A község főterén felállított, Szőke József szobrászművész által megalkotott, az RMDSZ-es önkormányzatok szolidaritási alapjából megvalósult Kemény János-szobor avatásán Ördög Ferenc marosvécsi polgármester köszönetet mondott a Kemény családnak, amiért a 20. század derekán államosított, majd a román államtól több mint egy évtizede visszaperelt ingatlant a mecénás szellemi hagyatékával összhangban a magyar közösség és kultúra szolgálatába állították. Az elöljáró szerint a mai nemzedék a bátorságnak, nagylelkűségnek és a szolgálatnak állít emléket, amikor köztéri szobrot állít báró Kemény Jánosnak.
Nagy Kemény Géza, báró Kemény János unokája Wass Albert szavait idézve az erdélyi magyar irodalom Olimpuszaként jellemezte az Erdélyi Helikon otthonává vált marosvécsi várkastélyt, és Kemény János örökségének ápolására, éltetésére tett ígéretet.
Csibi Attila, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke felidézte: száz éve Erdély magyarsága történelme egyik legnehezebb korszaká élte. Szerinte az addig ismert világ széthullását, az országhatárok és az emberek mindennapi életének megváltozását követően sokan úgy gondolták, hogy a magyar szellemi lét elhalványul, hogy a kisebbségi lét felőrli az anyanyelvet, az irodalmat és közösségi öntudatot, de Kemény János azok közé tartozott, akik nem a veszteséget gyászolták, hanem a lehetőségeket keresték.
Csibi Attila szerint az Erdélyi Helikon a legszebb válasz arra az erkölcsi parancsra, amelyet Kós Károly fogalmazott a Kiáltó Szó lapjain, amikor arra figyelmeztette az erdélyi magyarságot, hogy a jövőt nem várni kell, hanem építeni, nem siratni, ami elveszett, hanem felelősséget vállalni azért, ami megmaradt.
„Báró Kemény János igazi öröksége nem a kastély, hanem az a szellemi otthon, amelyet itt megteremtett, az a közösség, amelyet ide összehívott, az a bizalom, amelyet felépített, az a hit, amelyet megerősített” – fogalmazott a Maros megyei RMDSZ elnöke.
A várkastély udvarán és termeiben megszervezett centenáriumi ünnepségek megnyitóján Hegedűs Csilla, a Transylvania Trust Alapítvány elnöke az Erdélyi Helikon örökségről beszélt. A száz éve alakult szellemi műhely szerinte bebizonyította, a közösségépítő munkát nem az elismerés reményében, hanem a szükség parancsára kell elvégezni, nem másra kell várni, hanem tenni kell a közösségért, és nem bezárkózva, hanem szövetségeseket keresve kell cselekedni.
A marosvécsi várkastélyban szombaton megnyitották a Helikoni asszonyok, A Hitel tablói, és Olosz Lajos emlékezete című tárlatot, valamint a Helikon körei dokumentumgyűjteményt bemutató kiállítást, majd a helikoni szellemi örökséget idéző kiadványokat mutattak be az centenáriumi ünnepségre összegyűlt népes közönségnek.
Szombat este irodalomtörténeti előadással, koncertekkel, vasárnap pedig a Helikon képzőművészetéről szóló előadással, istentisztelettel és a helikoni közösség leszármazottainak kerekasztal-beszélgetésével folytatódik az Erdélyi Helikon jubileumi ünnepségsorozata.
A Marosvásárhelytől 40 kilométerre északra fekvő Marosvécsen az 1200-as évek elején épült az a négy tornyú vár, amelyet 1648-ban ajándékozott II. Rákóczi György erdélyi fejedelem a Kemény családnak.
Báró Kemény János öröklött vagyonának jelentős részét arra áldozta, hogy a Trianon utáni Erdélyben színházak működjenek, könyvek és folyóiratok jelenjenek meg magyarul. A Marosvécsen rendezett Helikon-találkozókon többek között Áprily Lajost, Kós Károlyt, Kuncz Aladárt, Nyírő Józsefet, Reményik Sándort, Dsida Jenőt, Wass Albertet látta vendégül, így kastélya a kisebbségi sorssal szembesülő erdélyi magyar irodalom magára találásának helyszínévé vált.
Dávid Gyula irodalomtörténésznek a helikoni íróközösség létrehozásáról írt, a Szabadság által közölt cikkét ezen a linken olvashatják:
https://szabadsag.ro/article/szaz-eve-hoztak-letre-marosvecsen-az-erdelyi-helikon-irokozosseget
