Maratonokkal, autós oltási központokkal, művészi műsorokkal próbálkoznak a hatóságok, Szerbiában már pénzt is akarnak adni a magukat beoltatni hajlandóknak, s ki tudja még milyen leleményesség bevetésére kényszerülnek a hatóságok, hogy teljesítsék az egészségügyi szakemberek által kijelölt célt. Egyes vélekedések szerint nem kizárt, hogy a hazai átoltottsági célt csak jövő tavasszal érjük el, ami azért szomorú, mert az alacsonyabb ráta, nem biztos, hogy elégséges ahhoz, hogy visszatérjünk a normális életünkhöz.
Az oltással is körülbelül ugyanaz a jelenség figyelhető meg, mint ami a választásokkor szokott történni. A lakosságnak van egy kisebb aktív rétege, amely nyitott és kíváncsi a hatóságok, politikusok üzenetére, s létezik egy passzív tömeg, amely magasról tesz a hatósági, politikusi, ebben az esetben orvosi véleményekre. Szembe kell nézni ezzel a valósággal, ilyen társadalomban élünk, ennek kialakulása sokrétű, lehet kárhoztatni a demokrácia- és oltásszkeptikusokat, de ezzel nem sokra megyünk. Ebben az új helyzetben nehéz olyan aranyközéputat találni, ami mindenkinek megfeleljen, hiszen az emberek elvárásai és értékrendje annyira eltérő, hogy általános szabályokat nem lehet kitalálni ilyen széleskörű elvárásrendszerre.
Az uniós zöld útlevél oltáshoz kötésének dilemmáját vélhetően nem a következő hetekben fogják dűlőre vinni a tagállamok. Akkor lesz ismét égetően sürgős téma, ha újabb, negyedik hullám érkezik. Fontos kérdés, hogy mi történik őszig, az átoltottsági arányt meddig lehet feltornázni, ugyanis, ha addig csak 50-60 százalékos arányt sikerül elérni és ez még mindig nem lesz elég a járvány megfékezésére, akkor a hatóságok kénytelenek lesznek szigorítani és félretenni a diszkriminációval kapcsolatos aggályaikat. Ekkor várhatóan egyes jogokat a vakcinaútlevélhez vagy -igazoláshoz kötnek.
A járványt nem lehet egyénileg kezelni, ezt nem akarják megérteni az oltásszkeptikusok, hogy ha a társadalom nagyrésze egyéni megoldásokra törekszik, akkor nem fog sikerülni megállítani a vírus terjedését. Ugyanez érvényes a globális éghajlatváltozásra is, hiába vonulunk el a hegyekbe, az erdő mélyére, ott is utol fog érni az emberiség szennye és az általa okozott éghajlatváltozás. Vagy közösen nézünk szembe ezekkel a kihívásokkal, vagy eleve feladjuk a küzdelmet és egy önző játszmába lovalljuk bele magunkat, aminek a jelszava az lesz, hogy az menekül, aki tud.
Valahogy a koronavírus-járvánnyal is így vagyunk, eddig az menekült meg, akinek szerencséje volt az immunrendszerével, korával, ellenállóképességével. Sokan megmenekültek, ez valóban így van, de sokan meghaltak úgy, hogy koruk és társbetegségeik ellenére még élvezhették volna az élet örömeit, ha lett volna hamarabb oltás, vagy nem jelent volna meg ez a gyilkos újtípusú koronavírus. Azokat is meg kell érteni, akik egészségügyi problémák, allergiák miatt nem olthatják be magukat, bár ezt nehéz eldönteni, hogy ki tartozik ebbe a kategóriába. Ezt csak kezelőorvos állapíthatja meg. A természetes gyógymódban hívők álláspontját is tiszteletben kell tartani, hiszen ők sem tanítanak oktalanságokat, az idő bizonyította, hogy a természetes gyógymódoknak is van létjogosultságuk, hiszen az emberek régen is gyógyították magukat, hiszen nem állt rendelkezésükre az a sok gyógyszer, amivel minket elárasztanak. Csakhogy az életben soha semmi nem fehér vagy fekete, és igazából ez állítja minden kor emberét dilemma elé, hiszen az egyénnek - függetlenül attól -, hogy milyen korban él, mérlegelnie kell saját egyedi helyzetéhez mérten, mi a legjobb megoldás számára. Ez érvényes a gyógyászati módszerekre is. Vannak az orvostudományban, a természetgyógyászatban általános szabályok, de az élet bonyolultsága abból adódik, hogy fel kell mérni, melyek azok a szabályok, módszerek, amelyek egy egyént az ő egyedi, sajátos helyzetében a legjobban tudják segíteni. Globálisan is így kell gondolkozni, hogy melyek azok a legjobb eszközök, amelyek segítenek egy nép, egy embercsoport, vagy éppen az emberiség problémáinak megoldásában.
Világjárvánnyal már száz éve nem szembesült az emberiség, ezért akik az általuk ismert módszerekben keresik a megoldásokat, abban tévedhetnek, hogy módszereik nem biztos, alkalmasak-e ennek az új helyzetnek a kezelésére. Sokan elbagatellizálták a covidot, mondván, hogy ez egy szokványos influenza, de a magas halálozási ráta és kórházba került betegek száma azt támasztotta alá, hogy cseppet sem szokványos betegségről van szó, ami egy kis fokhagymával kikúrálható.
Vannak az orvostudománynak olyan vívmányai, amelyek bizonyítottan működnek, ilyenek az oltások, amelyek számos betegségtől megkímélték a 30, 40 évesek generációját. Miért ne működhetne ugyanez a koronavírus esetében is. Érthető azoknak az álláspontja is, akik zsigerből mindent elutasítanak, ami az orvostudomány részéről érkezik, de be kell látni, hogy vannak olyan betegségek, járványok, amelyekre nem jók a már jól bejáratott természeti gyógymódok. Sajnos sokan vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a pálinka vagy a fokhagyma minden betegségtől megóvja őket. Bizonyára voltak régen olyanok, akik erre esküdtek és sok évet éltek meg, ma is vannak olyanok, akik sok esztendőt leélnek viszonylag jó egészségben, csak a mai ember egyik legtudománytalanabb és legtudatlanabb hozzáállása éppen abból fakad, hogy az egyedi helyzetekből próbál általános szabályokat, tanulságokat megfogalmazni. Vannak az orvostudománynak és a természetgyógyászatnak is értékes vívmányai, de ezek csak akkor érnek célba, ha megfelelően alkalmazzuk. Kétségtelen, hogy ezt nem mindig sikerül, ebből fakadnak a szkepszisek is mindkét oldalon. Ebben a koronavírus-járványban egyelőre az oltás a leghatékonyabb módszer a védekezésre. Sokak számára ez irtózatos lehet, számukra az a jó hír, hogy ez nem biztos, hogy örökre így marad, hiszen nem kizárt, hogy hamarosan gyógyszert is feltalálnak a covid kezelésére. Addig azonban egészségügyileg, gazdaságilag is túl kell élni ezt a mostani válsághelyzetet. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges a szolidáris felelősségvállalás.