Az első felében a nyelv-, irodalom-, színház-, film- és zenetudomány területébe tartozó előadások kaptak helyet. Olvashatunk tanulmányt a reformációnak a magyar standard nyelvhasználatra gyakorolt hatásáról, a 19. századi magyar gyermekirodalomról s az ebben tükröződő értékrendről, ugyanannak a kornak a színésznői imázsáról, szüléssel, születéssel kapcsolatos népi tudásról, Benkő József filológiai munkásságáról. Emellett a hozzánk időben közelebb álló témák is jelen vannak, mint például a Radu Jude Aferim! című filmjében megjelenő történelem, kulturális emlékezet és intermedialitás, vagy a romániai magyar elektronikus sajtó nyelvhasználati sajátosságai. A zenetudósok a konferenciát László Ferenc emlékének szentelték, ezért több előadás is foglalkozott életművével, hagyatékával, kutatásaival. Ezek mellett sok más releváns kutatási témáról esett szó, Bartók zenekari concertójától a kolozsvári Mozart-kultusz kezdeteitől addig a szerepig, amit Bertha Brukenthal töltött be az erdélyi zeneszerzői térben.
A kötet második felében a történelem szekció előadásai olvashatók. Mivel 2017-ben a reformáció fél évezredes, az osztrák-magyar kiegyezés másfél évszázados évfordulójára emlékeztek, a történelmi előadások jelentős részének a témája is ezekhez kötődik a reformáció erdélyi vonatkozásaihoz kötődik, de van tanulmány különböző térségek sajátosságairól is, a reprezentáció és a politika kérdéséről, Erdély 1867-es uniójának szimbolikus megjelenítéséről, vagy akár a „magyar tenger” megalkotásáról. A kiadvány szerkesztői: Egyed Emese, Pakó László, Sófalvi Emese. Szerkesztőségi munkatárs: Csata Adél.
Az Acta Materialia Transylvanica anyagtudományi folyóirat új száma ezúttal is sok csemegét rejteget mind a szakmabeliek, mind az érdeklődők számára. Mint mindig, most is akad benne olyan cikk, amely más tudományokon belül leplez le érdekességeket, ezúttal a lepkék szárnyainak színgazdag világába kalauzolja az olvasót. Pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálattal kiderítették, hogy a boglárkalepkék szárnypikkelyeiben olyan fotonikus nanoarhitektúrák vannak, amelyek egyrészt faji sajátosságok, másrészt egyedi tulajdonságokat mutatnak és öröklődnek is. A szexuális kommunikálásban fontos szerepet játszó kék és zöld színek ezeknek a szerkezeteknek tulajdoníthatók.
Az anyagtudomány egyik érdekes ágazata az arheometallurgia, amely az anyaggyártás, különösképpen a fémkohászat történetét vizsgálja, régészeti lelőhelyekről származó anyagminták, illetve a berendezések, technológiák maradványainak korszerű módszerekkel történő vizsgálatával derít fényt arra, hogy mit, és hogyan gyártottak elődeink. Ebben a lapszámban a csíkmadarasi vasgyártásból visszamaradt leletek vizsgálatairól számolnak be. Ez a hámor egykor jelentős szerepet töltött be Erdély vasszükségleteinek kielégítésében. Kiderítették, hogy milyen alapanyagot használtak, milyen minőséget tett lehetővé a kor technológiája. Egyúttal arra is felhívják a figyelmet, hogy a hámor működésének 170 éve alatt nagymennyiségű salak halmozódott fel, ebben sok olyan értékes fém van, amelyet meg is ki lehetne nyerni.
Anyagszerkezeti vizsgálatokkal három cikk foglalkozik. A koszorúér-sztentek, olyan apró berendezések, amelyeket az elzáródott koszorúerekbe juttatnak, majd azok ott kitágulva újra lehetővé teszik a vérkeringést. Ezek – orvosi berendezések lévén – igencsak kényes szerkezetek, előállításuk mind technoilógiai, mind anyagszerkezeti szempontból számos problémát támaszt. Ebben a lapszámban egy különleges fajtájuk, a gyógyszerkibocsátó sztentek bevonatának szerkezetét tárgyalják. Szintén az anyagszerkezeti kutatások területére tartozik az edzett üveg dinamikus és nagy hőmérsékletű kvázistatikus vizsgálata. Különböző roncsolásos kísérletek során megállapították többek között, hogy a hőmérséklet növelésével az edzett üvegek törésfelülete egyre élesebb, dinamikus behatás következtében olyan törés keletkezik, amelynek köszönhetően az anyag csak kis területen károsodik. Egy másik tanulmányban azt vizsgálták, hogyan hat a hőkezelés a szerszámacélok szövetszerkezetére és kopási viselkedésére. Felmérték, melyek azok a kezelési hőmérsékletek, amelyek a legjobb hatást érik el, és milyen módszerrel kell hűteni az anyagot ahhoz, hogy nőjön a keménysége és a kopásállósága.
Anyaggyártási és fejlesztési módszerekkel két tanulmány foglalkozik. A kompozit anyagok fejlesztése dinamikus igénybevételre azért fontos téma, mert így nagy energiaelnyelő képességű anyagot lehet előállítani, amely egy épület falán például növeli a robbanással szembeni ellenállást. Az eredmények szerint az üveg- és aramidszálakkal erősített, kerámiaalapú kompozitok a legmegfelelőbbek erre a célra. A másik tanulmányban azt vizsgálták, milyen anyagok és technológiák a legalkalmasabbak kovácsszerszámok javító-felrakó hegesztésére, főleg az eljárás robotizálása szempontjából.
Technológiai folyamatokat vizsgáltak három cikk szerzői. Az ausztenites korrózióálló acélok lézersugaras vágása vastagabb anyagok esetén még kihívást jelent. Az ezzel kapcsolatos kísérletek kiderítették, hogy a széndioxid-lézerrel jó eredményt lehet elérni, a szilárdtest-lézer viszont olyan vágási felületet eredményez, amely nem elfogadható. A szénszállal erősített műanyag marását azért vizsgálták, mert ennek az anyagnak a feldolgozása számos olyan nehézséget támaszt, amely eltér a fémek feldolgozásában tapasztaltaktól: szálszakadás, delamináció stb. A harmadik tanulmányban a fókuszált lézernyaláb keresztmetszeti jellemzőinek szerepét vizsgálták az impulzusos üzemű lézeres vágásnál. A kísérletek a legfontosabb változóknak a vágás eredményére gyakorolt hatását próbálták felderíteni. Bevezettek egy új összefüggést, amely az átvágott anyag vastagsága és a fókuszmélység egyeztetésén alapul.
