Benkő Samu a Román Akadémia kolozsvári Történeti Intézetének kutatója, a Korunk folyóirat szerkesztője volt. Az erdélyi magyar művelődéstörténet 18–19. századának kutatójaként Kemény Zsigmond Naplójának közreadásával, a Kriterion Könyvkiadó Téka sorozatának szerkesztésével fontos közművelődési feladatokat látott el. Szintén jelentős szerepe volt Bolyai János kéziratos hagyatékának feldolgozásában.
Életművét meghatározta a szülőföld iránti hűség: szociográfiai munkái, jeles személyekkel készített interjúi, szerkesztett kötetei, elméleti és gyakorlati tevékenysége szűkebb pátriája, Erdély iránti föltétlen ragaszkodását fejezték ki, és mutatnak irányt a ma embere számára is.
A rendszerváltás után, 1990-ben Benkő Samu jelentős szerepet vállalt az Erdélyi Múzeum-Egyesület újraszervezésében és újraindításában, melynek először alelnöke, ezt követően pedig, 1994–2002 között, két cikluson át, elnöke volt.
Szakmai tevékenységét, munkásságát számos rangos díjjal és kitüntetéssel jutalmazták Romániában és Magyarországon is: a Román Írószövetség Díja, Nicolae Bălcescu-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, Nagy Imre-emlékplakett, Déry Tibor-jutalom, Széchenyi-díj, Kemény Zsigmond-díj, a Magyar Művészeti Akadémia aranyérme, Bethlen Gábor-díj, Gróf Mikó Imre-emléklap, Hazám-díj, Pro Scientia Hungarica Érem, Arany János-életműdíj.
Búcsúztatására a kolozsvári Házsongárdi temetőben kerül sor, amelynek időpontjáról a későbbiekben tájékoztatnak. (Forrás: Erdélyi Múzeum-Egyesület)
(Fotó forrása: eme.ro)
