzve, hogy ez elkerülhetetlen, hiszen „egy szabad könyv politizál, mert egy szabad könyv, az egy bátor könyv, és ott nem lehet, hogy ne jussunk el a vélemények határáig”.
Eltűnőben van a kortárs magyar dráma
Szó kerül arról is, hogy kicsoda ez a főszereplő, Csáky Alex, „mert az ember néha Térey Jánosra gyanakszik”, jegyzi meg Visky.
Csáky Alex nem Térey János, és nem a szerző szócsöve, derül ki a válaszból, de hogy „ilyen veszélyesen” közel került hozzá, az ő gondolataihoz, az ő eszmeköréhez, ami foglalkoztja, annak az az oka, hogy „így esett jól megírnom őt”. – Hogy ingoványra léptem-e ezzel a(z ösztönös) választással, nem tudom, de engem egy ilyen színész érdekel. Tudom, hogy ilyen színész nincs, de hát ez nem a valóság, ez egy könyv, ez egy teremtett világ. Engem így érdekelt ez a figura intellektuálisan – magyarázza.
Térey szerint Csáky Alex a globális kultúrával, vagy a kultúra globalizálódásával, a torzulásokkal inkább mint jelenséggel foglalkozik, mint szükséges rosszal, de tudja kezelni. – Ha nem tud parkolni az autójával, akkor a robogójával megy, ha nem tud boldogulni az egyik embertársával, akkor boldogul a másikkal. A nőkkel nincsen szerencséje ebben a könyvben, de azt hiszem, hogy a végére ez is megoldódik. Vannak gondjai a szerepeivel, de ő például tud nemet mondani – mondja főszereplőjéről a szerző.
Úgy véli, ez is probléma ma Magyarországon, hogy például a megélhetés végett senki nem képes nemet mondani, sokan olyan munkákat végeznek idejük egy részében, amelyeket nem kéne végezniük, adaptálnak olyan regényeket, amelyek nem színpadra valók. A kortárs magyar dráma eltűnőben van a magyar színpadokról, mondja összegzésképpen Térey János, hiszen „sokkal biztosabb átírni az Egri csillagokat, mint valami sajátot odaengedni, valami olyan valóságot, amiért meg kell harcolni”.
(Borítókép: Térey Jánossal Visky András beszélgetett. Fotók: Biró István)
