Diana Șoșoacănak a kizárása az elnökválasztásból egyes elemzők szerint növeli George Simionnak, az AUR elnökének és államelnök-jelöltjének az esélyeit. Persze, meg kell várni a felméréseket, hogy ezek a feltételezések valóban beigazolódnak-e. Első látásra logikus feltevés, hiszen Șoșoacă ugyanarról a térfélről érkezik, mint Simion, a szélsőségesség oldaláról. Annak idején az AUR jelöltjeként került be a parlamentbe, de aztán hamar kiderült, hogy két dudás egy csárdában nem fér meg, így Șoșoacă és Simion útjai szétváltak. Azóta halálosan utálják egymást, hiszen Șoșoacă az AUR szavazóbázisától von el szavazatokat. Logikus tehát feltételezni, hogy a küzdelemből való kizárásával ezek a szavazatok visszatérnek az AUR-hoz. Mindez annak ellenére, hogy Șoșoacă és Simion halálos ellenséggé vált, számtalanszor feljelentették egymást, kis híján össze is verekedtek. Érdekes lesz tehát megfigyelni, hogy a Șoșoacă mintegy 5 százalékra becsült választói valóban az AUR-hoz fognak-e visszatérni vagy más alternatívát keresnek, esetleg távol maradnak az urnáktól. Azt végképp nehéz elképzelni, hogy a fősodratú parlamenti pártok valamelyikének jelöltjére szavaznának, hiszen Șoșoacă szavazói elsősorban rendszerellenesek.
Felszabadult tehát 5 százaléknyi szavazat, amelynek sorsa befolyásolhatja a választás kimenetelét, mert ha csak egy részük Simionhoz kerül, akkor Marcel Ciolacunak az ellenfele a második fordulóban nagy valószínűség szerint az AUR elnöke lesz. Nicolae Ciucă amúgy sem túl nagy esélyeit csökkenti ez a fejlemény, akárcsak a Mircea Geoanăét, aki továbbra is a “sötét ló” kategóriába tartozik, hiszen függetlenként egyáltalán nem biztos, hogy kiharcolhatja a helyét a második fordulóban, pártapparátus nélkül ugyanis nagyon nehéz összegyűjteni annyi voksot, hogy a döntőbe kerüljön.
De az alkotmánybíróság döntése nem csak a választás dinamikáját változtatta meg - és ez lenne a kisebbik probléma -, hanem veszélyes precedenst teremtett. A döntést bírálók szerint alapvetően nem a taláros testületnek lenne feladata megállapítani, hogy egy politikai vélemény, legyen az EU- NATO- zsidó-, vagy magyarellenes elég érv ahhoz, hogy valakit megfosszanak a választhatósági jogától. Sokkal inkább az állami intézményeknek, de főleg az igazságszolgáltatásnak kellett volna eljárnia, de eddig érezhetően senki nem akart áldozatot kreálni a jelenlegi európai parlamenti képviselőből. Most nem tudom, mi változott meg, kinek lehetett az ötlete meghozni ezt a döntést, milyen körök sugalmazták ezt az alkotmánybíróságnak, de a döntésük azért veszélyes, mert a vádlottnak nincs esélye megvédeni magát, nincs fellebbezési lehetősége, csak egyszerűen kimondja a taláros testület, hogy nincs joga indulni a választáson.
Hogy Șoșoacănak mennyire vannak alkotmányellenes, idegengyűlölő, eszement ötletei, azt hiszem, ebben konszenzus van, de a jelöltek indulásakor mégsem az alkotmánybíróságnak kellene értelmeznie a különböző kijelentéseket, politikai megnyilatkozásokat. A nagy kérdés viszont az, hogy milyen módszerrel akarják őt visszaszorítani a közéletből. Félt volna az állami háttérhatalom vagy annak bizonyos körei, hogy mekkora patáliákat csap majd a televíziós stúdiókban? A kampány ugyanis minden jelöltnek elég jelentős médiafelületet biztosít. Féltek volna attól, hogy a Șoșoacă-jelenség még nagyobb méretet ölt, kezelhetetlenné válik a nagyobb figyelem következtében, és akkor jobbnak látták hirtelen behúzni a féket? Lehet. Ez amolyan válságmegoldás, hiszen a volt szenátor és jelenlegi európai parlamenti képviselő ellen már az igazságszolgáltatás is eljárhatott volna. Persze akkor lehet, hogy az EP-választáson csattan nagyobbat a szélsőséges őrület ostora, és mivel áldozatot kreáltak volna belőle, már talán akkor is jobb eredményt ért volna el.
Egy másik politikai számítás is állhat e döntés mögött, hogy talán nem véletlen, hogy éppen az EP-választás után golyózták ki, amikor már nincs az országban. Brüsszelből ugyanis már nem biztos, hogy annyira bekerülnek a köztudatba az általa előidézett cirkuszok. Így most már csökken annak a veszélye, hogy itthon mártírt csináljanak belőle.
Minden bizonnyal meghúzódnak a döntés mögött a politikai számítások és feltételezések, ami azért veszélyes, mert az alkotmánybíróságot nem kellene felhasználni politikai küzdelmek eldöntésére. Ha bárki elolvassa a taláros testület érvelését, találhat benne olyan érveket, amelyek megvédik és mentséget jelentenek az alkotmánybírósági döntésre, hiszen afelől nincs kétség, hogy normális körülmények között Șoșoacănak nem lenne keresnivalója a közéletben. Csak ezt ideális esetben a választók kellene, hogy eldöntsék. Mert ha a taláros testület beáll bírónak, és laza csuklómozdulattal kezdi értelmezni a politikai nyilatkozatokat, akkor például azt is alkotmányellenesnek tekintheti, ha azt mondom én vagy más, hogy a területi autonómia érdekében módosítani kellene az alaptörvényt. Ezt a precedenst emiatt nem kellett volna megteremteni még akkor sem, ha mindenkinek terhes az EP-képviselő botrányos megnyilvánulásai.
Az alkotmánybíróság döntésénél már csak az számít nagyobb bajnak, hogy ennek az alpári stílusnak van hallgatósága és támogatottsága.
