Előfordulhat, hogy mégsem lesz meglepetés, hiszen egyelőre nem merült fel reális alternatíva a már beharangozott nevekre. Az Európai Bizottság élén újrázni kívánó Ursula von der Leyen pozíciója talán a legingatagabb, annak ellenére, hogy az Európai Néppárt csúcsjelöltnek nevezte ki Von der Leyent a választások előtt. De öt évvel ezelőtt is volt már meglepetés, hiszen akkor teremtődött precedens azzal, hogy az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács mégsem Manfred Webert, az akkori csúcsjelöltet javasolta az Európai Bizottság élére, hanem beejtőernyőzte Ursula von der Leyent. Az Európai Tanács elnöki posztjára a szocialista Antonio Costa volt portugál miniszterelnök az esélyes, míg a liberális Kaja Kallas észt miniszterelnök a külügyi főképviselői posztra pályázik. A június végi EU-csúcstól remélik a döntést, hiszen Charles Michel úgy nyilatkozott, hogy még munkára lesz szükség a megállapodás tető alá hozása érdekében.
A mostani tárgyalásokon azonban még véletlenül sem szivárgott ki Klaus Iohannis neve lehetséges jelöltként vagy alternatívaként, így aligha lehet hinni, hogy a román elnök az esélyes befutók közé tartozhat. Tegnap Iohannist megkérdezték, hogy visszalép-e a NATO-főtitkári jelöltségtől, de az elnök továbbra sem öntött tiszta vizet a pohárba, hanem mára ígért valamiféle választ. Iohannis cseppet sem játszott nyílt kártyákkal és lehet, hogy éppen ezzel bosszantotta fel a nyugati vezetőket, hiszen a megkérdezésük nélkül bejelentette, hogy megpályázza a tisztséget, ami késleltette az új NATO-főtitkár kinevezését, Jens Stoltenberg mandátumát ugyanis már kitolták a háború miatt. Az elnök azért sem jött ki jól ebből az általa generált küzdelemből, mert egyedüli támogatói éppen Magyarország és Szlovákia voltak, akikkel Bukarest nem nagyon közösködik, hiszen mind Budapesten, mind Pozsonyban olyan kormány van hatalmon, amely bírálja az Európai Uniót. Ezzel Iohannis olyan szövetségesi táborba keveredett akarata ellenére is, ami kiváltotta a román progresszív média haragját. Éppenhogy nem vádolták meg hazaárulással, hiszen azt vetették a szemére, hogy Orbán Viktor és a Fidesz úgy kampányolt Erdélyben ahogy csak akart az EP-választási kampányban anélkül, hogy Bukarest ezt szóvá tette volna. A progresszív román média szerint Bukarest azért hallgatott, mert Orbán Iohannist támogatta a NATO-főtitkári posztra.
Nem lehet teljes mértékben kizárni, hogy a román elnöknek nem jut valamilyen európai uniós poszt, ez bizonyára attól is függ, hogy mennyire bonyolódnak el a tárgyalások a jövő heti EU-csúcs előtt és közben, de Iohannisnak a nemzetközi színtérre lépése eddig többnyire bukaresti forgatókönyvnek tűnt, amit a román diplomácia boszorkánykonyháján okumláltak ki, innen népszerűsítették és terjesztették, miközben Nyugaton nem merült fel magától értetődően és meggyőzően a nemzetközi beszélgetéseken az államfő neve bármilyen pozícióra. Ez az, ami Bukarestet óvatossá teszi, és még Iohannis rajongói is tartózkodóak.
Nagy terveket szövögetett Iohannis, akinek viszonylag pozitív nemzetközi megítélését kihasználva a román diplomácia meg akarta törni a jeget, és a román politikát ki akarta vezetni a provincializmus sekélyes vizeiről. Erre a célra Iohannis tökéletesnek tűnt, akivel elhitették, hogy befolyásos nemzetközi politikusként folytathatja pályafutását a két államelnöki mandátum után, de ezek a tervek most szertefoszlani látszanak. Várjuk meg a végét, de az az átláthatatlan játékstílus, amit két évtizedes elnöki mandátuma alatt meghonosított, mindenképpen visszataszító. Iohannisnak most már arra kell vigyáznia, hogy az esetleges kudarc esetén nehogy még jobban belesüppedjen a hazai provincializmusba.
