Az Európai Unióban, de szűkebb hazánkban is számos vita folyik, amely sokszor személyeskedésbe csap át, vagy még rosszabb, érdektelenségbe fullad. Klaus Iohannis államelnök pár nap alatt kétszer is ebbe a csapdába esett bele. Meghirdette a hangzatos névre keresztelt Művelt Románia elnevezésű projektjét, amelyet immár hét esztendeje ígérget. Ezzel a jelszóval is kampányolt, sajnos el kellett telnie hét esztendőnek, amíg megszületett a konkrét stratégia. Nem kérdéses, a hazai oktatás reformokra szorul, bár ennek a szónak a pusztán kiejtésétől sokan elfáradnak, vagy elmegy a kedvük az élettől, hiszen immár harminc éve reformáljuk az oktatást, csekély eredményekkel. A problémákat nagyjából sikerült leltározni, tudjuk, hogy melyek nagyvonalakban a gondok: kevés az igazán jó pedagógus, ezért a pedagógusképzés színvonalát kellene emelni, kezdenek ugyan már megszületni a jól megírt tankönyvek, a tantervet is reformálgatják, de az új metodológiát még nem mindenki alkalmazza. A tananyagról is sejtjük, hogy túl sok, bár itt alaposan megoszlanak a vélemények, hogy van-e létjogosultsága a klasszikus műveltségnek, vagy tanítsunk célirányosabban, lebutítva, kizárólag azt, amit közvetlenül felhasznál egy diák élete során.
Valószínű mindkét oldalon vannak vadhajtások és túlzások, hiszen a klasszikus általános műveltséget is nagy hiba lenne teljes egészében kidobni a tananyagból, de latinul vagy ógörögül írt disszertációkat sem kell elvárni a diákoktól. A tanulásnak azt a képességet kell kialakítania a diákban, hogy elsajátítsa az új információkat, hiszen egész életünkben új információkkal szembesülünk, és az oktatási szakemberek szerint ez még inkább így lesz a jövőben, hiszen olyan állások fognak megszületni, amelyeket ma még nem is ismerünk. Egy általános műveltséggel rendelkező személy nagyobb hatékonysággal, rendszerezettebben tud elsajátítani bármilyen új információt, mint egy olyan társa, aki csak nagyon takarékosan, célirányosan készült egy bizonyos szakmára.
Visszakanyarodva az államelnök által meghirdetett és a kormány által felvállalt országos oktatási stratégiára, nem kérdéses, hogy mekkora veszteséget és hátrányt jelent hazánknak, hogy a gyerekek 40 százaléka funkcionális analfabéta, vagyis nem értik, mit olvasnak. Ők nagy valószínűséggel nem fognak találni jól fizetett állást, kevés eséllyel fogják tudni átképezni magukat, ha az élet rákényszeríti őket erre. Mindenki számára világos, hogy a vidéki oktatás sok helyen le van szakadva a városi elitiskoláktól, de egyes városi lakótelepi iskolák diákjai is harmatgyengén szerepelnek az országos vizsgákon. A stratégiában felvetett problémák reálisak, vélhetően a kezdeményezők szándéka is jó, amennyiben valóban változást akarnak elérni és azt akarják, hogy legalább egy része megvalósuljon ennek a tervnek. A célokkal, jelszavakkal, szándékokkal mindenki egyetért, a nagy kérdés az, hogy mi történik a későbbiekben a stratégia gyakorlatba ültetésekor, sikerül-e olyan konkrét intézkedéseket foganatosítani, amelyek orvosolni tudják a már sokszor lajstromozott problémákat?
A stratégia egyelőre érdektelenségbe fulladt, ünnepélyesen meghirdették, de már annyi oktatási reformot láttunk az elmúlt harminc évben, hogy mindenki óvatosan, fenntartásokkal figyeli az újabb kezdeményezést. Elfáradt a szakma a sok reformálgatásban, így most nagy kihívást jelent felkelteni az érdeklődést. Az sem könnyű, hogy olyan kreatív, a rendszert jól ismerő, határozott elképzelésekkel rendelkező szakemberek kezdjék el kidolgozni az oktatási minisztériumban a konkrét lépéseket, akik nyomon is követik az intézkedéseket, és folyton mérik az eredményeket. Elengedhetetlenül fontos, hogy ezeknek az embereknek terepismeretük is legyen, ugyanis nagy problémát jelent, hogy a minisztériumokban sokszor olyan emberek ülnek, akik el vannak szakadva a valóságtól és a gyakorlatban kivitelezhetetlen ötletekkel állnak elő. A Művelt Románia projekt egyelőre az általánosságoktól hemzseg, bikkfanyelven íródott. A fontosabb célok általánosan elfogadottak, most a gyakorlatba ültetésükön kell dolgozni, ami már jóval keményebb feladatnak ígérkezik.
Az elnöki hivatal a napokban egy másik fontos vitát is kezdeményezett, ami az Európai Unió jövőjéről szól. A Cotroceni-palotában szűk házi körben szervezett konferencia halvány árnyéka volt a vitának, hiszen az elnöki hivatal többnyire olyan embereket hívott meg, akiknek a véleménye már jól ismert. Az előadások sorát az elnök nyitotta meg, aki a már megszokott közhelyes stílusában felolvasta szövegét, amiből szinte lehetetlen eldönteni, milyen Európai Uniót képzel el. Az elnök a nagy általánosságokon és közhelyeken kívül ritkán tud összehozni olyan beszédet, amely tartalmilag érdekes legyen és szélesebb ívű gondolatokat tartalmazzon. A sajtóban ennek a vitának szinte nulla volt a visszhangja, ami nem csoda, mert ha hírt kellett volna írni belőle, akkor aligha lehetett volna kiemelni bármit is az elnöki beszédből az olyan általánosságon kívül, mint, hogy az EU-nak a jólétet kell biztosítania. Nehéz úgy vitatkozni, hogy valójában semmi tartalmasat nem akarunk mondani. Ez a viszonyulás alaposan megkérdőjelezi azt a szándékot, hogy itthon akar-e a román politikai elit reális vitát folytatni az EU jövőjéről.
