A parlamenti többség elég stabil ahhoz, hogy minden karikacsapásként működjön. A parlament nem fog sokat teketóriázni, sorra fognak átmenni a törvényhozáson a kormány döntései. De mégsem, hiszen ezt most a megszokás mondatta velem. Valójában a parlament fogja irányítani a kormányt, egészen pontosan Dragnea a képviselőházból, aki az ország nem hivatalos ugyan, de szinte teljhatalmú miniszterelnökének számít. Ezt a PSD sem rejtegeti, sőt protesztgesztusként kérkedik vele ahányszor csak lehetősége nyílik kifejezésre juttatni a tényállást. A kormánynévsor ismertetésének koreográfiája is beszédes, a miniszterek neveit Dragnea ismertette, Grindeanu csak ez után mondott el pár szót. A miniszterelnök egyelőre görcsösen kerüli a terjengős szereplést. Ez egyrészt a túlzott tekintélytiszteletet, és a bábkormánystátus elfogadását, másrészt a magas szintű politikai tapasztalat hiányának a megnyilvánulását is jelentheti, de a visszafogottságot a két tényező együttesen is előidézheti.
Még korai találgatni, hogy Grindeanu személye mennyire mély nyomot fog hagyni az országon, a kormány sajátos státusából fakadóan viszont – hiszen ilyen ingatag pozíciójú bábminiszterelnöke talán soha nem volt Romániának – számos konfliktus körvonalazódik. A bábkormányzás nem számít kiforrott, bevett gyakorlatnak a román politikában. Traian Băsescu próbálkozott hasonlóval, és meg is valósította valamilyen mértékben Emil Boc révén, de Dragnea most teljesen újszerűt próbál azáltal, hogy országos politikai tapasztalattal nem rendelkező, a lakosság jelentős része számára ismeretlen miniszterelnököt javasolt. A mostani és az akkori helyzet között azért sem lehet érdemben párhuzamot vonni, mert Boc tapasztalt politikus volt, nem a Victoria-palotában kezdte el országos politikai pályafutását, ezért már kezdettől fogva előrelátható volt, hogy rutinosként oldja meg a kormányzás feladatát. Ezt Grindeanuról nem lehet elmondani.
Dragnea kísérletezésének sikerét befolyásolja nagymértékben, hogy a kormányfő mennyire képes hozzáidomulni a tőle megkövetelt szerepkörhöz, valamint mennyire lesz képes kinőnie magát és beletanulnia a miniszterelnöki szerepkörbe. Szónoki mutatványokra nem kell számítani részéről, borítékolhatóan médiasztár nem lesz, hiszen ez neki egyrészt tilos, másrészt nem is biztos, hogy rendelkezik ehhez szükséges adottságokkal. Azért is nehéz egyelőre biztosat mondani róla, mert a kormányalakítási felkérés óta tíz összefüggő mondatot nem mondott el még kamerák előtt.
Ez a rendkívüli helyzet okozhat feszültséget, ha a távvezérlésű kormányban és a koalícióban a döntéseknek nem lesz bizonyos koherenciájuk. Egyrészt a PSD és az ALDE közötti egyeztetések okozhatnak súrlódásokat, másrészt Dragnea és a kormány közötti kommunikáció akadozhat. Ezt könnyíti némileg, hogy Dragnea bizalmas embereivel ültette tele a kabinetet, amelyben tapasztalt PSD-s politikusok is helyet kaptak. Mindez könnyíti Dragnea feladatát, de nem jelent garanciát is a sikeres kormányzásra.
