Ez így helyes, ennek helye és ideje volt vasárnap este, hétfő reggel. Románia lakosságának urbánus rétege (a nagyvárosok lakosságának jelentős része) és szinte a teljes erdélyi magyarság (90 százalék felett) a matematikusból civil mozgalmárrá, majd bukaresti főpolgármesterré lett Nicușor Danra voksolt, akinek így sikerült majdnem 8 százalékkal győzni George Simion ellen. Az internet népe ünnepelte a fasizmus elleni győzelmet, a racionalitás helyes útját, a teljes román értelmiség szinte egy emberként köszönte meg a magyarság ilyen arányú megmozdulását és demokratikus választását. Világharmónia, egymásba borulás, vidámság, európaiság – szinte ott folydogált Beethoven Európa himnuszának dallama az est mámorának minden öröm-szózatában.
A megérdemelt mámoros hangulat után azonban ideje lassan szembenézni a racionális valósággal, hiszen ez vár a nemzetközi tudományos karriert feladó matematikusra is. A valóság az, hogy a romániai lakosokból 4,42 millió, a külföldön élők közül pedig 912.000 szavazott a szélsőjobboldali, vasgárdista szimpátiával és kapcsolatokkal rendelkező, magyargyűlölő és EU-szkeptikus, rendszerellenes George Simionra. Ez, a közel 5,3 milliós tömeg gazdasági-szociológiai szempontból ugyan nagyon heterogén, bár többségében falusi, kisvárosi, bányavárosi környezetben és a külföldre kényszerült, feltehetően integrációs frusztrációkkal és leküzdhetetlen honvággyal rendelkező románokból álló tömeg megkerülhetetlen kérdőjele és gordiuszi csomója lesz az új elnöknek és a feltehetően hamarosan újjáalakuló román kormánynak is. Borbély András marxista gondolkodó a Mércében közölt cikkében kifejtette, hogy Simion, a focihuligán-vezérből és vasgárdista szimpatizánsból lett elnökjelölt ilyen mértékű támogatottsága egy vészjósló jele annak, hogy a romániai társadalom végletesen kettészakadt és a társadalom marginalizáltjai, szegény rétegei, ideológiai „karanténba” és a COVID-járvány alatt súlyosan megbélyegzett csoportjai végérvényesen a szélsőjobbnak lettek átengedve a globalizmus neoliberális (vagy Joel Kotkinszavaival élve: neofeudalizmus) erők által. A régi pártok (PSD, PNL) végérvényesen legyengültek (ezt bizonyítja az is, hogy például Krajova, az egykori PSD fellegváron Nicușor Dan nyert), az új pártok (USR) pedig kizárólag a fiatal, korporatista, a progresszió sebességével lépést tartó, sőt, az akcelerációt kifejezetten kedvelő, fogyasztói társadalomhoz tud csupán szólni. Az identitáspolitikai és gazdasági különbségek olyan nagyok lettek, amelyek között hidat építeni, egyensúlyozni, empátiára, megértésre és közös vonásokra épülő párbeszédet létrehozni egy olyan feladat, amelyet aligha irigyelhetünk a szociális készségeiben sokak által megkérdőjelezett absztrakt matematikustól.
Egy biztos: ignorálni, megbélyegezni, ideológiai karanténba helyezni, marginalizálni egy 5,3 milliós tömeget nemcsak, hogy nem lehet, de egzisztenciális öngyilkosság egy állam számára.
Nicușor Dan megválasztásával Románia megmarad az Európai Unió és a NATO (euro-atlanti szövetség) jelenlegi vezetésének fő ideológiai, politikai és külpolitikai irányvonalában, amelynek szerves része a háborús felkészülés, katonai költségek nagyarányú megemelése, Ukrajna feltétel nélküli támogatása is. Ez az egyik olyan elem, amely óriási szakadékot fog eredményezni a társadalomban, és amely az 5,3 millió Simion szavazón túl nagy eséllyel másokat is közvetlenül érinteni fognak a beharangozott gazdasági megszorítások és pénzügyi átcsoportosítások miatt. Ezt úgy kezelni, hogy a meglévő szakadékok ne mélyüljenek, óriási feladat. Csak halovány bizakodásra ad okot, hogy Nicușor Dan civil szférában eltöltött hosszú évei felkészítik őt arra, hogy empatikusabb, emberközelibb, kommunikatívabb és a régi rendszerektől függetlenebb elnöke legyen Romániának, mint a csúfosan konszolidálódott, az establishment legmélyebb rétegeihez idomult szász elődje. Várható pozitívum, hogy Románia piaca nyitott és jó megítélésnek fog örvendeni, jönnek az újabb befektetők, cégek, nem lesznek szankciók az uniós forrásokon és talán a veszélybe került PNRR-források is megmenekülnek valahogy. A nagy képet és a makro-mutatókat (a „bezzeg Románia” egyik alapvonása) ez kétségtelenül javítani fogja, de a „zoom in” nagyító alá vett és részletekre is figyelmes szociológiai és gazdasági gondokat aligha fogja az elkövetkező időszak orvosolni. Sok mindentől függ ez: hogyan áll össze a kormány, milyen intézkedéseket vezetnek be és hogyan kommunikálnak majd azokkal, akik most nem tudnak még osztozni az örömben és mámoros hangulatban.
Egy biztos: empatikus és nyitott kommunikációra szükség lesz és nem lesz könnyű. De a matematika sem az, egyeseknek mégis nagyon ment. Hátha kis segítséggel ezek a komplex problémák és gráfok is csak összekötődnek a társadalom ellentétes irányú vektoraiban.
