Sivár lett az élet a városban. Üresek az utcák, a kávézók és éttermek zárva, nincs mozi, sem sportesemény, nincsenek borkostolók, táncos összejövetelek, elmaradnak az ünnepek. A koncerttermek üresek, a színházakban és operaházakban legördült a függöny, néma a színtér. Talán most kezdjük igazán értékelni mindazt, amit egyik napról a másikra elvesztettünk: a szabadság ízét, a társas együttléteket, az élő zene és színpadi játék örömét. Ebben az áldatlan állapotban, a világ nagy operaházainak és koncerttermeinek archív felvételei és egy-egy régebbi zenei élmény emléke, számomra ideig-óráig feledtetni tudja az élő előadások hiányát. Meglehet, hogy a kronológiát be nem tartó, időben igencsak „ugráló” egyik másik zenés emlékmorzsám sokakban idéz majd közösen látott/hallott zenés emléket. Hallgassunk sok zenét, nézzünk nagyszerű operaelőadásokat, így nem kísért majd annyira a tavaszi napsütés, és könnyebb lesz betartani: „Maradj otthon!”
Bohémélet, ahogyan Franco Zeffirelli megálmodta
A röviden csak Met-ként emlegetett Metropolitan Opera, a világ egyik legjelentősebb, több mint 3800 férőhelyes operaháza, saját nagy szimfonikus zenekarral, felnőtt- és gyermekkórussal, balettkarral és énekes társulattal rendelkezik. A világhírű karmesterek által vezényelt hagyományos és modern rendezésű operaelőadásokon a világ leghíresebb énekesei lépnek fel, mondhatjuk azt is, hogy aki meghívottként a Met-ben szerepel, az jó úton halad a világhírnév felé. Ilyen sokadszorra visszatérő mai hírességek között említhetjük többek között Roberto Alagna, Renée Fleming, Cecilia Bartoli, Kiri Te Kanawa, Jonas Kaufmann, Juan Diego Flórez, Quinn Kelsey, Anna Nyetrebko, Angela Gheorghiu nevét.
A koronavírus terjedését megfékezni akaró karantén idején, a Met – ideiglenesen – ingyenes közlésre bocsájtotta archívumának legszebb operafelvételeit. Gondolom, sokan örültek a nemrég közvetített Bohéméletnek, az elindított sorozat egyik legnépszerűbb operájának.
A tavaly elhunyt Franco Zeffirelli klasszikus szépségű La Bohème- rendezését a Met közönsége már az 1981-es bemutatón a szívébe zárta, és azóta is a világhírű operaház egyik legtöbbet játszott előadása maradt. A most közvetített archív felvétel azon a 2008-ban megtartott telt házas előadáson készült, amely egyben tisztelgés volt a világhírű rendező zsenije előtt.
Puccini Bohéméletének szerelmi tragédiáját Zeffirelli filmszerűen álmodta meg. Élethű, romantikusan érzékeny rendezésében szemet gyönyörködtető látványvilágot teremtett, amelyben hitelessé, és könnyekig meghatóvá vál(hatot)t a szereplők játéka.
A törékeny karakterű Mimi szerepében Angela Gheorghiu csodálatos hangját, meggyőző színpadi játékát csodálhattuk, művészileg tökéletes párosban a Rodolfót alakító Ramón Vargas meleg tónusú, szép tenorjával. A két főszereplő szuggesztív, hangilag tökéletes művészi teljesítménye mellett kiemelendő az érzékeny, lírai finomságú Mimi-áriákkal szemben a hús-vér karakterű, vidám-kacér Musetta (Ainhoa Arteta) pezsgő áriája és kiváló színpadi jelenléte a II. felvonásban, a „bohémek” – a költő Rodolfo, a zenész Schaunard (Quinn Kelsey) a festő Marcello (Ludovic Tézier), a filozófus Colline (Oren Gradus) – szegénységet, fázást-éhezést felejtető mókás együttesei, a kiváló felnőtt- és gyermekkórus (karigazgató: Donald Palumbo), és a kitűnő zenekart olaszos temperamentummal vezénylő Nicola Luisotti, aki az egészet harmonikus egységbe fogta össze. Gyönyörű előadás volt, olyan amilyennek Zeffirelli megálmod(hat)ta, miközben Puccini lélekábrázoló zenéjének drámai-lírai szépsége átjár(hat)ta a lelkünket.
(Borítókép: Ramón Vargas és Angela Gheorghiu a Bohémélet című operában. Fotó forrása: metopera.org)
