Nicsak, ki beszél!

Nicsak, ki beszél!
„Hazug gazember, közönséges talpnyaló, intellektuális csőd” – csak néhány jelzős szerkezet, amivel egymást illették kormánypárti és ellenzéki politikusok a Lucian Bode belügyminiszter ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány vitáján.

A szerdai botrány tárgya: Bodét plágiummal, korrupcióval, a rendőrségnek politikai célokra való felhasználásával vádolta meg a Mentsétek meg Románia (USR) és a Ludovic Orban létrehozta Jobboldali Erő (FD) pártja. Az indítvány, amint az várható volt, elbukott a többségben levő kormánypárti szavazatok eredményeképpen. Ami pedig a sértegetéseket illeti, az távolról sem a vita hevének, sokkal inkább a vitában résztvevők hiányos vitakultúrájának volt a fokmérője – hogy kíméletesen fogalmazzak.

Ez a közönséges magatartás afféle „couleur locale”, a bukaresti parlamenti viták sajátossága, a vitázók frusztrációjának durva lecsapódása. Mert abból van elég. Frusztrációból. Emiatt aztán ezek a politikai konfrontációk sem a kormánypárt-ellenzék közötti számonkérés logikája mentén mozognak, érvek-ellenérvek eredőjeként valamiféle nagy leleplezés, a vitás kérdések tisztázásának, megoldásának irányába mutatnak, hanem kimerülnek hangos egymás-bökdösésben, még átláthatatlanabbá téve a helyzetet: „Nicsak, ki beszél!” „Képmutató banda!”  - ilyesmi.

Itt ez a mostani eset: a (távolról sem ártatlanul) megvádolt Bode emlékeztetett: 2020-ban Ludovic Orban akkori miniszterelnök írta alá a kormányhatározatot háromszáz új BMW márkájú rendőrségi autó beszerzésére, a finanszírozási kérelmet és a műszaki részleteket tartalmazó dokumentációt pedig következő év májusában Cătălin Drulă mostani USR-elnök hagyta jóvá, mint hivatalban lévő szállításügyi miniszter, szóval a tranzakció ellen nem lehet kifogásuk., ahogy az a bizalmatlansági indítványban szerepel. Ami pedig azt a vádat illeti, miszerint Klaus Iohannis államfőhöz közel álló üzletembernek játszotta volna át a közbeszerzési szerződést, Bode korábban azzal próbálta elhárítani, hogy az illető üzletember, akinek állítólag – a köznyelvben meghonosodott szakkifejezéssel –„dedikálta” a szerződést, nem is olyan rég az USR kampányát pénzelte, most meg azok jellemtelen módon lejáratják egykori támogatójukat. „A cél nem más, mint egy kis és zajos, a közvélemény-kutatásokban szabadesésben lévő párt PR-akciója!”, hangzott Bode lekezelő válasza a parlamenti pulpitustól.

Micsoda összefonódások! Micsoda katyvasz! Vádló és vádlott? Kormány és ellenzék? Már rég el- és összemosódnak a határok, mint ahogy a felelősség is – görgetek fintorogva egy további hírre. Ami arról szó, hogy az USR ezúttal Alexandru Rafila egészségügyi miniszter lemondását követeli a kórházi fertőzések okozta halálesetek miatt.  A felháborodás abszolút jogos, bár ide a becsületbeli lemondás mellett valami konkrét megoldásféle is kellene, gondolom. Következik is az USR-s javaslat: egyetlen lehetőség van a nozokomiális fertőzések visszaszorítására – nyilván Rafila azonnali menesztésén túl -: vadonatúj kórházak építése!

Száz sebből vérző, szégyenletesen alulfinanszírozott, három évtized több politikusgeneráció inkompetenciájának, nemtörődömségének kiszolgáltatott szerencsétlen román egészségügy! Az elmúlt évek tapasztalatai fényében próbálom végigmatekozni, mégis milyen valóságalapja lehet egy ilyen „dózeroljunk le minden ramaty kórházat” ötletnek? Mennyi cinizmus! - gondolom magamban e „kis, és zajos párt” populista szólamait olvasva. Azzal viszont messzemenően egyetértek, hogy bizonyos intézményeket csakis az alapoktól kezdve lenne érdemes megújítani. És nem csak az egészségügyben…

Aztán újra hírek, valamennyi Schengenről. Apropó frusztráció… az ellenzéknek meglehetősen nehéz dolga van. Ha ugyanis Románia végül elnyeri a tagságot, az hatalmas politikai tőkéhez juttatja a kormánypártokat. Lesz is majd verseny a szociáldemokraták és a liberálisok között a siker kisajátításában! (Mert ahogy a felelősségben, a sikerben sincs osztozkodás a politikában… ) Kudarc esetén - ez is benne van a pakliban -, a kormány és az ellenzék viszont egymásra fog mutogatni. "Minden érv a mi oldalunkon áll, és itt van most ez a konjunktúra is, amelyet Oroszország Ukrajna elleni háborúja teremtett. A kormánynak nem lesz semmi mentsége, ha nem sikerül most ezt a célt megvalósítani" - nyilatkozta az ellenzéki száműzetésben lévő Ludovic Orban. A másik oldalon viszont azt hangoztatják: az ellenzék kormányellenes támadásai rontják a csatlakozás esélyeit. Azok malmára hajtják a vizet, akik szerint az országnak van még mit érnie a Schengen-klubtagság megszerzéséig – idegeskedik a kormány a gondolatra is, amint Rutte holland miniszterelnök egy-egy Romániából érkező hír hallatán lazán hátradől, és kér egy újabb kávét… 

promedtudo2Hirdetés

A rovat cikkei

Máskép(p)
Máskép(p)
Két, sok értelemben eltérő alapállás, amely érdekes módon ugyanazt a reakciót váltja ki – ilyenkor hajlamos a megfigyelő, a „hírfejtő” belegondolni. Még akkor is, ha a következtetései nem épp pengeélesek, de legalább továbbgondolhatók. Van itt ez a Bode-ügylet: a jelenlegi román kormány főbelügyérének (egyre kínosabb) plágiumkérdése, és van a pedagógusok magyarországi tiltakozássorozata, amelyet a hatalmi körök (és a kormányzati kommunikátorok) értelmezésében nemzetietlen elemek tüzelnek-táplálnak a ködös háttérből.
Máskép(p)
Máskép(p)