Nagyon jól fogalmazta meg valaki a közösségi médiában: George Simion győzelme felszínre hozta volna, felerősítette volna mindezeket a viselkedésmódokat. Létjogosultságot adott volna az erőszakos közbeszédnek, az erőszakos cselekedeteknek, a surmóságnak, amivel a választók java része, sajnos, azonosulni tud.
Van tehát mit ünnepelni főleg nekünk, magyaroknak, hiszen sokan féltek a választások előtt, hogy szégyenben maradunk, joggal tartottak attól, hogy sokan bedőlnek a zavart okozó magyarországi „tihanyi echónak”. De bebizonyosodott, hogy az RMDSZ és a romániai magyarok jobban tudták, mi az érdekük, és saját belátásuk szerint szavaztak.
Két lehetőség között választhattunk, amit azonban egyesek - az örökös ideális jelöltet keresők - összemostak és egy lapon emlegettek. Csak az elvakult propaganda hatására lehet összekeverni a vasgárdista, nacionalista, kisebbségellenes, agresszív politizálást a jóérzés vezérelte, demokratikus nyugati politizálással. Az Európai Unióval lehet sok bajunk, a hazai politikával is lehetünk elégedetlenek, de nem lehet azt mondani, hogy teljesen mindegy, ki nyeri az elnökválasztást. Ez öngyilkossággal ért volna fel.
Én magam is sokat bíráltam Klaus Iohannist - akivel egyesek azonosították Dant -, de azt nem lehet elvitatni Iohannistól, hogy európai úton tartotta Romániát. Mivel Simion Romániája volt az alternatíva, a józan ésszel gondolkodók természetesen Bukarest főpolgármesterére szavaztak.
Az elnökválasztás második fordulójában mindig szűk a választási kínálat, nem lehet sokat finnyáskodni. A magyar megyékben jegyzett magas részvételi arány, és a Danra leadott szavazatok nagy aránya egyértelműen azt mutatja: a magyarságot a félelem vezérelte az urnákhoz. Sokan tudtak azonosulni is Dannal, de még többen lényegében Simion ellen szavaztak. Joggal féltünk mindannyian attól, hogy a huliganizmus egyik jeles képviselője lesz az ország elnöke.
Román jelöltet a magyarok ritkán támogatnak ilyen nagy arányban, ez általában csak az elnökválasztások második fordulójában történik meg. Emil Constantinescut, Traian Băsescut, Klaus Iohannist, most pedig Nicușor Dant szavazták meg a magyarok. Való igaz, hogy eddig mindenkiben csalódtunk, senkivel nem voltunk elégedettek, most is csak remélni lehet, hogy Dan beváltja a hozzá fűzött reményeket.
Ugyanakkor az is igaz, hogy az elnök személye kicsit túl van értékelve a román politikában, hiszen itt a társadalom egy embertől várja a megváltást, ehhez azonban egy személy édeskevés. Dannak sem lesz könnyű dolga, hiszen politikusi tapasztalattal nem rendelkezik. Végig a helyi közigazgatásban dolgozott, ezért sok függ attól, milyen tanácsadókkal veszi körül magát, és mennyire sikerül megszoknia a politikusi, az államelnöki státust, mert Iohannis már bizonyította, hogy a közigazgatási tapasztalat távolról sem elég ahhoz, hogy valaki nagyformátumú államférfivá nőjön. Rengeteg szellemi erőfeszítésre lesz szüksége, hogy megértse a nagypolitika folyamatait és megtanuljon politikusként viselkedni. Ha a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) irányvonalát követi - amely választások után sose tudott leállni a kampányüzemmódból, ezért eddig valamennyi kormányzási kísérlete kudarcos volt -, akkor Dan elnöksége sem lesz sikeres. Kompromisszumokat óhatatlanul meg kell kötnie. Pont úgy, ahogy a választók sem finnyáskodhattak tegnap a második fordulóban, úgy neki is taktikusnak kell lennie.
Már az első interjúk egyikében Dan beismerte, hogy izgul attól, ami várja, hiszen olyan bonyolult időszakban kell kormányt alakítania, amelyben nagyon kevés a biztos pont. A gazdaság ezer sebből vérzik, hiszen az államháztartást nem sikerült rendbe tenni, nem kizárt, hogy az új kormánynak adóemeléseket és egyéb megszorító intézkedéseket kell foganatosítania, ráadásul nincs idő sokat tárgyalni, egyezkedni, gondolkozni. A helyzet sürgős megoldásokat követel, a gazdasági válságra pedig ráadásul rátevődik egy mély belpolitikai válság is, amit nehéz lesz kezelnie Dannak.
Mint ismert, jelenleg csak ügyvivő kormánya van az országnak, Dan pedig függetlenként nyerte meg az elnökválasztást. Párt nem áll mögötte, és nincs sok koalíciókötési lehetőség. A mély válságban levő Szociáldemokrata Pártnak (PSD) várhatóan hamarosan új vezetője lesz, Marcel Ciolacunak kevés az esélye, hogy a párt élén maradjon. De nem látni más markáns vezetőt sem, aki átveheti tőle az irányítást. Logikus az lenne, ha az új elnök Ilie Bolojan jelenlegi ügyvivő államfőt kérné fel kormányalakításra, ezt a választók jelentős része is elfogadná, de a PSD nem hiszem, hogy beletörődne egy ilyen megoldásba, mert ez azt jelentené, hogy sem elnöke, sem kormányfője nem lesz a legnagyobb pártnak. Nagy kérdés, hogy ilyen körülmények között vállalnák-e a kormányzást, márpedig a PSD nélkül aligha lehet kormányt alakítani, hiszen ő rendelkezik a legnépesebb frakcióval.
