Beszélgetés Pászkán Zsolttal, a Magyar Külügyi Intézet külső szakértőjével
Az elmúlt napokban két felmérés is Georgescu jelentős előnyét jelezte a többi (potenciális) elnökjelölthöz viszonyítva. Az adatok szerint a koalíció jelöltjének, Crin Antonescunak nem kevés lemaradást kell behoznia. Látni azt is, hogy Nicușor Dan bukaresti főpolgármester és az érvénytelenített elnökválasztáson második helyre befutó Elena Lasconi mennyire megosztja a Mentsétek meg Románia (USR) szimpatizánsainak szavazatát. Bejelentette indulási szándékát Victor Ponta és Gigi Becali is, de hogy ki áll végül a rajthoz, az leghamarabb március 20-a, az óvások elbírálása után derül ki. A Georgescu-jelenségről, az elnökjelöltek esélyeiről Pászkán Zsolt politikai elemzővel beszélgettünk.
Nem Georgescu eredménye volt magas, hanem a fősodor jelöltjeié alacsony
– Mennyire számít hitelesnek ma Romániában bármilyen felmérés a tavalyi fiaskó után? Călin Georgescu úgy jutott elsőként tovább, hogy azt megelőzően minden közvélemény-kutatás a „futottak még” kategóriába sorolta.
– Azt kell mondanom, sajnos, hogy akárcsak a társadalmi élet számos más területét (beleértve a tudományokat is!), a szociológiát és azon belül a politikai közvélemény-kutatások területét is utolérte és megfertőzte a „bulvárosodás” és az „iparágosodás” vírusa. A könnyen szerezhető – bár illékony – hírnév és pénz, és nem utolsósorban a következmény nélküliség miatt aligha akad olyan román vagy külföldi közvélemény-kutató intézmény, amely tendenciózus, vagy akár csak hibás felmérések sorozata miatt bukott volna meg. Az életben maradáshoz elég megtalálni azt a fizetni képes megrendelőt, aki számára kapóra jönnek a tudatosan, vagy szakmaiatlanságból hibás felmérések.
Ugyanakkor az elemzők számára nem teljesen elvetendők ezek a felmérések sem. Bár a várható fejlemények előrejelzésére nem nagyon, vagy egyáltalán nem alkalmasak (a végeredménnyel való esetleges egybeesésük sokkal inkább a vakszerencsének tulajdonítható, mint valamiféle tudományos teljesítménynek), folyamatukban vizsgálva segíthetnek megérteni a politikai felépítményen (az elit kifejezés meglehetősen túlzó lenne) belüli erőviszonyokat, áramlatokat, vagy akár célokat is. Amit – esetleg – figyelembe lehet venni ezeknél a felméréseknél, az az, hogy az általuk mutatott tendenciák mennyire illeszkednek az olyan igazolható eredményekhez, mint a 2024 második felében lezajlott három és fél szavazás számadatai. Ennek alapján viszont az mondható el, hogy nem Călin Georgescu eredménye volt kiugróan magas, hanem a „fősodor” jelöltjeié volt kiugróan alacsony. Valamint az is, hogy a lokalista radikálisok csak megismételni tudták Corneliu Vadim Tudor 2000-es (egyedül elért) eredményét, jelentősen túlszárnyalni azonban nem. Ez még jobban kiemeli mind az elnökválasztás megsemmisítéséhez vezető pánik és kétségbeesés feleslegességét, mind a Georgescu elleni február 26-i „kampányshow” kontraproduktív jellegét.
