Zenés emlékmorzsák 2.

Notes & Ties Orchestra

A kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia egykori és jelenlegi diákjaiból alakult Notes & Ties Orchestra minden fellépésére özönlik a közönség. Sikerük azzal magyarázható, hogy minden koncertjükön valami zenei meglepetéssel rukkolnak elő.

Legutóbbi fellépésük hangversenycsalogatója, a népszerű hegedűvirtuóz, Roman Kim Hegedűversenyének ősbemutatója volt. A kazahsztáni születésű, Moszkvában tanult és jelenleg Németországban élő „nonkonformista” hegedűművészt lenyűgöző, féktelen energiájú virtuozitása miatt gyakorta hasonlítják Paganinihez, az „ördög hegedűséhez”. A fiatal művész példaképként tiszteli és kutatja Paganini életművét, és csodálja Jimi Hendrix amerikai rockgitáros zenéjét, így nem csoda, hogy frissen befejezett Hegedűversenyének komponálásakor mindkét eszményképe (is) inspirálta.

Meglepett, hogy concertójának nyelvezetében nem a kortárs zene kifejező eszköztárát használta, hanem egy olyan romantikus töltetű zenét, amelyben a dallam fontosságára és szépségére, valamint a lélegzetelállítóan robogó technikai csillogásokra koncentrált. A hegedűversenyben így állt össze a filmzeneszerűség, a romantikus szárnyalású dallamosság, a dzsesszes megoldások, a helyenkénti oroszos hangvétel, a bensőséges líraiság, a pátosszal telt drámaiság, a rapszodikus hangulatváltások, valamint egy olyan parázsló virtuozitás, amely a végletekig kihasználja a hegedű lehetőségeit.

A technikai bravúr mellett, Kim előadásában a melegszívű, poézissel daloló részek tetszettek, amelyekben a művész-zeneszerző érző lelkületének tükörképe rajzolódott ki. A közönség hosszasan ünnepelte a hegedűvirtuóz-zeneszerző opuszát. Roman Kim nem kérette sokáig magát, és ráadásként – talán éppen Jimi Hendrixre emlékezve – egy rock-improvizációval köszönt el a közönségtől.

Tündérek és egyéb koboldok

November 28-án este, unaloműzés ellen, gondoltam megnézem, mi újság a Facebookon? Nagy meglepetésemre, a MÜPA élőben közvetítette a Magyar Nemzeti Filharmonikusok koncertjét. A Tündérek és egyéb koboldok témájú hangverseny műsorában Weber Oberon nyitánya, Schumann a-moll Zongoraversenye és Stravinsky A tűzmadár című teljes balettzenéje hangzott el, Hamar Zsolt vezényletével.

Weber Oberon nyitányának legelején, gondoltam, hadd oszszam meg az én örömömet néhány Facebook-barátommal, így legalább nem egyedül hallgatom a műsorra tűzött csodálatos műveket. Weber lendületes muzsikája jó hangulatra derített. Schumann zongoraversenyét amúgy is szeretem, ezúttal Severin von Eckardstein pazar technikájú, erőteljes érzelmi töltettel rendelkező tolmácsolásában a concerto újból magával ragadott. A legjobban azonban a Stravinsky-mű érdekelt, amelyet Cakó Ferenc homokanimációja „fűszerezett”.

A tűzmadár nem „röppent fel” egykönnyen, csak mintegy húszpercnyi szünet után. De az a húsz perc, telve volt egykori hangverseny-felvételekkel. Az élménypillanatok alatt többek között viszontláthattuk Kocsis Zoltánt, amint Rahmanyinov-művet vezényelt, részleteket hallhattunk Ránki Dezső és Bogányi Gergely zongorajátékából, volt barokk dívák párbaja, argentin muzsika, részlet Lajkó Félix újévi hegedűkoncertjéből, valamint Szakcsi Lakatos Béla és az ifjú tehetségek nagyszerű dzsesszpillanataiból… mozaik szerű bemutatása a budapesti zenei élet sokszínűségének.

A tűzmadár meséje Cakó Ferenc homokanimációjában is életre kelt

És ezután megtörtént a csoda, amikor A tűzmadár meséje nemcsak zenében, hanem Cakó Ferenc homokanimációjában is életre kelt. Lélegzetelállító volt, ahogyan Cakó a zene hallgatása közben, szinte hangról hangra követte a mese cselekményfonalának hangulatváltásait. Csodálni való, mennyire ismeri a zeneművet, hogy a különböző meseképek hangulatváltásaira, különböző fantázia képeket „homokozzon” úgy, hogy néhány elemet az egyik képből a másikba transzponálva, teljesen új tartalmat hozzon létre. Évek óta csodálom művészetét, kiapadhatatlan ötleteit, a zenével való szimbiózisát. Ezen az estén, a zene és homokanimáció harmóniájában, A tűzmadár az élet szépségét hirdette.

(Borítókép: Roman Kimet lenyűgöző virtuozitása miatt gyakorta hasonlítják Paganinihez. Fotó forrása: Notes & Ties/Facebook)