Ez most Romániában épp nem így van. A koronavírus jelentette vélt vagy valós veszély egymás torkának szorongatása közben érte a hazai politikai elitet. Sürgős lépésekre lenne szükség, de mintha egyik sem merné elengedni a másikat. Egymás „támaszaivá” váltak, ha az egyik lazít a szorításon a másik rázuhan…
Egyáltalán ki van manapság hatalmon? A jelek szerint Bukarestben még mindig az történik, amit a Szociáldemokrata Párt (PSD) akar. Időnként a szomorú szemű Orban és a sértett Iohannis megjelenik főműsoridőben elmagyarázni, miért nem jön össze nekik semmi. Most már nincsenek se kormányon, se ellenzékben. Úgy tűnik, a szépreményű Nemzeti Liberális Párt (PNL) agyontaktikázta magát, és nem találja a kiutat. Az ember egy időn túl szánalommal nézi, hogyan vergődik a szárazon az oly sok kampányígérettel kecsegtető aranyhal, vissza sincs hova dobni. (Hacsak a cápák közé nem…)
Mégis, mit nem lehetett előre látni? Hogy a PSD nem akarja az előrehozott választásokat, és ha nem akarja, akkor tesz is róla? Vagy azt nem hitték, hogy a baloldali Pontáéknak, Tariceanuéknak nem érdeke a jobboldali liberálisok hatalomra segítése és szívfájdalom nélkül a PSD oldalára állnak, ha érdekük ezt kívánja? Ennyire naívan lendültek bele ebbe a kalandba? Hol számították el magukat? Bárhogy is, a vírus itt van, és ez az emberek minden figyelmét leköti, a politikai komédiának viszont folytatódnia kell. Nincs visszaút, végig kell csinálni a nagy hűhót, aminek a vége – most már látni - a nagy semmi.
Iohannis újabb liberális miniszterelnök-jelölttel állt elő, Florin Cîțut, a pénzügyi tárca (ideiglenes) vezetőjét nevesítette. Folytak előtte a találgatások, hogy milyen opciói vannak az elnöknek, de lényegében kezdettől fogva csak egyetlen választási lehetősége maradt: kiállni az egyedül üdvözítő liberális kormány mellett – hiszen erről szól az egész cécó – és egy olyan jelölttel megszemélyesíteni azt, akinek esetleges elutasítása minimális kárral jár. Orban nem kerülhetett szóba, hiszen az alkotmányos konfliktushoz vezetett. Más vezető liberális politikust - Turcan miniszterelnök-helyettest, vagy épp Bogdan Aurescu külügyminisztert – kár lett volna meghurcolni, ha a párt a továbbiakban is számít rájuk. A védelmi miniszter – ő tűnt egy ideig a legesélyesebbnek – inkább a hadiállapot látszatát keltette volna, nem jó üzenet az épp kibontakozó pánikhangulatban. A pénzügyminiszterért azonban nem kár, ilyenből minden kormány az átlagosnál is többet fogyaszt, amúgy pedig személye abszolút garancia arra, hogy a PSD még bosszúból sem szavazza majd meg, annyi rosszat mondtak máris róla.
Pedig a PSD-nek inkább érdekében állna egy liberális kormánynak most bizalmat szavazni, mint bojkottálni. Egyrészt azért, mert ezzel épp a PNL-nek tesznek keresztbe, hiszen így végképp lőttek a hőn óhajtott előrehozott választásoknak. Másrészt azért, mert különben a PSD-t semmi sem menti fel annak ódiuma alól, hogy puszta bosszúból, önös érdekből akadályozta a belpolitikai válság nyugvópontra kerülését ezekben a baljós időkben. Most már csak az alkalmas pillanatot kellene kitaktikázni. Ha ugyanis eléggé elhúzzák az időt a meghallgatásokkal, az újabb bizalmi szavazás napirendre tűzésével – a PSD-nek többsége van a parlament állandó bizottságaiban, teheti – az új kabinetet akár meg is lehet szavazni, mert teljesen ártalmatlan lesz. A tét ugyanis a választási törvény módosítása, ami kedvezőtlenül érintené a PSD-t és az RMDSZ-t is, és amit Ludovic Orban feltétlenül beígért, ha a PSD-nek esetleg eszébe jutna egy új PNL-s kormány hatalomra juttatásába besegédkezni, és ezzel keresztülhúzni a számításait. Nos, az ügyvezető kormány napokon belül köteles kihirdetni az önkormányzati választások időpontját. Amint ezt megteszi, lehetetlen a játékszabályokat megváltoztatni. Ilyen körülmények között akár jöhet a tiszavirágéletű Cîțu-kormány is, amely semmit sem tehet többet a kétfordulós polgármester-választásért, ráadásul telibe kapja a vírus-frász tetőzését, hadd erodálódjon a liberálisa!
Mert míg máshol a kormányzó pártok egyértelműen haszonélvezői a vészhelyzeteknek, Romániában csak még jobban kiviláglik, milyen felkészületlen, alulfinanszírozott, tehetetlen a népjólétért felelős minden hivatal. Odafönt és idelent egyaránt.