Şoşoacával egyszerre kellett volna eltiltani az indulástól
– Ha az Alkotmánybíróság következetes akar maradni korábbi döntéseihez, elveihez, akkor Georgescu májusi indulását el kell utasítania…
– Ha az Alkotmánybíróság következetes akart volna maradni döntéseihez, akkor Călin Georgescut Diana Şoşoacával egyszerre (!) kellett volna eltiltania az indulástól – itt most nem foglalkozom azzal, hogy az a döntés helyes volt-e, vagy sem. Bár Georgescu nem volt olyan széles körben ismert a kampány előtt, mint azután, saját kútfőből származó ostobaságai, innen-onnan összelopkodott és zanzásított elméletekből gyúrt „eszmefuttatásai”, mint ahogy a legionáriusokat és Mihai Antonescut dicsőítő szövegei is nyilvánosan elérhetők és ellenőrizhetők voltak. Ráadásul Şoşoacă a kampány előtt sem állt olyan jól, hogy akár csak minimális esélye lett volna arra, hogy második fordulóba kerüljön, így „kipécézését” csak az indokol(hat)ta volna, ha az Alkotmánybíróság átfogó, mind a 14 jelöltre kiterjedő vizsgálatot végzett. Ilyenformán vagy nem történt meg az összes jelölt átvilágítása, és ezzel az Alkotmánybíróság Şoşoacă esetében megrendelést hajtott végre, vagy megtörtént és „valakik” félrenézésre utasították az Alkotmánybíróságot Călin Georgescu esetében. A mostani tudásunk alapján és különösen a Nemzeti Liberális Párt (PNL) Georgescu kampányában játszott szerepére vonatkozó információk birtokában már a második lehetőséget sem lehet kizárni, aminek rendkívül súlyos, ma még nem is felmérhető következményei lehetnek a román politikai és társadalmi életre nézve.
A Călin Georgescu elleni november 26-i eljárás és különösen annak „médiaérzékenyen” látványos, bár szerintem nemcsak felesleges, de jogilag egyelőre még indoklásra váró módja azt vetíti előre, hogy a hatalom kimondott, vagy csak elvárt utasításait végrehajtó intézmények ezúttal jogi érveket keresnek Călin Georgescu indulásának megakadályozására. Ezekkel azonban pontosan ugyanaz a helyzet, mint a 2024-es elnökválasztási próbálkozás előtti Şoşoacă–Georgescu kettős mérce esetében. Mindazok a vádak, amelyeket most a főügyészség közzétett, olyan cselekményeken és nyilatkozatokon alapul(hat)nak, amelyek nemcsak a – vitatható módon és megalapozottsággal – megsemmisített elnökválasztás után, de már azt megelőzően is ismertek voltak. (Feltételezem, hogy a fasiszta, antiszemita stb. szervezet „kezdeményezésére, vagy létrehozására” kitétel a „támogatása” (!) mellett csak azért szerepel az ügyészségi közleményben, mert így szerepel a törvényben.) Tehát megint jogosnak érezzük azt a gyanúnkat, hogy a hatalom és intézményei a kabátot varratják a gombhoz és nem fordítva.
Újabb lendületet kaphat a kimerülni látszó Georgescu-kultusz?
– Ha Georgescu indulását nem teszi lehetővé az Alkotmánybíróság, annak milyen kihatása lehet az elnökválasztásra?
– Könnyen meglehet, hogy belföldön újabb lendületet adnak egy kimerülni látszó Georgescu-kultusznak. Egyelőre ugyanis nem látom, hogy miért kellett a főügyészségnek ennyit várnia és főleg miért kellett ennyire látványosan végrehajtania az állítólagos térdműtétje miatt mankóval járó jelölt kihallgatásra cipelését, aki ezáltal még sikeresebben vághatja magát áldozati pózba. Miért nem volt elegendő egy idézés? Horaţiu Potra és csapata ellen miért nem indítottak már korábban eljárásokat, hiszen már legalább 2024. december 8-a óta információk jelentek meg1 2 a román nyelvű médiában Potra zsoldosainak kongói kalandjáról. Legalább 2025. január 29-e óta azt is tudjuk3, hogy a román hadsereg és erőszakszervek (sőt, tűzoltóság is!) aktív tagjai úgy vettek ki több hónapos „betegszabadságokat”, hogy ez nem tűnt fel a feljebbvalóiknak. 2025. január 31-e óta a közvélemény is értesülhetett4 arról, hogy Potra és zsoldosai a nem túl forgalmas marosvásárhelyi és nagyszebeni repülőterekről indultak katonai felszereléssel és fegyverzettel (!) Kongóba (akár 150 főt is befogadni képes repülőkkel) és érkeztek onnan, szintén bármiféle ellenőrzés nélkül fegyverzettel, arannyal és „pénzzel teli zsákokkal”.Ezen információk tudatában a DIICOT és más állami szervek mostani házkutatásai és „leleplezései” még nevetségesebbé válnak.