A jövőt illetően a legaggasztóbb viszont a társbérlet, ami szintén nem új jelenség, hiszen Băsescu gyakorolta ezt már Victor Pontával. Csakhogy akkor két igen ravasz és tapasztalt politikusról volt szó, és mindenekelőtt két személy társbérletéről. Mivel Klaus Johannis és Sorin Grindeanu inkább kívülállónak számítanak a nagypolitikában, sokkal bonyolultabb társbérleti viszony körvonalazódik. S ha valaki számára kétséges, hogy helytálló-e a társbérlet kifejezés használata, a kormányalakítási hercehurca igazolta, hogy Johannis ellenzéki és kontrollszerepet kíván eljátszani a PSD kényelmes parlamenti többségével szemben. A miniszterelnök személye körüli vita meggyőződésem szerint hosszú távon rányomta bélyegét a kormány és az elnök viszonyára. Sevil Shhaideh elutasítása, majd Johannis finom időhúzása minden bizonnyal mély sebeket hagyott a kormányoldalon.
A társbérleti viszony most többszereplőssé válik, hiszen egyik oldalon a PSD-ALDE, másik oldalon Johannis tanácsadói állnak, valamint különböző állami intézmények. A társbérleti viszonyt a hatalmi ágak között is ápolni kell majd, így például a törvényhozás és az igazságszolgáltatás között. Lesz itt sok háborúskodás, civakodás, amit nagyon nehéz lesz fedél alatt tartani anélkül, hogy időnként ne törjenek ki kisebb-nagyobb, rövidebb-hosszabb válságok.
A 2017-es évnek ez lehet az egyik ellentmondásossága, hogy miközben a PSD és az ALDE kényelmes parlamenti többséggel rendelkezik, mégsem kormányozhatnak nyugodtan, hiszen az ellenzék az amerikai hátszéllel felvértezve sok borsót törhet a kormány orra alá. Dragnea mindenekelőtt akkor számíthat viszonylagos nyugalomra és sikerre, ha Grindeanu gyorsan kinövi magát a kívülálló szerepkörből, és szakmailag megfelelő, gördülékeny kormányzást biztosít. Ez volna jó az ország számára is, hiszen a gazdasági stabilitást könnyen és rövid idő szét lehet verni túlzott akarnokoskodással és hozzá nem értéssel.A parlamenti többség elég stabil ahhoz, hogy minden karikacsapásként működjön. A parlament nem fog sokat teketóriázni, sorra fognak átmenni a törvényhozáson a kormány döntései. De mégsem, hiszen ezt most a megszokás mondatta velem. Valójában a parlament fogja irányítani a kormányt, egészen pontosan Dragnea a képviselőházból, aki az ország nem hivatalos ugyan, de szinte teljhatalmú miniszterelnökének számít. Ezt a PSD sem rejtegeti, sőt protesztgesztusként kérkedik vele ahányszor csak lehetősége nyílik kifejezésre juttatni a tényállást. A kormánynévsor ismertetésének koreográfiája is beszédes, a miniszterek neveit Dragnea ismertette, Grindeanu csak ez után mondott el pár szót. A miniszterelnök egyelőre görcsösen kerüli a terjengős szereplést. Ez egyrészt a túlzott tekintélytiszteletet, és a bábkormánystátus elfogadását, másrészt a magas szintű politikai tapasztalat hiányának a megnyilvánulását is jelentheti, de a visszafogottságot a két tényező együttesen is előidézheti.
Még korai találgatni, hogy Grindeanu személye mennyire mély nyomot fog hagyni az országon, a kormány sajátos státusából fakadóan viszont – hiszen ilyen ingatag pozíciójú bábminiszterelnöke talán soha nem volt Romániának – számos konfliktus körvonalazódik. A bábkormányzás nem számít kiforrott, bevett gyakorlatnak a román politikában. Traian Băsescu próbálkozott hasonlóval, és meg is valósította valamilyen mértékben Emil Boc révén, de Dragnea most teljesen újszerűt próbál azáltal, hogy országos politikai tapasztalattal nem rendelkező, a lakosság jelentős része számára ismeretlen miniszterelnököt javasolt. A mostani és az akkori helyzet között azért sem lehet érdemben párhuzamot vonni, mert Boc tapasztalt politikus volt, nem a Victoria-palotában kezdte el országos politikai pályafutását, ezért már kezdettől fogva előrelátható volt, hogy rutinosként oldja meg a kormányzás feladatát. Ezt Grindeanuról nem lehet elmondani.
