Az ügyvivő pénzügyminiszter Iohannisnak a második miniszterelnök-javaslata volt, hiszen Ludovic Orbant egyszer már jelölte, de az alkotmánybíróság úgy vélte, hogy a volt kormányfő valójában nem a parlament bizalmát kérte, hanem kabinetje megbuktatásában volt érdekelt, ezért alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította a jelölést. Azóta a koronavírus-járvány véresen komoly dologgá vált, akkor még el lehetett játszadozni a belpolitika homokozójában, most viszont mindenki arra számított, hogy végre lesz az országnak teljhatalmú kormánya, amely biztos kezekkel és teljes felhatalmazással vezeti az országot a járvány közepette, és meghoz minden olyan szükséges, rendkívüli óvintézkedést, ami lassíthatja az Ázsiából „importált” kórokozó terjedését.
Minden esélye megvolt a pénzügyminiszternek, hogy megkapja a parlament támogató szavazatát, de a jelek szerint Ludovic Orbannak nem tetszett, hogy elveszítheti a hatalmat a párton belül amennyiben Cîțut valóban beiktatta volna a parlament. Márpedig erre nagyon nagy esély volt... Ekkor - egyes médiaforrások szerint - Orban nyomást kezdett gyakorolni a pénzügyminiszterre, a pártoknak is rimánkodott, hogy ne szavazzák meg a régi-új liberális kormányt, de nem talált meghallgatásra, hiszen minden józan eszű politikus tudta, hogy most semmi nem fontosabb a járvány megfékezésénél, és az országnak kormányra van szüksége. Ekkor Orban Iohannishoz fordult, aki végül felszólította Cîțut, lépjen vissza. A pénzügyminiszter felismerte, hogy sarokba szorították, nem tud a liberálisok és Iohannis ellenében kormányozni, s visszaadta az elnöktől kapott megbízást.
Beigazolódott, hogy Cîțut bábnak szánta Iohannis, a pénzügyminiszternek az volt az eredeti feladata, hogy bukjon el a parlamenti szavazáson. A koronavírus azonban felülírt mindent, és az elnök terve az előrehozott választásokkal kapcsolatban meghiúsult, mi több Orban is veszélyben látta a PNL-n belüli politikai befolyását, ezért kizárólag az ügyvivő kormányfő személyes politikai érdekei és ambíciói miatt az államfő képes volt meghosszabbítani a belpolitikai válságot egy olyan rendkívüli állapotban, amely az egész Föld számára új és hatalmas kihívást jelent. Iohannis játszmája kísértetiesen hasonlít Liviu Dragnea ámokfutásához, aki miután túlnyerte magát a 2016-os parlamenti választáson, bábminiszterelnökökkel próbált kormányozni, aminek az lett a vége, hogy a PSD látványosan meggyengült és történelmi mélypontnak számító 22 százalékra csökkent a támogatottsága. Dragneát fikarcnyit se érdekelte az ország sorsa, és most bebizonyosodott, hogy Iohannist és a liberálisokat sem érdekli, akik képtelenek kilépni a szokásos politikai játszmák szűklátókörű és önös logikájából annak ellenére, hogy a járványveszély minden józan ember szerint megkövetelte volna ezt.
Cîțu nem kertelt, állásfoglalásában elismerte, hogy pártlogika szerint döntött, hiszen fontos számára a pártja, illetve a pártfegyelem. A miniszterelnök-jelölt egy szóval sem említette, hogy fontos lenne számára az ország, pártkatonaként fejet hajtott Iohannisék akarata előtt. Ezt a felelőtlenséget nagy valószínűség szerint büntetni fogják a szavazók, s ezzel elúszhat a liberálisok esélye, hogy kisebb kormánykoalícióban stabil parlamenti többséggel kormányozzanak a következő négy évben.
Iohannis eltaktikázta magát, belehajszolta az országot egy olyan belpolitikai válságba, amelynek kudarca sokak számára nyilvánvaló volt. Az elnök nem tudni, hogy mely jogászok tanácsaira hallgatott, de az egyértelmű, hogy a teljes tanácsadói csapata csődöt mondott és csúfosan leszerepelt. Nem lett volna olyan nehéz felismerni, hogy az előrehozott parlamenti választások célkitűzésének kétségbeesett, mindenáron való erőltetése kivitelezhetetlen, hiszen elsősorban mélységesen alkotmányellenes. Ezt tegnap az alkotmánybíróság egy második döntésével is megerősítette. Már akkor tudni lehetett, hogy az elnöki stratégia hamvába hullt, viszont a Cîțu visszalépése még mindig apokaliptikus forgatókönyvnek tűnt, hiszen nehéz volt előre látni, hogy a liberálisok ennyire amatőr szintre süllyednek. Nagy valószínűség szerint a liberálisok és Iohannis azt tervezik, hogy Orban marad a miniszterelnök. Vélhetően a mai konzultáció során ebben állapodik meg az elnök a pártokkal, Marcel Ciolacu PSD-elnök tegnapi nyilatkozata is azt sugallta, hogy a szociáldemokraták már a tegnap megegyeztek Iohannisszal, hogy inkább Orban újbóli teljhatalmú miniszterelnökké való kinevezésével vetnek véget a belpolitikai válságnak.
Az országnak elsősorban államférfiakra lenne szüksége, de ez nagy hiánycikk, mert a belpolitika homokozójában minduntalan és bármerre csak kisstílű politikusokat, pártkatonákat látunk, akik képtelenek felemelkedni a mai komplex gazdasági, politikai és közegészségügyi kihívásokhoz.
