A legnagyobb csalódások azonban éppen akkor érhetik az embert, amikor a legkevésbé számít rá. (Mint amikor például pénteken rájön, hogy valójában még csak csütörtök van…)
Mert vírusügyileg is még csak csütörtök van, nem hétvége: még várnunk kell egy picit, amíg végleg hátradobhatjuk a maszkot, mint menyasszony a csokrát. Félreértés ne essék: nem akarok ünneprontó lenni, örvendeni kell minden visszakapott szabadságunknak, de ne feledjük: valójában még pengeélen táncolunk, egyensúlyozunk. Még mindig több tucatnyian – tegnap 63-an – halnak meg naponta a betegségben, illetve szövődményeiben, több százan vannak még az intenzív osztályon, a lakosság átoltottsági aránya pedig alig néhány megyében illetve nagyvárosban éri el a 40%-ot. Márpedig szakértők szerint csakis 70% fölött lehet majd csak tömegimmunitásról beszélni, ami csak közösségi védettséget jelent, s nem azt, hogy mint egyén nem kaphatjuk el többé a kórt. Ezt ilyen iramban körülbelül augusztusban érhetjük el Romániában, ám félő, hogy az oltási kedv időközben lankad, így ez a „határidő” is kitolódik. A nemrég megadott, illetve a június 1-jére ígért további lazítások ugyanis azt a hamis látszatot kelthetik majd sokakban, hogy elmúlt a veszély, nincs már szükség se oltásra, de még az egyéb óvintézkedések, az egyre minimálisabb korlátozások betartására sem.
Nincs még vége, még ha úgy is tűnik. A pandémiamúzeumba is csak online előjegyzés alapján lehet bebocsátást nyerni, nem szabad csak úgy besétálni. S miután a régi magyar mondás is azt tartja, hogy jobb félni, mint megijedni, ne akarjuk egyből visszakapni a két évvel ezelőtti életünket (ha egyáltalán vissza fogjuk valaha…), inkább legyünk még kicsit óvatosak. Mint ahogyan diéta után sem egyből hétfogásos ebéddel térünk vissza a megszokott koszthoz. Kolozsvár utcáit járva márpedig úgy tűnik, elég sokan már a nyolcadik fogásnál tartanak. Ne feledjük: tavaly ilyentájt is azt hittük, hogy ismét miénk a világ, aztán a java csak azután jött. Talán akkor sem győztük kivárni azt a plusz néhány napot vagy hetet, talán már akkor is „túlértelmeztük” demokráciánkat és úgy gondoltuk, hogy mindent szabad benne…
Szívből remélem, hogy nem lesz negyedik hullám – még ha egyesek, szerencsére kevesen, riogatnak is vele. Ám ez valahol tőlünk is függ.
Nehogy úgy járjunk, mint a porcelánboltban az elefánt…