Ezek tehát vagy a korábbi hibás döntések leplezésére, korrigálására törekvő hatalmi gépezet izzadtságszagú próbálkozásai, vagy – és ez még rosszabb – egy amúgy is meglehetősen rozoga államapparátus teljes összeomlásának bevezetője zajlik a szemünk előtt. (Itt említeném meg azt a furcsaságot, hogy bár eltelt csaknem egy hónap a Potránál és társainál megtalált fegyverek, arany és pénz országba bekerülésének lehetséges módjával kapcsolatos információk nyilvánossá válása óta, az „oknyomozó” média egyetlen tagja sem jelezte, hogy kérdéseket tett volna fel a marosvásárhelyi, vagy a nagyszebeni repülőterek vezetőségének, vagy polgári személyzetének, az ott feladatot teljesítő vámhatósági és titkosszolgálati egységek képviselőinek, vagy azok országos parancsnokainak.)
Ráadásul ezekkel a lépésekkel a román hatóságok és – vélhetően – a fősodor pártok külföldi partnereiket is kényelmetlen helyzetbe hozták/hozzák, amelyek az ilyen helyzetekre rendkívül agresszíven szoktak reagálni. Éppen azért, mert túl sokan próbáltak hasznot húzni a romániai helyzetből (az Óperenciás tengeren innen és túl) remek lehetőséget látva saját piti érdekeik kiszolgálására. Mégiscsak egy elnökválasztás megsemmisítéséről van szó egy EU-tagállamban. Márpedig, ha igazak a vádak, akkor ez óriási „adu” az egyik tábor és nagy „fekete pont” a másik tábor számára. De ugyanez igaz, csak fordítva akkor is, ha a vádak végül „gyártottaknak”, hamisnak bizonyulnak, ami tovább növeli az euroatlanti világban kialakult, vagy kialakulóban lévő ideológiai szembenállást. A román politikai felépítmény 35 év óta először látja magát kimozdítva az eddigi kényelmes, kisebb-nagyobb euroatlanti erőközpontok lelkes – mondhatni szolgalelkű – kiszolgálója szerepéből és arra kényszerítve, hogy „tábort” válasszon. Erre viszont sem neveltetését, sem emberi erőforrásait tekintve nincs felkészülve és a magyarkártya ebbe való belekeverésén kívül ötlete sem nagyon van. Ebben a helyzetben viszont nagyon könnyen meglehet, hogy két szék között a pad alá esik, és mindkét „oldal” remek bűnbakot talál Romániában.
Georgescu, a sarlatán
– Az amerikaiak beszólásai az Alkotmánybíróság Washington által antidemokratikusnak minősített döntéséről a különben oroszbarátként ismert Georgescu malmára hajtja a vizet…
– Ahogy azt az előző kérdésekre adott válaszaimban jeleztem, hibásnak tartom Georgescut bármiféle saját kiérlelt eszmerendszer, vagy önálló álláspont (pl. „oroszbarátság”) birtokosának tekinteni. Ő sarlatán, még akkor is, ha az átlagosnál ügyesebb és egyesek talán még karizmatikusnak is tartják. Novemberi sikere két fő tényezőnek volt betudható: a gerillaharcmodor, azaz a stábja és – ma már tudjuk – a fősodor román pártjai (elsősorban a PNL, de a többi sem teljesen ártatlan) részben tudatosan, részben ostobaságból hagyták a háttérben, a politikai harc nyilvános, klasszikus színpada mögött evickélni. A másik tényező pedig az volt, hogy ez a gerillaharcmodor elősegítette Georgescu gyakran egymásnak ellentmondó és nem ritkán egyszerűen ostoba üzeneteinek szétporciózását és külön, egymástól gyakran független véleménybuborékokban történő terjesztését. Mindez az első fordulóig sikeresen megakadályozta az összkép kialakulását a közvélemény szélesebb rétegei számára Călin Georgescuról. Kétségtelen, hogy olyan extrovertáltságra hajlamos, a „vajon mit mond a külföld” típusú, az önbizalomhiányt gyakran „felfele nyal, lefele rúg” viselkedésmintával kompenzáló társadalomra, mint a román (nem romániai), az átlagosnál nagyobb hatást gyakorolhatnának olyan külföldi szereplők nyilatkozatai, mint Vance, vagy Musk (akik jelenleg az „USA”). Véleményem szerint azonban ez korántsem bír akkora jelentőséggel, mint ahogy azt Georgescu hívei remélik. Ennek pedig éppen a saját retorikájuk az oka. Ugyanis a „nekem se Kelet, se Nyugat ne mondja meg, hogy mit tegyek” hozzáállás (függetlenül attól, hogy helytálló-e, vagy sem) kioltja azt, hogy „lám, nekünk van igazunk, mert »az USA«, vagy »Brüsszel« is ezt mondja”. Márpedig Georgescu szűk táborában véleményem szerint az előbbi üzenetnek nagyobb hatása van, mint az utóbbinak, ez viszont nem lenne elegendő egy második forduló megnyeréséhez. Ugyanakkor az a választói csoport, ahonnan a végső sikerhez szükséges plusz szavazatok érkezhetnének, inkább a második üzenetre érzékeny. Ezért is tartom óriási taktikai és – talán – stratégiai baklövésnek a főügyészség február 26-i eljárását, mert pont ezt a fajta üvegplafont zúz(hat)ta szét, amely távol tartotta volna Georgescut győzelemtől. De még korai határozott álláspontot megfogalmazni.