Dragnea kísérletezésének sikerét befolyásolja nagymértékben, hogy a kormányfő mennyire képes hozzáidomulni a tőle megkövetelt szerepkörhöz, valamint mennyire lesz képes kinőnie magát és beletanulnia a miniszterelnöki szerepkörbe. Szónoki mutatványokra nem kell számítani részéről, borítékolhatóan médiasztár nem lesz, hiszen ez neki egyrészt tilos, másrészt nem is biztos, hogy rendelkezik ehhez szükséges adottságokkal. Azért is nehéz egyelőre biztosat mondani róla, mert a kormányalakítási felkérés óta tíz összefüggő mondatot nem mondott el még kamerák előtt.
Ez a rendkívüli helyzet okozhat feszültséget, ha a távvezérlésű kormányban és a koalícióban a döntéseknek nem lesz bizonyos koherenciájuk. Egyrészt a PSD és az ALDE közötti egyeztetések okozhatnak súrlódásokat, másrészt Dragnea és a kormány közötti kommunikáció akadozhat. Ezt könnyíti némileg, hogy Dragnea bizalmas embereivel ültette tele a kabinetet, amelyben tapasztalt PSD-s politikusok is helyet kaptak. Mindez könnyíti Dragnea feladatát, de nem jelent garanciát is a sikeres kormányzásra.
A jövőt illetően a legaggasztóbb viszont a társbérlet, ami szintén nem új jelenség, hiszen Băsescu gyakorolta ezt már Victor Pontával. Csakhogy akkor két igen ravasz és tapasztalt politikusról volt szó, és mindenekelőtt két személy társbérletéről. Mivel Klaus Johannis és Sorin Grindeanu inkább kívülállónak számítanak a nagypolitikában, sokkal bonyolultabb társbérleti viszony körvonalazódik. S ha valaki számára kétséges, hogy helytálló-e a társbérlet kifejezés használata, a kormányalakítási hercehurca igazolta, hogy Johannis ellenzéki és kontrollszerepet kíván eljátszani a PSD kényelmes parlamenti többségével szemben. A miniszterelnök személye körüli vita meggyőződésem szerint hosszú távon rányomta bélyegét a kormány és az elnök viszonyára. Sevil Shhaideh elutasítása, majd Johannis finom időhúzása minden bizonnyal mély sebeket hagyott a kormányoldalon.
A társbérleti viszony most többszereplőssé válik, hiszen egyik oldalon a PSD-ALDE, másik oldalon Johannis tanácsadói állnak, valamint különböző állami intézmények. A társbérleti viszonyt a hatalmi ágak között is ápolni kell majd, így például a törvényhozás és az igazságszolgáltatás között. Lesz itt sok háborúskodás, civakodás, amit nagyon nehéz lesz fedél alatt tartani anélkül, hogy időnként ne törjenek ki kisebb-nagyobb, rövidebb-hosszabb válságok.
A 2017-es évnek ez lehet az egyik ellentmondásossága, hogy miközben a PSD és az ALDE kényelmes parlamenti többséggel rendelkezik, mégsem kormányozhatnak nyugodtan, hiszen az ellenzék az amerikai hátszéllel felvértezve sok borsót törhet a kormány orra alá. Dragnea mindenekelőtt akkor számíthat viszonylagos nyugalomra és sikerre, ha Grindeanu gyorsan kinövi magát a kívülálló szerepkörből, és szakmailag megfelelő, gördülékeny kormányzást biztosít. Ez volna jó az ország számára is, hiszen a gazdasági stabilitást könnyen és rövid idő szét lehet verni túlzott akarnokoskodással és hozzá nem értéssel.
