Az elnöknek már nincsenek eszközei arra, hogy ezt kierőszakolja, így a jobbközép pártok például Bukarestben az egyfordulós megmérettetésre készülnek, ezért fogtak össze a független Nicușor Dan támogatása érdekében. Ellenkező esetben a jobbközép pártok önmagukat hajszolták volna vereségbe Gabriela Firea jelenlegi főpolgármesterrel szemben.
Iohannisék második nagy kudarca lehet az előre hozott parlamenti választás elmaradása, amit szintén nagy lendülettel megígértek szimpatizánsaiknak, a jelek szerint alaptalanul. Akár megszavazza a parlament a Florin Cîțu miniszterelnök-jelölt kormányát, akár elutasítja, a törvényhozói testület feloszlatása még mindig távoli lehetőségnek tűnik, ezért javasolt a legtöbb párt koalíciós vagy szakértői kormányt. Az egyenlegben egyre több olyan külső kényszerítő tényező jelenik meg, ami arra mutat, hogy a liberálisok sokat veszítenek, ha elhúzzák ezt a belpolitikai válságot. Az alkotmánybíróság után a koronavírus volt a második karddöfés Iohannis projektjébe, s láthatáron van egy harmadik lehetséges válsághelyzet, ami aztán végképp ellehetetleníti a liberálisok helyzetét. Potenciálisan kritikus körülmény alakulhat ki egy újabb migránsválság esetén, amely már most körvonalazódni látszik, hiszen Törökország bejelentette, elengedi a területén állomásozó migránsok és menekültek tömegeit. Ehhez hozzájárult a török-orosz viszony elmérgesedése, a Szíriában folytatott háború, ahol török katonai vezetők vesztették életüket orosz támadások következtében.
A lakosság már most retteg a koronavírustól és az esetleges járványtól, a tegnap az Egészségügyi Világszervezet nagyon magasra emelte a járvány globális veszélyének szintjét. Hazánkban egyelőre három beteget jegyeznek, egyet Gorj megyében, a másik kettőt Temesváron és Máramarosban. Vélhetően a megbetegedések száma nőni fog a következő időszakban, egy esetleges migránsválság pedig csak tovább tetézi majd a régió bajait. Romániának ráadásul a gazdasági kilátásai sem fényesek, hiszen a makrogazdasági egyensúly már rég megbomlott, a kormány pedig továbbra is késik azokkal a korrekciós intézkedésekkel, amelyek megnyugtathatják a nemzetközi piacokat. Ez utóbbiak egyébként szintén nem viselik túl jól a koronavírus okozta feszültséget, mert a járvány miatti korlátozások óhatatlanul gazdasági veszteségeket okoznak. Hamarosan Iohannis és a liberálisok is kénytelenek lesznek belátni, hogy már senkit nem fog érdekelni az előre hozott parlamenti választás olyan körülmények között, hogy az év végén amúgy is esedékes a határidős megmérettetés.
Iohanniséknak ebben az esetben még ki kell bogozniuk egy nagy gubancot, hiszen színt kell valljanak a nyugdíjemelés ügyében, amely szeptembertől esedékes, és nem akármilyen mértékű, hanem 40 százalékos kell legyen a hatályos törvények szerint. Ezt az újabb emelést a kormánynak szinte biztos, hogy nem lesz miből fedeznie, így a liberálisok az intézkedés elodázására kényszerülhetnek, ami óhatatlanul megtépázza majd jelenlegi igencsak magas támogatottságukat. Az elnök ezért erőlteti az előre hozott választásokat, bár az alkotmánybíróság hétfői döntése után úgy tűnt, hogy megtorpan hiszen eredetileg úgy nyilatkozott, megvárja a taláros testület indoklását és csak ezt követően jelöl újabb kormányfő-jelöltet. Iohannis később meggondolhatta magát, hiszen nem várta meg az alkotmánybírósági indoklást, ehelyett azt a Cîțut jelölte, aki szinte biztos, hogy nem egy integráló politikai személyiség, aki maga mögé fel tud sorakoztatni több pártot. De a liberálisoknak ez nem is áll szándékukban, hiszen egyetlen párttal sem folytattak tárgyalásokat a kormány összetételéről. Mindez azt mutatja, hogy a liberálisok továbbra is a kormány megbuktatásában reménykednek, hogy folytatódhasson az előre hozott választásokat eredményező eljárás.
Iohannisék ezen az úton már belehajtottak néhány kátyuba, a szekerük szinte felborult. Számukra a véget az jelenti majd, ha bebizonyosodik, amit sokan sejtettünk már az év elején, hogy az előre hozott választások gumicsontja a román belpolitika olyan újabb szenttehene lesz, amiről sokat fogunk beszélni, de teljesen feleslegesen, mert zsákutcának bizonyul. Az ország ezáltal csak újabb évet és értékes időt veszít. 365 nap hosszú idő, sok értelmes munkát, fejlesztést lehet végezni ez idő alatt, de ehhez stabil kormány és biztos irányok kellenek, ami nálunk már hosszú ideje hiányzik.