Antonescunak ugyanaz az erőssége, mint ami a gyengéje
– Hogyan látja Crin Antonescu esélyeit? Sikerül-e felzárkóztatni mögé a koalíciós pártoknak szavazóikat? Mennyire volt szerencsés Antonescut indítani?
– Crin Antonescunak ugyanaz az erőssége, mint ami a gyengéje: tízéves távolléte a román politikai élettől. Ez annyiban erősség, hogy a szűken vett közelmúltban nem köthetők olyan cselekmények, kijelentések a nevéhez, amelyek végletesen polarizálnák a választókat. A korábbi baklövéseire pedig már alig emlékszik valaki, az azok által a választókban/közvéleményben kiváltott érzelmi hatásokra pedig még kevesebben. És míg az előbbieket (cselekményeket, kijelentéseket stb.) ellenfelei előkaparhatják a fiók aljáról, az utóbbiakat szinte lehetetlen lesz. Ez ugyanakkor azzal jár, hogy ebben az egyre inkább érzelmi, „szektariánius hitvilági” szintre tolt kampányban jelentős hátránnyal indul, amit nem biztos, hogy a névleg őt támogató pártok képesek lesznek ledolgozni. Különösen úgy, hogy a támogató pártok – az RMDSZ kivételével –, azaz a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a liberálisok vezetői maguk is vagy legitimitásválságosak (a PSD-ben), vagy ideiglenesek (a PNL-ben) és a választóik is meglehetősen megosztottak. Egy részük (mind a PSD-ben, mind a PNL-ben) inkább Georgescut támogatná. Egy részük számára pedig Antonescu vagy túlságosan liberális (a PSD-sek esetében), vagy túlságosan szociáldemokrata (a PNL-sek esetében).
A román fősodor tragédiája a nyugat-európai fősodor tragédiája is egyben. Ez utóbbi annyira elkényelmesedett a második világháború utáni politikai-gazdasági-társadalmi jólétben, hogy elhitte és elhitette magával, hogy nem politikusokra van szükség, hanem csak „adminisztrátorokra”, akik a „hogyan vezesd az országodat tíz egyszerű lépésben” kézikönyvből eligazgatják társadalmaikat a politikai Nirvána felé. Ez kontraszelektált, saját kútfőből önálló – és főleg helyes, eredményes – döntéseket meghozni képtelen politikai felépítményt eredményezett, amely egyből összeomlott, amikor a valóság rárúgta az ajtót és olyan kérdésekre követelt tőle választ, amelyek nem szerepeltek ebben a „kézikönyvben”. Az örökösen igazodó, kezdeményezéshez nem szokott román politikai felépítmény ezért mutatja ugyanazokat a válságjeleket, mint az euroatlanti mintája és ezért nehéz, sőt inkább lehetetlen egyértelműen igenlő választ adni arra a kérdésre, hogy akadt volna-e alkalmasabb jelölt Antonescunál.
Lasconi középsőujj-beintés a hatalomnak – de a másik oldalról
– Honnan lett és hova tűnt Elena Lasconi tavalyi támogatottsága? Lát-e esélyt arra, hogy visszalép a felmérésekben nagyobb támogatottságnak örvendő Nicușor Dan javára?
