Ha a szociáldemokratáknak kellene kormányozniuk, meggyőződésem, hogy ebben a pillanatban azt sem tudnák, mihez kezdjenek, ugyanis a jelenlegi nehéz gazdasági és közegészségügyi helyzetben nincs az a párt, amelyik szívesen vállalná a kormányzást. A liberálisok minden bizonnyal erre alapoznak, amikor megőrzik a viszonylagos nyugalmukat, és nem veszik komolyan a szociáldemokraták kezdeményezését, amelyre inkább kampányhúzásként tekintenek.
A PSD-ben letisztázódtak a hatalmi viszonyok, legalábbis Marcel Ciolacu a hétvégi kongresszuson elnyerte az elnöki tisztségét, így most már nem csak ideiglenes megbízott elnök, hanem teljes hatalommal felruházott vezérként irányíthatja pártját az önkormányzati és a parlamenti választáson. Ciolacu tisztában van a kormányzás nehézségeivel, szívesen kivárná a jövő évet, és csak a parlamenti választások után venné át a kormánykereket, de ha nagyon őszintén szembe néz pártja helyzetével, erre vajmi kevés esély van, hiszen a felmérések egyöntetűen egy PNL-USR-PLUS alkotta koalíciós kormányzást vetítenek előre. Feltéve, ha a felsorolt pártokban megvan a bölcsesség, ami rákényszeríti őket ésszerű kompromisszum megkötésére. Minden bizonnyal nem lesz ez tartós koalíció, hiszen egyrészt a PNL-be, másrészt az USR-PLUS-ba kódolva van az összeférhetetlenség. De ha okosan és ésszerűen politizálnak, van esélyük egy mandátum erejéig együtt kormányozni.
Ciolacu tehát mindent feltesz egy lapra. Talán abban reménykedik, hogy ha leváltja a kormányt, megfosztja teljhatalmától és még jobban megnehezíti az Orban-kabinet dolgát, amely a hatékony kormányzás eszközei nélkül marad. Ciolacu reméli azt is, hogy így növelheti pártja népszerűségét. Ugyanakkor ennek a taktikának bumeráng hatása lehet, mert közegészségügyi járványhelyzet idején aláásni az amúgy is törékeny, kisebbségi kormányt, nem biztos, hogy bölcs dolog. Vagy legalábbis nem biztos, hogy a határozatlanok, a politika iránt kevésbé érdeklődők és elkötelezettek értékelni fogják ezt a lépést. Elképzelhető, hogy Ciolacu számításai itt hibáznak, és a választók nem fogják értékelni, hogy káoszt idéznek elő. Ugyanis ha az Orban-kabinet megbukik, Iohannis vélhetően mindent elkövet azért, hogy a jelenlegi kormány húzza ki ügyvivőként a parlamenti választásig. Új koalíció létrejötte a választások előtt nem valószínű, hiszen egyetlen pártnak sem érdeke egymással szövetkezni most, amikor éppen megmérettetések előtt állnak.
Ezért gyaníthatóan Ciolacu maga is csak egy ráncfelvarrást érő politikai marketinghúzásnak szánta a bizalmatlansági indítványt. Inkább csak a pártján belül akar jelzést adni, hogy urai a helyzetnek, továbbra is ők uralják a parlamentet. Rövid távon a cél az, hogy ne veszítsenek el még több polgármestert, akiknek egy része már elkezdett átiratkozni a liberálisokhoz érezve azt, hogy ők fognak kormányozni a parlamenti választások után is. Kármentést alkalmaznak tehát a szociáldemokraták ezzel a bizalmatlansági indítvánnyal, amely nem több pillanatnyi erőfitogtatásnál. A politikai számítások talán indokolják az indítvány beterjesztését és esetleges megszavazását, de annak társadalmi lecsapódása már árnyaltabb elemzést igényel.
Az RMDSZ számára nem létezik ideális helyzet. A magyar választók elég nagy része kiábrándult a liberális kormányból és Iohannis úgynevezett normalitásából, ugyanakkor a „vörös pestistől” is irtózik. Nagyrészt ebben a dichotómiában vergődik a romániai magyar érdekképviselet 25 éve. Mivel nincsenek ideális koalíciós partnerek, ezért az RMDSZ kénytelen továbbra is a haszonelvű politizálást követni, és azon fél mellé állni, amely a magyarság politikai érdekeinek érvényesítése tekintetében többet kínál. Illúzióink azért ne legyenek.