Szóba jöhet még a kisebbségi kormányzás Bolojan irányítása alatt, de a jelenlegi nehéz helyzetben aligha lehet működőképesen kormányozni úgy, hogy a kabinetnek ne legyen megbízható parlamenti többsége. Elméletileg el lehet képzelni azt is, hogy a PSD háttérbe vonul, támogatja a kisebbségi kormányt a parlamentből, és közben a 2028-as parlamenti és a 2030-as elnökválasztásra gyúr. De nem valószínű, hogy a szociáldemokrata megyei bárók hajlandók kiengedni kezükből a kormányzati pénzforrásokat ilyen hosszú időre.
Szóval ünnepelni lehet és kell is, hiszen azért mégis jó, hogy vállalható elnöke lett az országnak, de hamar kijózaníthat a valóság bennünket, és ha a Nyugat-orientált pártoknak nem sikerül kompromisszumokat kötniük, akkor sajnos az AUR malmára fogják hajtani a vizet.
Az világosan látszik, hogy az AUR-veszély nem múlt el, sőt igazából 2028-ban fog fenyegetni vagy még hamarabb, ha az új elnöknek és az új kormánynak nem sikerül felülkerekednie a politikai válságon és vele együtt a gazdasági nehézségeken. Simion 5,3 millió szavazatot kapott, ami rengeteg. Ezt a szavazóréteget lenézni nagy butaság lenne. Szavazóinak csaknem egyötöde külföldön él, bennük hatalmas elégedetlenség gyűlt fel a politikai elittel szemben, őket hibáztatják azért, hogy nekik külföldre kellett távozniuk. Ezek többnyire olyan egyszerű munkások, akiknek nem sikerült beilleszkedniük a nyugati világba, nem tudtak vele azonosulni, csak kényszerből, a nagyobb jövedelem miatt élnek ott, mint hal a szárazon. Nem érzik jól magukat, hiszen nekik Románia lenne az igazi otthonuk, és ez a honvágy által gyötört munkásréteg nem tudja megbocsátani a politikusoknak, hogy közvetve hontalanná tette őket..
Az itthoni AUR-szavazókat is a düh vezérli, hiszen nagy arányban vannak közöttük olyanok, akik a társadalom perifériájára szorultak, szociális segélyeken élnek, nem elég tanultak, nincs semmilyen szakmai sikerélményük. Emellett Romániában az anyagi javak roppant egyenlőtlenül oszlanak el, amit az okoz, hogy a társadalmi háló szinte alig létezik. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy aki tanult és volt szerencséje jómodú családba születnie, az boldogul, aki hátrányos helyzetbe született, annak esélye nincs a felemelkedésre. Ezt a réteget a pártok nagy része magára hagyta, senki nem képviseli az érdeküket, ezért látják az AUR-ban azt a politikai erőt, amely végre az ő érdekükben is szól. Az más tál tészta, hogy az AUR sem védi az ő érdeküket, de még viszonylag új ez a szélsőségesen nacionalista erő ahhoz, hogy az AUR-szimpatizánsok szeme kinyíljon. A következő választásokig az AUR biztosan ellenzékben marad, erre garanciát jelent az új elnök személye, tehát szavazóbázisát jó eséllyel meg fogja őrizni, sőt még növelheti is. A Nyugat-orientált pártoknak gyorsan össze kell kapniuk magukat és eredményeket kell felmutatniuk, különben három és fél év múlva, illetve öt év múlva ismét rettegni fogunk a választások eredményétől.
Az RMDSZ rendkívül kedvezően került ki ebből a választási sorozatból. Nem helytállóak azok a vélekedések, amelyek szerint Dan a magyar szavazatok nélkül is nyert volna, ugyanis választásnál nem csak pusztán az utólagos számokat kell nézni, hanem a kampány teljes dinamikáját. Ha az RMDSZ nem biztatta volna a magyarokat arra, hogy Danra szavazzanak és nem verte volna vissza a „tihanyi echót”, akkor a társadalom teljesen másként mobilizálódott volna. A közösségi médiában elindult civil kampánynak nagy hatása volt a román választókra is, de ez sem lett volna akkora méretű, ha az RMDSZ nem foglalt volna egyértelműen állást az eredetileg vesztesnek látszó jelölt mellett.
A közösségi médiában a románok rendkívül értékelték a magyarok egységes szavazatát, valóságos lájkhullámot váltott ki, persze ezt sem kell felülértékelni, mert a közhangulat gyorsan változik. Viszont az RMDSZ-nek most mindenképpen jó erkölcsi alapja van arra, hogy a kormányzás folytatása melletti igényét kifejezze. Nincs döntő helyzetben, mert a kártyák a PSD kezében vannak, ők határozzák el, hogy alapvetően milyen kormánya lesz az országnak. De elmondható, hogy a tavalyi és idei választásokból egyedül az RMDSZ került ki megerősödött pártként, a többi Nyugat-orientált politikai erő mély válságba jutott. A másik oldalon természetesen az AUR is megerősödött.
Nicușor Dan győzelme tehát fontos, lehet és kell is neki örülni, de ünneplésre nincs idő, mert ha szem elől tévesztjük a fent vázolt teljes képet, akkor csak annyi történt, hogy időt és életet nyertünk, de a most elhalasztott és nem kívánt végkifejlet előbb-utóbb bekövetkezik. Márpedig ezt józan eszű ember nem akarhatja.