– Elena Lasconi a „progresszív”, vagy inkább globalista radikális oldal Călin Georgescuja volt. Sikerének mozgatórugója is ugyanaz volt, mint a lokalista radikális szavazók által kipécézett Georgescué: középsőujjas nagy beintés a hatalomnak és a fősodorhoz tartozó pártoknak olyan választói rétegtől, amely ugyanolyan felszínes és zsigeri ösztönök által mozgatott („fröccsenjen a vér a falra!”), mint az általa lenézett és bugrisnak tartott lokalista radikálisok. De míg tavaly novemberben Lasconi egyedül képviselte ezt az irányzatot, Nicuşor Dan megjelenése megosztja ezt a tábort, magához kaparintva a „szektariánus kemény magon” kívüli szavazókat, valamint újramozgósítva azokat a – zömmel – nagyvárosi, képzett szavazópolgárokat, akiket elriasztott Lasconinak a „woke-izmus” és ortodox aktivizmus közötti tótágasa. Elképzelhető, hogy vagy Lasconi, vagy Dan megismétlik majd Ludovic Orban novemberi akcióját és nem sokkal a választás előtt valamelyikük bejelenti visszalépését a másik javára. Ha nem, akkor ez valószínűleg Antonescunak kedvez majd, ugyanis nem valószínű, hogy a globalista radikálisok átszavaznának a lokalista radikális jelöltre. De láttunk már karon varjút!
Victor Ponta a Jolly Joker
– Victor Ponta lehet olyan meglepetésjelölt, mint amilyen Georgescu volt?
– Jelenleg úgy vélem, hogy Victor Ponta egyszerre saját maga, mint ahogy a PSD (vagy legalábbis a párt egy részének) „projektje”. Nyilvánvaló, hogy sem a Mar-a-Lago-ban (a Trump-rezidencián) tett látogatása, sem az elnökválasztásra való félig-meddig történt bejelentkezése (egyelőre nem egyértelmű, hogy indul) nem történt a PSD vezetőség (legalább egy részével) történt konzultálás nélkül. Elképzelhető, hogy Marcel Ciolacu, vagy a párt vezetőinek egy része hidakat, vagy legalábbis pallókat szeretne kiépíteni a tengerentúli új „erős emberrel”, ugyanakkor félnek ezt nyilvánosan, a párt hivatalos vezetői révén megtenni (ld. az előző kérdésekre adott válaszaimat). Ilyen körülmények között jól jöhet egy Jolly Joker, aki bent is van, de nincs is bent a pártban, képviseli is, meg nem is a párt álláspontját és miközben a PSD az „eurokrácia” által megszabott irányhoz tartja magát, van „trumpista” képviselője is, akit bármikor fel lehet használni, ha az érdekek megkívánják.
Pontát 2017-ben kizárták a PSD-ből, de később Ciolacu pártelnök tanácsadója lett. 2024-ben a párt listáján jutott be Hegyi-Zsil (Gorj) megyei képviselőként a parlamentbe és a párt jelölésével lett a meglehetősen befolyásos gazdasági bizottság elnöke. Mivel a sorok írásakor a képviselőház honlapja nem elérhető (!), nem tudom ellenőrizni, hogy miután Marcel Ciolacu a jelöltségével kapcsolatos bizonytalanságok miatt menesztette az – amúgy nem fizetett – tanácsadói tisztségéből, a gazdasági bizottságban betöltött tisztségétől is megfosztották-e. Ha nem, akkor nagy valószínűséggel a PSD fentebb említett taktikázásáról van szó. Ugyanakkor maga Ponta is homályban tartja valódi céljait és ezt a homályt csak tovább fokozza, hogy nemrég jegyeztette be a „Romania 2030” védjegyet, ami arra utalhat, hogy mostani nyüzsgése egy hosszabb kifutású terv nyitánya.
1.https://pressone.ro/investigatie-pressone-in-congo-la-compania-militara-privata-condusa-de-horatiu-potra-sute-de-romeos-recrutati-de-potra-din-armata-romana-fortele-speciale-si-jandarmerie
2.https://pressone.ro/exclusiv-zeci-de-mercenari-romani-sub-asediul-rebelilor-din-congo-luptatorii-privati-dusi-in-africa-de-horatiu-potra-incearca-sa-scape-din-asediu-dar-sunt-pe-cont-propriu
3.https://pressone.ro/exclusiv-un-jandarm-roman-cu-experienta-in-teatre-de-operatiuni-nato-si-a-luat-concediu-pentru-a-lupta-in-congo-alaturi-de-mercenarii-lui-potra-cand-inca-figura-ca-ofiter-activ
4.https://substack.com/inbox/post/156156737
