A 2019-es és a 2024-es politikai konjunktúra éppen ellenkezően alakult a liberálisoknak és a szociáldemokratáknak. Öt évvel ezelőtt a szabadelvűek lendületben voltak az USR-vel együtt, megnyerték a választást, és a PSD alig harmadikként végzett, ami példátlan volt. Most fordult a kocka, hiszen a liberálisok a PSD mellett meggyengültek - főleg ha a megyei tanácselnököket nézzük -, hiszen a szociáldemokraták öttel gyarapították a tanácselnöki székei számát, miközben a liberálisok ötöt veszítettek. Tehát a két koalíciós partner éppen egymástól nyerte el vagy szerezte vissza ezeket a helyeket.
Máris lábra kelt az a híresztelés, hogy a liberálisok kilépni készülnek a koalícióból, pontosabban egyes liberálisok szorgalmazzák ezt a forgatókönyvet, mert úgy vélik, túlságosan gyengék a PSD mellett és többet árt nekik, mint használ az összebútorozás. Elemzők azonban ezt nem tartják valószínűnek, főleg, hogy az AUR-t enyhén alulmérte az exit-poll. Azt is hozzá kell tenni: a George Simion-féle szélsőségesen nacionalista párt a választások előtti felmérésekhez képest is alaposan várakozáson alul szerepelt. Hogy ez a várakozás mennyire volt reális, jó kérdés. Nem kizárt, hogy a közvéleménykutatók a nagypártok sugallatára megtréfálták az AUR-osokat, akiket folyton 20-25 százalékkal kecsegtettek a felmérések. Emiatt most nem tudnak felhőtlenül örülni az eredménynek, annak ellenére, hogy nincsenek annyira messze a remélttől: a részeredmények szerint az AUR eléri a 15 százalékot és a Diana Șoșoacă vezette SOS Románia is az 5 százalékot, ami egy 20 százalékos választói bázist jelent. Kevesebb ez, mint a korábban előrevetített 25, de azért ad aggodalomra okot. Az AUR ugyanis a második legnagyobb párttá lépett elő, a PSD és a PNL koalíció után.
A két nagypártnak most azt kell eldöntenie, hogy az elnök- és a parlamenti választásnak milyen stratégiával vág neki, hiszen egyelőre a PSD és a PNL is ragaszkodik ahhoz, hogy saját elnökjelöltet állítson. Kézenfekvő lenne, ha a két pártelnök szállna versenybe, de a szociáldemokrata Marcel Ciolacunak be kell biztosítania magát, hogy ebből a küzdelemből nem kerülhet ki vesztesként - főleg most, amikor pártelnöki pályafutásának csúcsán van. Eközben Bukarestben Gabriela Firea súlyos vereséget szenvedett, így a volt bukaresti főpolgármester és munkaügyi miniszter immár nem jelentkezhet be eséllyel a PSD-elnöki tisztségre. Ciolacu ebben a pillanatban belső rivális nélkül maradt. Nagy kérdés azonban, hogy megéri-e neki az államelnökjelöltség, mivel egy Mircea Geoanăval szemben a második fordulóban nem biztos, hogy győzni képes.
Összességében elmondható, hogy a nagykoalíció jól vizsgázott, és bejött az a forgatókönyv, hogy a magas részvétellel vissza lehet szorítani a szélsőséges erőket. A parlamenti választáson azonban nem tudjuk, hogy mekkora lesz a részvétel. Ha ott a PSD és a PNL közös listán indul, akkor könnyen előfordulhat, hogy a verseny hiánya miatt kevesen mennek el szavazni, hiszen nem lesz már ösztönző tényező az önkormányzati választás sem, és akkor az már más konjunktúrát teremt a szélsőséges pártoknak. Kivéve persze akkor, ha a kormánypártok meggondolják magukat és az elnökválasztást nem időzítik decemberre, a parlamenti megmérettetéssel egyszerre.
A választás nagy meglepetését az USR köré tömörült jobboldali ADU szövetség okozta, amely a legnagyobb vesztesének tekinthető. Az USR 2019-ben a voksok több mint 22 százalékát szerezte meg, most ehhez képest 8 százalékra esett vissza, szinte annyi szavazatot gyűjtve, mint az RMDSZ. Az exit-poll 11 százalékon mérte őket, kérdés, hogy a végleges eredmények még növelik-e az ADU-ra leadott szavazatok számát. De akár 8, akár 11 százalék, ez mindenképpen fájdalmas vereség az USR számára, ezért nem csoda, hogy Cătălin Drulă benyújtotta a lemondását, és jóformán kijelölte utódául a Temesvárt másodszor is meghódító Dominic Fritzet.
Szintén az USR-nél maradva a választás egyik legnagyobb meglepetése az volt, hogy Nicușor Dan bukaresti főpolgármester - aki függetlenként indult, de élvezte az ADU támogatását - magabiztos győzelmet aratott olyan ellenjelöltek fölött, akik korrupciógyanúba keveredtek és populista intézkedésekkel szereztek korábban népszerűséget. Ez a szavazás azt mutatja, hogy a bukaresti szavazók mintha felnőttek volna, és nem lehetett őket megtéveszteni holmi ingyenkoncertekkel és miccs-partikkal, hanem értékelik azt a kevésbé látványos munkát, amit Nicușor Dan elindított a távhőrendszer megmentése, a tömegközlekedés fejlesztése, és a városrendezésben uralkodó káosz megfékezése érdekében. Ebből egyes erdélyi városok is példát vehetnének.
Végül az RMDSZ, a szövetség valóban történelmi győzelmet aratott. A megmérettetés győztesei közé tartoznak, 566 ezer körüli szavazatot szerezve. Erre nem volt példa 2004 óta, ami még teljesen más demográfiai konjunktúrát jelentett. A szövetségnek bevált az AUR-ra összpontosított kampány, hiszen a nagy mozgósítás arról tanúskodik, hogy ezt az üzenetet sikerült eljuttatnia a választókhoz. Pontosabban azt, hogy jó ébernek lenni, hiszen ebben az országban semmi nincs kőbe vésve. Nem kellett sokat magyarázni a helyzetet, a magyarok vették a lapot, és szinte egyként mozdultak rá a választásra, aminek meg is lett az eredménye, hiszen gyakorlatilag egyetlen fájó vereséget sem szenvedett a szövetség, még a helyhatósági választásokon sem, majdnem minden egyes célkitűzést teljesített, amire valóban rég nem volt példa. Örvendetes a szórványban elért eredmény, ugyanis a szövetségnek sikerült visszakerülnie az önkormányzatokba dél-erdélyi és máramarosi településeken, és érdekes színfoltként feltűnni Bákó megyében.
Borítókép: Egyesült Királyság bukaresti nagykövetsége
