Remélve, hogy nem ártunk ennek az egyedi természeti jelenségnek azzal, hogy hozzá hasonlítjuk Ludovic Orban kormányát, egy bizonyos párhuzam igenis adja magát. Ahogy a tiszavirág a folyó üledékében három évig lárvaként él, hasonlóan a Nemzeti Liberális Párt (PNL) is legalább három éve (a 2016-os évi parlamenti választások óta) következetesen építette le a tavalyig kormányzó Szociáldemokrata Pártot (PSD), és igyekezett felépíteni magát a kormányzásra: amely pontosan három hónapot és egy napot tartott. Továbbá, hasonlóan a tiszavirág elpusztulása előtti szenvedélyes néhány órás életéhez, az Orban-kormány is kedd este amolyan haláltáncot lejtett, amikor szinte provokálva a többi parlamenti pártot és a közvéleményt, huszonöt sürgősségi kormányrendeletet tárgyalt meg és fogadott el. Ezek tartalma még nemigen ismert, nem is igyekeztek nyilvánosságra hozatalukkal vagy előzetes magyarázatukkal, ezzel is tovább szítva, gerjesztve a haragot, az elégedetlenséget, a megbélyegzést, hogy lám-lám, ugyanazt csinálják, mint amit ők is kifogásoltak a PSD kormányzásánál, sőt túllicitálják azt, hiszen ilyen mennyiségben még egyetlen kormány sem fogadott el sürgősségi rendeleteket egyetlen ülés alatt, az átláthatóságnak még a látszatát is semmibe véve. Hogy aztán kétség se férjen a bizalmatlansági indítvány megszavazásához, és az Orban-kabinet könnyek közti, de bátran felvállalt távozásához. Ahogy a (volt) miniszterelnök, Ludovic Orban fogalmazott (szabad fordításban): a kormány talpraesett (“guvernul cade in picioare”). Még azt is mondta tegnapi távozásukkor – amely szokatlanul, sőt gyanúsan hirtelenre sikeredett, olyannyira, hogy meglepettnek sem tűntek a liberális miniszterek és politikusok -, hogy egy fertőzött és retrográd erők által uralt parlamenti szövetség valamint Liviu Dragnea tollvonásával létrehozott politikusok ítélkeztek felettük, olyanok, akik lábbal tiporták a demokráciát és az ország alapvető érdekeit. Majd büszkén felsorolta, mi mindent megvalósítottak röpke kormányzásuk alatt, kijelentve, hogy elvesztettek ugyan egy csatát, de meg fogják nyerni a háborút… És máris előrevetítette a közeljövőt, az előrehozott választásokat, amikor majd a románoknak ismét erejük lesz hasonlóan dönteni, mint az európai parlamenti és elnökválasztáson meg az államfő által kiírt népszavazáson. Ezzel pedig el is jutottunk azokhoz a találgatásokhoz, amelyek az egész bizalmatlansági indítványt egy előre és jól kitervelt színjátékhoz, tudatos forgatókönyvhöz hasonlítják, odáig menve, hogy még PNL-PSD egyezséget is feltételezzenek emögött.
Lévén, hogy még senki semmi biztosat nem tud, egyelőre mindenki spekulál a következmények és a folytatás tekintetében, mire ez az írás megjelenik, megtörténhet, már teljesen új elméletek látnak időközben napvilágot. Jelenleg hihetőnek tűnik az az elképzelés, miszerint a kormány szándékosan irányította a fejleményeket saját megbuktatásához, hogy ezzel kísérelje meg előrehozni az országos parlamenti választásokat, amennyire csak lehet. Hiszen kezdetben ígéretet tett arra, hogy nem nyúl a választási törvényhez és nem erőlteti annak módosítását a kétfordulós polgármesterválasztás visszaállítására, amely nem kedvez az RMDSZ-nek és a PSD-nek sem, aztán ígéretet és jogszabályokat is megszegve felelősségvállalással próbálkozott a választási törvénymódosítással. Tudva, hogy ez nem marad, nem maradhat úgymond büntetlenül…
A kormánybuktatás pedig egyáltalán nem jön rosszul a liberálisoknak, akik rövid kormányzásuk alatt, annak ellenére, hogy kevésbé népszerű intézkedéseket is hoztak (például a közalkalmazotti bérek befagyasztása), mégis növelték a népszerűségüket – legalábbis ezt jelzi egy felmérés, amely közel ötven százalékot jósolt a PNL-nek arra az esetre, ha most vasárnap lennének a választások. Ellenben ha tovább kényszerülnek kormányozni, megtörténhet, hogy bő félév alatt ellankad a választók lelkesedése és bizalma, hiszen sem ideje sem lehetősége nem lenne az Orban-kormánynak ígéreteik betartására. A választó pedig, ha nem is feltétlenül bosszúálló, de mindenképp hamar kiábránduló és kevésbé megértő, a körülmények figyelembe vételével nemigen törődő. Az előrehozott választások ellen eddig nem tiltakozik látványosan a többi parlamenti párt sem, csupán “belső forrásokra” hivatkozva állítja egyik-másik média azt, hogy ezt a megoldást nem támogatnák a többi pártok, és mindent megtesznek majd ennek elkerüléséért. Kivétel a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR), amely eddig kevés (helyi, területi) politikai képviselővel dicsekedhet, ezért nem előnyös számára a “máris” választás, és amelynek vezetője, Dan Barna azt a gyanúját hangoztatta, hogy a választókat könnyen átejthetik egy újabb Szociál-Liberális Szövetséggel (USL) – utalva a liberálisok és szociáldemokraták közötti, színfalak mögötti politikai kiegyezésre.
A napokban várhatóan kiderül, merre tartunk, az viszont biztos, hogy a következő hónapok a belpolitikában már csak erről fognak szólni: kormányalakításról, miniszterelnök jelölésről, közelgő választásokról, pártok és politikusok közötti csörtéről. Klaus Iohannis államfő tegnap délutáni megszólalása semmi újdonságot nem tartalmazott, várható volt, hogy ismét – és ismételten megfeledkezve illetve semmibe véve politikailag semleges államfői kötelezettségét – a liberálisok szekerét igyekszik majd tolni, ki is jelentette, hogy ő is támogatja az előrehozott választások megoldását. Amennyiben mégsem lenne ez kivitelezhető, akkor ismét és csakis a PNL köré felépített újabb kormányt támogat. A PSD is közben készül a kormányfő jelöléssel, hogy lehetőleg elkerüljék az előrehozott választásokat. Ki hogy veti ágyát – gondolhatnánk erre is, hiszen ha átnézzük az Orban-kormány utolsó maratoni ülését, a rekordszámú sürgősségi rendeletek között találunk olyant is, amely az előrehozott parlamenti választások szervezéséről és lebonyolításáról szól… Ők tehát megpróbálják.
