A sajtótájékoztatón Szép Gyula úgy fogalmazott: Georges Bizet Carmenje olyan mű, amely mondhatni kötelező, népszerűségéből kifolyólag a Kolozsvári Magyar Opera repertoárjában is szinte mindig helyet kapott. Az igazgató kiemelte: a csütörtökön látható Carmen régóta készül, többször közbeszólt a járvány, így halasztani kellett a bemutatót, a végeredmény viszont „szép előadás, ragyogó szereposztással, olyan énekművészekkel, akik a világ bármely pontján megállnák a helyüket”. A készülő műsorfüzetbe kolozsvári, erdélyi női írók szövegei kerülnek, akik azokat a kérdéseket járják körül, hogy milyen nő és karakter Carmen, illetve milyen jelentőséggel bír Bizet operája – tudtuk meg Szép Gyulától.
„Mondd meg, ki Carmen és megmondom, ki vagy!” – ezzel a gondolattal ragadta meg az előadás esszenciáját Szabó Emese, hiszen, ahogy kifejtette, a munkafolyamat kezdetén jöttek rá, hogy az eredeti történetet, a magot és annak évtizedek alatt kialakult, főként közhelyekre építkező kultuszát külön kell tárgyalni és értelmezni. Arra próbáltak választ keresni, hogy a történet ezen kettőssége tükrözi-e azt, mennyire élünk, létezünk a realitáshoz képest a virtuális világban, ami körülvesz minket. Le kellett csupaszítani a látványt, a színeket, a formákat és meg kellett szabadulni ettől a kettősségtől ahhoz, hogy a legfontosabbra, az opera lényegi mondanivalójára lehessen koncentrálni, a szabadságra vágyó ember történetére – mondta a rendező.
A hétfői sajtótájékoztató résztvevői
Dobre-Kóthay Judit szerint az emberi történések a világ kezdete óta változatlanok, a karakterek és viszonyok mind-mind visszatérők, éppen ezért lehet még mindig akkora sikere a Carmennek, de kortól, környezettől függ, hogyan világítjuk meg a történetet. „Önmagunkból és a minket körülvevő világból indultunk ki” – fogalmazott. Elmondta, a hasonló történetekben nem maguk a karakterek gondolkodtatják el a közönséget, hanem a virtuális kivetülésük, hiszen rendszerint nagyobb érdeklődés övezi azt, ami a képernyőn van, szemben azzal, ami valójában történik. A kivetülésekre koncentrálva pedig gyakran nem vesszük észre, mi zajlik közvetlen környezetünkben, de ha mindezt tudatosítjuk, talán „őszintébben tudunk visszafordulni az élet felé”.
„Tökéletes opera, amelyben nincsenek üresjáratok” – így jellemezte a Carment a sajtótájékoztatón Jankó Zsolt karmester, kiemelve: a „vérpezsdítő”, „napsütötte” dallamok hatására szinte lehetetlen, hogy az előadást megtekintő közönség többsége ne dúdolva hagyja el a termet. Pataki Adorján szerint az általa játszott Don José karaktere „örök szerelmes és örök vesztes” egyszerre, akinek lelke fokozatosan elsötétül az opera végére és ebben rejlik megformálásának nehézsége is.
Veress Orsolya úgy fogalmazott, Carmen szerepe elsősorban azért kihívás, mert tele van slágeráriákkal, amelyeket mindenki ismer, mindenki vár, a karakter ívének kirajzolása közben pedig el kell hitetni a nézővel, mikor áll be a változás és miért fontos a Joséval való találkozás. Elmondta, hogy a karaktermegformálás során elsősorban önmagából merít, önmagán átszűrve formálja meg Carment. Sándor Csaba személyes történetet osztott meg a jelenlévőkkel, első „találkozásukkor” ugyanis nem nyerte el tetszését a Carmen, most viszont már úgy gondolja, Georges Bizet műve bárkivel képes egy életre megszerettetni az opera világát. Az Escamillo szerepében debütáló énekművész elmondta: nagyra becsüli kollégái tehetségét, valamint a rendezést is kifejezetten jónak és szerethetőnek találja.
Pillanat a Carmen egyik próbájából
Georges Bizet Carmen című operájának szövegét Prosper Mérimée nyomán Henri Meilhac és Ludovic Halévy írta. Az előadást Szabó Emese rendezésében március 31-én, csütörtök este fél héttől mutatják be, majd április 2-án, szombat este hattól is megtekinthető. A bemutatón Horváth József vezényel, a második előadás karmestere Jankó Zsolt.
Szereposztás: Carmen – Veress Orsolya; Don José – Pataki Adorján; Escamillo – Sándor Csaba (debüt); Michaela – Egyed Apollónia; Zuniga – Szilágyi János; Remendado – Bardon Tony; Dancairo – Kincses Márk (debüt); Frasquita – Covacinschi Yolanda; Mercedes, cigánylány – Balázs Borbála; Morales, szakaszvezető – Sándor Árpád; Manuelita – Viorica Bogoi; Lillas Pastia – Mányoki László. Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera ének-, zene- és balettkara, valamint Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa, amelynek vezetője Fábián Apolka és Kálló Krisztián. Az előadás díszlettervezője Dobre-Kóthay Judit, jelmeztervező Ledenják Andrea, koreográfus Jakab Melinda.
(Borítókép: Pillanat a Carmen egyik próbájából. Fotók: Szabadi Péter, Török Ádám)
