Több mint másfél éve nézünk szembe a koronavírussal: aggódunk családunk miatt, miközben ismerőseink, barátaink betegednek meg, vagy akár még rosszabb is történhet. Sajnos nem csak a betegség miatt kell aggódnunk: hiszen van, aki a munkahelyét is elvesztette a koronavírus miatt. És ehhez még hozzáadódik az online oktatás ezernyi buktatója, ami minden óvodás és iskolás korú gyermek családját hozhatja nehéz helyzetbe. A koronavírus miatti félelem és aggodalom mellett akár más, váratlan egészségügyi gonddal is szembe kell nézniük egyeseknek, a rutinvizsgálatok, ellenőrzések azonban most háttérbe szorulnak a járvány miatt. És mintha ez nem volna elég, nyakunkon a hetek óta tartó belpolitikai válság, ami óvodás korú és intelligenciájú gyermekek szintjén nyilvánul meg mindenki szeme láttára. Természetesen ennek is mi isszuk meg a levét.
Olyan körülmények között, amikor naponta több ezer ember betegszik meg, több százan halnak meg, a mostani kéthetes kényszervakáció és annak következményei már nem is téma. Pedig az is épp elég gondot okoz a családoknak, hiszen a családból az egyik kenyérkeresőnek otthon kell maradnia a kisiskolással. Azt is be kell viszont látni, hogy ez volt az egyetlen járható út a járvány megfékezésére.
Nem volt könnyű az elmúlt másfél év, és az elkövetkező két-három hét sem lesz az. Akárki, akármit mond, nehéz ilyen körülmények közepette megőrizni nyugalmunkat, higgadtságunkat. Úgy tűnik: összecsapnak fejünk felett a hullámok, és nincs menekvés. Magam sem igazán látom a kiutat ebből a nehéz helyzetből. Még csak az oltatlan embertársaimat sem hibáztatom, hiszen az oltás nem kötelező. Amennyiben valaki nem kíván élni ezzel a lehetőséggel, lelke rajta. Még akkor is, ha nyilvánvaló: ez a mostani negyedik hullám az oltatlanok „hulláma”.
A nagy fejvesztésben csak annyit tudok mondani: ki kell tartanunk! A beoltatlanok ne tegyék ki magukat a fertőzésnek, maradjanak otthon, ha csak tehetik. A beoltottak is ügyeljenek magukra, hiszen láttuk: a könyörtelen betegség ellen nem mindig vég az oltás.
Nem tudjuk, meddig tart a negyedik hullám. Nem tudjuk, hányan fognak még megbetegedni, vagy meghalni. Az viszont biztos: egyszer csak alább hagy. Mi csak annyit tehetünk, hogy óvjuk magunkat és családunkat. Lehetőleg ne nyugtalanul, hanem amilyen nyugodtan csak tehetjük. Mert akkor könnyebben vészeljük át azt, ami a rosszból még hátra van.
